NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-03-31 23:23 Összes olvasás: 70552| 608. | [tulajdonos]: Mert miről írok én? | 2026-03-26 10:30 |
Miről ír az ember?
Na, miről?
Most leírok néhány sort. Te pihenj!
Már másodszorra bukkan fel bennem egy gondolat.
Hogy az fog szétválasztani bennünket, ami összehozott.
Az írásaim.
Mert, ahogy mondtad, amíg téged szárnyára kap a siker, addig én mit csinálok?
Vagy nem így mondtad, de valami ilyesmit, ami nekem akkor nagyon tetszett.
És most is.
De, megfordítom?
Mit fogsz csinálni addíg, amíg engem szárnyára kap a siker?
*
Ez analóg azzal a „városi legendával”, hogy a feleségek leggyakrabban azért válnak el a férjeiktől, amiért
hozzájuk mentek.
Nekem, pl. azért (is) tetszett meg a férjem, mert szerették a környezetében az emberek.
Népszerű volt a művelődési házban, ahova szórakozni járt, ahova én, dolgozni.
Én voltam a vezetője.
Talán azt gondoltam, általa hozzá juthatok e vágyott dologhoz, s oldódni fog a magányom.
De, miután hozzámentem, ő tovább szórakozott – neki a munka is szórakozás volt - miközben
én meg dolgoztam.
Nekem a szórakozás is feledat, munka volt akkoriban.
Úgyhogy, ez nem smakkolt túlságosan.
Most én szórakozom, és ő dolgozik.
*
Jó ötletnek tartom, a „tudatalatti” - ról, mint olyanról írni.
De vajon szabad-e, hisz, „pontpontpont”, már érintette a témát, a „pontpontpont” c. naplójában.
Tudjuk, amit meg tudunk érinteni, azt birtokolni is tudjuk.
De nem úgy, hogy mindenkit elhajtunk a francba.
Hiszen amiről írunk, az nem kopik el azzal, hogy más is ír róla. Mint ahogy a férfiak lomposa sem kopik el.
De hiába tudom ezt, bevallom töredelmesen, nem esett jól, hogy előbb írt a témáról, mint ahogy nekem eszembe jutott, mert a tudatalatti(m) gyermekkori hűséges barátom. Nem csak egy girbegurba
táltoscsikó. Hiszek benne, hogy ameddig van célom, engem szolgál, én vagyok nyeregben, én ülöm meg,
ő a táltosom, s oda megyünk, ahova én akarom, s nem oda, ahova ő. Néha nehéz, kell a pálca, s néha a
sarkantyú is, és erős kézzel sem árt fogni a gyeplőt. Olyankor többször a fülébe kell súgnom, mit akarok,
hogy neki is, s magamnak is, jól eszünkbe véssem.
HISZEK A TUDATALATTIMBAN! CSERBEN, CSER(FAKOPORSÓ)BAN MÉG NEM HAGYOTT. De mi lesz, ha egyszer egy öreg tölgyfához szeretném kikötni, miközben, másik, fiatalkori komámmal,
Senecióval társalkodom, egy puha, kockás pléden az árnyékban, Fáspuszta ősfáiról, az Ősgyepről, a védett, ritka virágokról és az énekesmadarakról. Kockás plédünk, takarónk is oly régóta van már, mint
amióta az eszemet tudom. Persze, csak akkor jut eszembe, mikor írnak róla. De milyen az ember!
Ami eszébe jut, arról mindjárt írni támad kedve. Most akkor ne tegye? Mert, hátha már „pontpontont” is írt róla?
Vagy ne olvasson „pontpontpont” -ot? Mert úgy kerülhetné el legbiztosabban a retorziót.
Paul Klee-t, Seneciót is régről ismerem. Még a főiskolai művészettörténet órákról.
És akkor, szeretném itt gyorsan lestoppolni, Diószegi Miklós sámánjait, mert a róluk szóló könyvéből
tartottam egy igen jól sikerült előadást. Egy tanéven keresztül bosszantotta ismételt dicséreteivel a
csoporttársaimat, az enyémet példaként állítva eléjük, a művelődéstörténet tanárunk. Azok, persze
irigykedni kezdtek, s elkezdtek terjeszteni rólam egy olyan pletykát, hogy protekcióval vettek fel a suliba.
Tévedtek, mert nem kellett kihasználnom a lehetőséget, különben is, a felvételi bizottság tudomására
csak pontozás után hoztam az írásos ajánlást. Amikor már nem tudtak vele semmit kezdeni.
Persze, ők a részleteket nem ismerték. Csak a pletykát.
De akkor bohócról se írjon senki, aki még be nem öltözött, ki nem festette magát, vagy nem állt még
porondon. Oké? Na, azé’!
| |
| 607. | [tulajdonos]: kirepülés | 2026-03-24 20:14 | ifjabb koromban hullámvasutaztam
az utolsó felszálló ívnél kirepültem a semmibe
keserves-hirtelen volt a földetérés
a feltápászkodás sem ment könnyen
azóta a realitások vakondtúrásai között
összeszorított fogakkal bicegek
*
ma, néztük az utcán Lucival, hogyan foltozzák a járdát a munkások a nehézgépeikkel
játékötleteket merítettünk közben | |
| 606. | [tulajdonos]: Köszönet érte | karaffagye: ajánl | 2026-03-23 15:58 | Nagy örömet okoztál, kedves Gyula!
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=21099
Karaffa Gyula
Derű
mikor csahos kutyák az angyalok
és a szeretetnél a bűn nagyobb
és szépséges szép a valóság
és körvonalak nélküli a jóság
mikor örül a mű mert kész az alkotó
és az ég alatt minden csak religió
a tenger és a bálna és a delfinek
mind azt kérdezik minek minek
és esőben és ködben sárban
elmerülök e földhözragadtságban
a fákról lelógó zöld gyönyörben
mert minden embert meggyötörtem
mert fűszál csak mind az anyag
és vállamon nyugszik le a nap
és esőben és sárban ködben
szétázott málló göröngyökben
a türelem lehet csak az egyetlen jóság
hát ne vess meg e versért kedves hallgatóság
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 604. | [tulajdonos]: Ha értenénk, lenne türelmünk | 2026-03-22 14:30 | A személyes becsvágy mind jobban és jobban elvezet bennünket oda, hogy csak azt produkáljuk, ami személyes jellegű és nem engedi szólni hozzánk azt, ami bennünk az Istenség kifejezője.
Honnan és miáltal tudhatjuk meg, hogy az Istenség beszél bennünk? Meg kell ölnünk mindazt, ami csak belőlünk jön és mindenekelőtt ki kell ölnünk mindennemű becsvágyó törekvést.
Ez teremti meg aztán bennünk a helyes polaritást, ez ad valóságos megtermékenyítő csírákat a léleknek. A türelmetlenség a legrosszabb életvezető, ez az, ami a világot megrontja. Ha sikerül, akkor önök látni fogjak, hogy az elmondottak alapján az élet értelme - a belső megtermékenyítése a külső által - elérhető.
Akkor aztán világos lesz előttünk, hogy ha a bensőnk nem helyes, akkor helytelen megtermékenyítő csírákat szórunk ki a világba. És ennek mi a következménye? Mi következik ebből? Az, hogy torzszülöttek keletkeznek a világban. Ma pl. minden úri országban azt lehet mondani, hogy gőzerővel, szinte léggömbszerűen költenek és írnak. Már a 18. században egy híres író azt írta, hogy „egyetlen ország ötször annyi könyvet állít elő, mint amennyi a föld javára szükséges”. És ma még rosszabb a helyzet.
Ezek azok a dolgok, amelyek a jelenlegi kultúrát körülveszik lényekkel, amelyek nem életképesek, amelyeknek nem kellene keletkezniük, - és nem is jönnének létre, ha az embereknek megfelelő türelmük volna. Türelem kellene, hogy ne jöjjön létre egy olyan pólus, ami csupán a becsvágy és az egoizmus veszett dühöngése.
Ezt nem úgy kell felfogni, mint az erkölcsi prédikáció egyik formáját, hanem mint a tények megállapítását. Tény, hogy becsvágyó produkciók a lelkünkben olyan megtermékenyítő csírákat hoznak létre, amelyekből szörnyszülöttek keletkeznek a szellemi világban. Ezeknek a visszaszorítása, a lassan-lassan történő átalakítása is gyümölcsöző feladat a távoli jövő számára. A szellemtudomány missziója ennek a feladatnak a megoldása. És ez az élet értelme, hogy a szellemtudományos világszemlélet ezzel besorolja magát az élet egész értelmébe, mert mindenhonnan életértelem árad felénk, az életben minden és mindenütt életértelmet ad. - Ezt akarja az spiritualizmus megtanítani az embereknek, hogy az élet értelmében mi benne vagyunk, és igazán mondhatjuk azt, hogy a „gondolkozásodban világgondolatok élnek”.
Kedves barátaim, ez az élet értelme és ennek a megértésére szüksége van az embernek.
http://old.antropozofia.hu/ga155/3? | |
| 603. | [tulajdonos]: vissza egészen | 2026-03-06 07:02 | Három cikk angliai narancsos csoki.
Szörfözés a TV csatornákon.
Duma szinház fog meg 30 másodpercnél tovább.
De szép ez az autó!
Nehogy baja essék!
Megáldom.
Természetfilm.
Aki tud menekül.
Tea.
Kiválóságok árnyékszékkei. Beszélgetés.
Hagymakapálás.
Viber Szilvia Abigél
Húsleves keménymaggal.
Pörkölt, zsíros-paprikás.
Savanyúság.
Kávé.
Szieszta 2 óra.
Húsleves, pörkölt .
Savanyúság.
Ebédért mentem.
Beszélgetés.
Informatív.
Beavatás.
Ételhordótakarítás.
Bejárás.
Kávé, beszélgetés.
Ébredés.
Kelés.
Kis eltolódással.
Alvás nyitott ablaknál.
Nyitott szájjal, horkanásig.
*
2025.04.08.
Lefekvés, alvás.
Hangfalak beállítása.
A laptoptöltő otthon maradt.
Fiam nevet rajta.
Félbefőtt, félbevett vacsora.
Férjem vár a csabai állomáson.
Fiam vonatra segít.
Megmelegítem az ebédet a fiamnak.
Jómagam szendvicset eszem.
Készülök a hazaútra.
Eldől, 10:10-es helyett a 3:10- sel megyek.
Lezuhanyzom.
Bepakolok.
Teregetek.
Mosok.
Teregetek mosok.
Söprögetek.
Mosogatok.
Bepakolok a mososogatógépbe.
Kávézom, teázom.
Vérnyomást mérek.
Fél vérnyomáscsökkentőt veszek be.
Felkelek 8 körül.
Alszom.
Podcast-tet hallgatok.
Lefekszem.
Megeszem a két adag megmelegített levest.
Ne.
Fehívom a fiam, a leves meleg, melegítsem-e a túrógombócot?
Összezavarodtam.
Elfáradtam.
Abbahagyom a visszafele emlékezést.
| |
| 602. | [tulajdonos]: Ma esti gondolatok | 2026-01-19 17:02 | A vegyületeknek az az összetétele, ami régen a frigyre lépésben ösztökélt már nincs meg bennem.
Mikor eldöntöttem, hogy megtanulok angolul másképp álltam a csillagokhoz.
Most várhatom az újbóli együtt állásom velük.
Mi ez vajon?
Tévhit vagy a szellemem megnyilatkozása?
Vajon mi gördít elébem akadályt? Az a hit, hogy ahhoz, hogy csináljak valamit bármit bármikor kedvem kell legyen hozzá?
Mindig éhes elmém az internet fogságában él.
Sokkal érdekesebb az, ami a világban történik meg amit elém tolnak róla, mint ami bennem legbelül fölképlik. Mert bennem megint nem történik semmi. Elfojtom, nem akarom hallani, ahogy szidom magam, amiért hagyom, hogy az internet fogságában égjek. Már gyermekkoromban is mindig vártam valamit a hétvégéktől. El is jöttek sorra, de nem hoztak nekem semmi jót. És úgy is távoztak, üres kézzel. Így vagyok én megint, minden hétvégével.
Tudom rajtam kívül ezen senki nem tud változtatni.
Eldöntöm hát megajándékozom a következő hétvégét magammal. Izgalmas programot szervezek nekik. Na de, mi legyen az? Amíg kitalálom, kicsit bújócskázom, de úgy, hogy a lányom, amikorra kellek, megtaláljon.
2024.02.04.
| |
| 601. | [tulajdonos]: Hogy el ne vesszen | 2026-01-01 20:24 | Nem búcsúztál el, és ez fáj.
Itt hagytál.
Hogy írással gyógyítsam magam.
Megnyitottam, nyitva hagytam lelkem kapuját.
S ez most régi-új munkát ad nekem.
Túl odaadó, túl készséges, túl rugalmas voltam-vagyok.
Nem kellene ennyire aláfeküdnöm dolgoknak.
Amik aztán önhibájukon kívül, átgurulnak rajtam.
Nincsenek határaim.
Elmegyek a külső falakig.
Koppanok.
S nem tanulok belőle.
Persze kishitű is vagyok.
Mert máris visszajöttél.
*
Földszintes ház a cifra palotához.
Úgy viszonylik egymáshoz, nem mondom meg mi.
Alig kaparásztunk egy kicsit, máris feltört a talajvíz.
Vegyük ezt a szigetelés próbájának.
Vagy erősítsük meg, vagy kaparásszunk máshol.
Az emberek sokszor összetévesztik a jámborságot, szelídséget, a jóságot a gyengeséggel.
Észrevették, nem véd senki.
Kockázat nélkül bánthatnak.
Nem tudnak maguknak parancsolni. Elmennek a külső határokig.
Nem rajzolják meg belső határaikat.
Most várhatok, a csillagok újra együtt állasáig.
| |
| 600. | [tulajdonos]: Pekán dió PÍ O | 2025-12-14 11:05 | Hajnali 3/4 4-et mutat az óra, sötét van odakint, s engem kidobott az ágy.
Az utolsó álmomat elcsíptem még, de csak a legvége maradt meg belőle.
Valakivel a bankautomata vájújából próbáltunk valamicskéhez hozzájutni.
De csak összehajtogatott A4-es papírra nyomtatott orvosi leletek jöttek ki belőle⁹, és fogalmunk sem volt melyik kié?
A nyári konyhában bekapcsoltam a rádiót. 4-kor 20 percivg tartó angolnyelvű híreket mondtak a Retro Radio-ban. Magyarul pedig 0 percig tartót. Leonardo Da Vinci és Cherchil nevére emlékszem belőle. Alíg akart vége lenni, s elbizonytalanodtam, hogy a Retro-t hallgatom-e? S nem vagxok-e angliában?
Most, a tegnapi kirándulásunkról szeretnék irni,
mielőtt elfelejtem az információk jelentős részét, amihez hozzájutottunk.
S noha egy részét hallottam már, sok belőle az ujdonság erejével hatott.
Pl. hogy a fási, volt Wenckheim Kastély tulajdonosa nem a Tondach cég, hanem a Tondach tulajdonosa. A gondnok mutatta, hogy milyen az orra szabása.
Potom pénzért jutott hozzá, de amit a felújításra költött, az nem volt semmi.
Megemlítette, hogy a bútorok, amik eredetiek, egy másik ugyanolyan orrszabásútól valók, akinek a birtokában van az összes dunántúli kastély. Nyilván az is potom pénzért jutott hozzájuk.
Megdöbbentem, hogy Kádár Jánosunk egy újabb hívére bukkantam, egy isten szeme előtti helyen, egy fiatal ember személyében, aki azt mondta nekem, nem jó helyre születtem, hogy cigány, vagy fűtésszerelő gyerekének kellett volna lenem, akkor most enyém lenne a másik vadászkastély, s én járnék ide vadászni.
És hogy egy vegetáriánus Hitler formátumú személy azt mondta, hogy enne az utosó cigány és zsidó húsából. S mi hálásak voltunk neki, hogy ott lehettünk, s megismerhettük a hely szellemét.
Azt is mondta, a Welkheim Gróf pont azon a helyen végzett magával, ahol épp akkor ültem, s a felesége a szemben lévő csigalépcsőn jött le azon a reggelen, amikor rátalált. Szerencsétlen sorsú házaspár voltak, genetikailag defektes gyermekük született, pedig nem állt fenn köztük közeli rokonság. A feleség olasz előkelőség volt, míg Welkhein osztrák. A férjet az asszony a közhiedelemmel ellentétben, nem a kastély melletti kiserdőben temette el, a fiuk sírja mellé, hanem titokban magával vitte Olaszországba.
Az a sírhely tehát üres.
A történetet lenyűgözve hallgattam, csak az döbbentett meg meg, mennyi gyűlölet forr még ma is a végeken.
2020.8.10
Friss
Pár napja hallottam egy hírt arról, hogy egy benzinkútnál, egy férfi, lelőtt egy ott dolgozó fiatalembert, mert az rászólt, tegye fel a maszkot, különben nem szolgálja ki.
Ezzel kapcsolatban, egy riportalany fröcsögött az vírus és miegymás tagadókra, hogy el kell hallgattatni őket, mert felhergelik, megbolondítják az embereket.
Rossz előérzetem támadt azzal kapcsolatban, hogy a hírt keményebb fellépésre használják majd, hogy elfojtsanak minden ellenállást.
Erre, olvasom a hírekben, hogy a TEK emberei, öten, kirángatták az autójából, földreteperték, megbilincselték, és bekaszírozták Posta Imrét, mint terrorista gyanús elemet, mert politikusok
megölésére bujtotta a híveit, publikusan. Utána-nézve értesültem a Pí Körről. Az ott elhangzottakról.
Érthetetlen, hogy is gondolhatta P. Imre azt, hogy nem fogják megállítani. Ha egyáltalán gondolt ilyet.
| |
| 599. | [tulajdonos]: Kontrollfüggő | 2025-12-14 08:34 | MP-ről mondta F.G., de rá is igaz
"Kontrollfüggő: olyan ember, aki mindent kontrollálni akar.
Mikromenedzseri szinten működik."
Mikor előre tud valamit, de nem szólhat, beszorong.
Pl. Egy budai iskola tornatermében, Ali Bohóccal, és Bohóciskolájával fellépve, rögtönzött kezdés után, Ali karikát mutatott a hüvelyk és a mutató ujjával elismerően, boldogan hátraszaladt a technikus mellé, aki épp akkor vette észre, hogy beakadt a magnószalag, és hamarosan nem indul a másik magnó. Ettől kezdve, a bekattanó szorongás miatt, figyelme rögzült, leragadt az eseményen, de legalábbis kettéhasadt, és önfeledt rögtönzésének sikere nem folytatódott. Csak a technikus, Imre, és ő tudta, mi az ami bekövetkezik.
Kár, mert Bárdi György, akit pályakezdő korában meghívott a szandaszőlösi klubba vendégként, most a közönség soraiban álldogált, több mint 80 évesen, az unokája kezét fogva.
U.i.: persze a problémát a technikus megoldotta, de a hatása őbenne máig megmaradt.
Ez is egy olyan emlék, amit nem tud elfelejteni.
Maradjon hát!
#kalandok színpadon, és a színpad körül
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
