NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-04-07 23:39 Összes olvasás: 70966| 611. | [tulajdonos]: Dosztojevszkij - legyen itt! | 2026-04-05 21:10 | Dosztojevszkij gyötrődő ember volt, azok közé tartozott, akiket az élet állandóan próbára tesz. A szegénység és az adósság sosem hagyta nyugodni, árnyékként követte, és fojtogatta. Súlyos epilepsziában szenvedett, amely hevesen és kiszámíthatatlanul tört rá. Megismerte a legsötétebb fájdalmat: elvesztette legidősebb lányát, aki még gyerek volt, majd imádott fiát, Aljosát, aki túl korán halt meg. Körülötte családtagjai meg nem értése, az állam megvetése, és sok írótársa kicsinyessége vette körül – akik erkölcstelenek voltak, és gyakran féltékenyek a zsenijére.
Ebben az őt kirekesztő világban, egy olyan társadalomban, amely mintha össze akarta volna törni, Dosztojevszkijnek igen kevés jutott: lefegyverző őszinteség, jószívűség, mély emberség – és a tolla. De ez elég volt.
Fjodor Dosztojevszkij sokkal több volt, mint regényíró: filozófus volt, az emberi lélek kutatója, a fájdalom és a megváltás prófétája. Művei az emberi lét mélységeiről, az emberi ellentmondásokról, a gonoszról és a kegyelemről, a szabadságról, a bűnről, a hitről és a kétségbeesésről szólnak.
Egyik legbensőségesebb gondolata így hangzik:
„Az egyik legnehezebb ember vagyok, mert azok közé tartozom, akik a legegyszerűbb dolgokon is aggódnak, és az apró részleteknek is örülnek – és senkit sem érdekelnek ezek a dolgok.”
És még:
„Életem legrosszabb pillanatait egyedül éltem át.”
Mégis, amikor 1881-ben meghalt, több mint hatvanezer ember töltötte meg Szentpétervár utcáit, hogy lerója tiszteletét előtte. Egy ember, aki életében gyakran érezte magát magányosnak, egy egész nemzet kísérte el a sírig.
Dosztojevszkij az orosz és az egyetemes irodalom egyik óriása. Nemcsak remekművei miatt — Bűn és bűnhődés, A Karamazov testvérek, A félkegyelmű, Feljegyzések az egérlyukból — hanem mert nem az agyból írt, hanem a szívéből és a zsigereiből. Belenézett a szakadékba, és olyan szavakat hozott fel onnan, amelyek ma is szólnak hozzánk, megráznak, és vigasztalnak. | |
| 610. | [tulajdonos]: Talált versek | 2026-04-04 21:44 |
TALÁLT VERSEK
József Attila
(1905 – 1937)
RIÁNAK HÍVOM
Riának hívom őt,
de éppúgy mondhatnám sónak, vagy villámnak is.
Sok értelmetlen dolgot csinálunk, azt mondjuk rá,
hogy szép s azután kiejtjük kezünkből.
Röntgenfényből faragták, átsugárzik a falakon és
szavaimon,
haj, de igen messze van.
Ha egyedül vagyok, odaül homlokom elé, nagyon
fájhatok neki,
sóhajt s testemre hullajtja fájdalmait.
Csodálatos, hogy más nem vette észre feje fölött a
virágokat,
pedig én láttam, hallottam is, színes harangokat
dobálnak jobbra-balra,
belőlük mosolyognak föl jövőbeli gyerekei,
közöttük jár, nagy gonddal ügyel rájuk, de erről
sem tud,
azt hiszi ilyenkor, hogy takarít, vagy hogy engem
kínál meg vacsorával.
Egy hangvilla két ága vagyunk
s mégis, ha egymásra nézünk,
néha rekedten száll föl a szomorúság.
1925
(MAGYARORSZÁG MESSZIRE VAN…)
Magyarország messzire van,
Magyarország hegyeken túl van,
onnan, rigókkal, éneklőkkel
jönne rövidke szoknyácskában,
hajnal volna,
szellős,
világos,
szép, tiszta üllők csengenének.
Uram, nem látta Magyarországot?
Tudom, nehéz a nyelve,
tudom, nehéz a szívem,
uram, nem látta Magyarországot?
Lányok, sokan, szaladnak,
akár a reggeli szél,
hajuk lobog a keleti égen,
ő pedig kövér kalácsot fon,
karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.
Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van,
kicsike kertjeinkbe
zörgő, száraz virágokat ültet
az Úr.
1925. okt.
A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK
Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
1927. jan.
https://epa.oszk.hu/00300/00384/00182/pdf/EPA00384 | |
| 609. | [tulajdonos]: 5 éve, hogy.. | 2026-04-03 21:05 | 2021. őszi líra tanfolyam, 1. óra
A cél, mindig ugyanaz.
Kilépni a komfortzónából.
KILÉPNI A KOMFORTZÓNÁBÓL!!!
Egyszer már sikerült. Az első tanfolyamon kezdődött. Akkor születtek a rímtelen szonettjeim.
Változás
A napos verseim, rímtelen szonettjeim:
Hetedik napon
Második napon
Nulladik napon
Rémes szonett
Méhek
Öregszel
Zsoltárok helyett
Kvázinő
Hajnali imádság
Koanjaim
Alliteráló versek
Vizuális költeményeim (kivételével a többi megjelent a négy-öt folyóirat valamelyikében)
Konkrét verseim
Első este (Sehol nem jelent meg, én tettem fel a DOKK-ra, ahol maradós lett.)
A tanár úr kérdésére, hogy írok-e még verseket, azt kellett volna válaszolnom, hogy: Hát, tanár úr szereti -e még a nőket? Azt, ugye, nem kérdezhetem, hogy veri-e még a feleségét? Mert, mint tudjuk, régen elvált. ????
De nem, én minden kérdésére őszintén válaszoltam.
Elmondtam, hogy el vagyok bizonytalanodva.
Mindennap írok, 500 db fölött járok, de nem merek úgy írni, ahogy szeretnék, nem merem megmutatni azt, ami őszintén jön a tollam hegyére.
Talán, mert egyszer-kétszer, túl nagy volt érte a „büntetés” fájdalma.
Példának venni Pessoa költészetét, az írói álnév bátor használatánál.
Cél: Kiszakadni a saját bezárt világunkból!!!
1. Álnév alatt szonettet írni. J.A. Külön világot alkotok magam mintájára.
Legyen az első sora József Attila versének első sora.
Követni a ritmikáját, és jó rímpárok legyenek!
Üljünk a versek felett! Számolgassuk a szótagokat!
2. Verset írni egy kitalált névvel.
A kitalált név legyen a cím.
Pl. József Attila: József Attila
József Attila én szeretlek…
3. Gyakorolni az ókori klasszikus verselést: hexameter- pentameter
4. Az én feladatom: Angol szavakkal kevert szabad verset írni, amiben nehezen fejezzem ki magam magyarul, de nagyon szeretném.
5. Petőfi, „Szeptember végén” mintájára és címmel, más szavakkal, de ugyanazt mondjuk el.
Terjedelem, 3X8 sor, megegyezzen. Belső tartalmi mondanivaló ugyanaz legyen.
ősz- mi lesz velünk, ha meghalunk? – Mihez kezd a hitvesünk? – modern szavakkal, pl. e-mail, online, mobil,
6. Próbáljunk meg rímelni, ragrím tilos
Megjegyzés: A szótagszámról nem esett szó, a ritmusról sem.
A következő órán kiderült, hogy az is fontos lett volna.
Ajánlott olvasmányok:
1. Show: Pygmalion (elolvasni, ritmusát meghallani!)
Fel tudjuk e a másikat építeni, mint ahogy szeretnénk?
2. Ovidius: Átváltozások
Elcseppent ondó, Héra beavatkozása, élővé varázsolja a szobrot.
Létrehozni egy képzeletbeli alakot
SEMMIBŐL LÉTREHOZNI EGY KÖLTÉSZETET!
HA ÉLŐVÉ TUDJUK TENNI, ELJUTUK A HALHATATLANSÁGHOZ!
| |
| 608. | [tulajdonos]: Mert miről írok én? | 2026-03-26 10:30 |
Miről ír az ember?
Na, miről?
Most leírok néhány sort. Te pihenj!
Már másodszorra bukkan fel bennem egy gondolat.
Hogy az fog szétválasztani bennünket, ami összehozott.
Az írásaim.
Mert, ahogy mondtad, amíg téged szárnyára kap a siker, addig én mit csinálok?
Vagy nem így mondtad, de valami ilyesmit, ami nekem akkor nagyon tetszett.
És most is.
De, megfordítom?
Mit fogsz csinálni addíg, amíg engem szárnyára kap a siker?
*
Ez analóg azzal a „városi legendával”, hogy a feleségek leggyakrabban azért válnak el a férjeiktől, amiért
hozzájuk mentek.
Nekem, pl. azért (is) tetszett meg a férjem, mert szerették a környezetében az emberek.
Népszerű volt a művelődési házban, ahova szórakozni járt, ahova én, dolgozni.
Én voltam a vezetője.
Talán azt gondoltam, általa hozzá juthatok e vágyott dologhoz, s oldódni fog a magányom.
De, miután hozzámentem, ő tovább szórakozott – neki a munka is szórakozás volt - miközben
én meg dolgoztam.
Nekem a szórakozás is feledat, munka volt akkoriban.
Úgyhogy, ez nem smakkolt túlságosan.
Most én szórakozom, és ő dolgozik.
*
Jó ötletnek tartom, a „tudatalatti” - ról, mint olyanról írni.
De vajon szabad-e, hisz, „pontpontpont”, már érintette a témát, a „pontpontpont” c. naplójában.
Tudjuk, amit meg tudunk érinteni, azt birtokolni is tudjuk.
De nem úgy, hogy mindenkit elhajtunk a francba.
Hiszen amiről írunk, az nem kopik el azzal, hogy más is ír róla. Mint ahogy a férfiak lomposa sem kopik el.
De hiába tudom ezt, bevallom töredelmesen, nem esett jól, hogy előbb írt a témáról, mint ahogy nekem eszembe jutott, mert a tudatalatti(m) gyermekkori hűséges barátom. Nem csak egy girbegurba
táltoscsikó. Hiszek benne, hogy ameddig van célom, engem szolgál, én vagyok nyeregben, én ülöm meg,
ő a táltosom, s oda megyünk, ahova én akarom, s nem oda, ahova ő. Néha nehéz, kell a pálca, s néha a
sarkantyú is, és erős kézzel sem árt fogni a gyeplőt. Olyankor többször a fülébe kell súgnom, mit akarok,
hogy neki is, s magamnak is, jól eszünkbe véssem.
HISZEK A TUDATALATTIMBAN! CSERBEN, CSER(FAKOPORSÓ)BAN MÉG NEM HAGYOTT. De mi lesz, ha egyszer egy öreg tölgyfához szeretném kikötni, miközben, másik, fiatalkori komámmal,
Senecióval társalkodom, egy puha, kockás pléden az árnyékban, Fáspuszta ősfáiról, az Ősgyepről, a védett, ritka virágokról és az énekesmadarakról. Kockás plédünk, takarónk is oly régóta van már, mint
amióta az eszemet tudom. Persze, csak akkor jut eszembe, mikor írnak róla. De milyen az ember!
Ami eszébe jut, arról mindjárt írni támad kedve. Most akkor ne tegye? Mert, hátha már „pontpontont” is írt róla?
Vagy ne olvasson „pontpontpont” -ot? Mert úgy kerülhetné el legbiztosabban a retorziót.
Paul Klee-t, Seneciót is régről ismerem. Még a főiskolai művészettörténet órákról.
És akkor, szeretném itt gyorsan lestoppolni, Diószegi Miklós sámánjait, mert a róluk szóló könyvéből
tartottam egy igen jól sikerült előadást. Egy tanéven keresztül bosszantotta ismételt dicséreteivel a
csoporttársaimat, az enyémet példaként állítva eléjük, a művelődéstörténet tanárunk. Azok, persze
irigykedni kezdtek, s elkezdtek terjeszteni rólam egy olyan pletykát, hogy protekcióval vettek fel a suliba.
Tévedtek, mert nem kellett kihasználnom a lehetőséget, különben is, a felvételi bizottság tudomására
csak pontozás után hoztam az írásos ajánlást. Amikor már nem tudtak vele semmit kezdeni.
Persze, ők a részleteket nem ismerték. Csak a pletykát.
De akkor bohócról se írjon senki, aki még be nem öltözött, ki nem festette magát, vagy nem állt még
porondon. Oké? Na, azé’!
| |
| 607. | [tulajdonos]: kirepülés | 2026-03-24 20:14 | ifjabb koromban hullámvasutaztam
az utolsó felszálló ívnél kirepültem a semmibe
keserves-hirtelen volt a földetérés
a feltápászkodás sem ment könnyen
azóta a realitások vakondtúrásai között
összeszorított fogakkal bicegek
*
ma, néztük az utcán Lucival, hogyan foltozzák a járdát a munkások a nehézgépeikkel
játékötleteket merítettünk közben | |
| 606. | [tulajdonos]: Köszönet érte | karaffagye: ajánl | 2026-03-23 15:58 | Nagy örömet okoztál, kedves Gyula!
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=21099
Karaffa Gyula
Derű
mikor csahos kutyák az angyalok
és a szeretetnél a bűn nagyobb
és szépséges szép a valóság
és körvonalak nélküli a jóság
mikor örül a mű mert kész az alkotó
és az ég alatt minden csak religió
a tenger és a bálna és a delfinek
mind azt kérdezik minek minek
és esőben és ködben sárban
elmerülök e földhözragadtságban
a fákról lelógó zöld gyönyörben
mert minden embert meggyötörtem
mert fűszál csak mind az anyag
és vállamon nyugszik le a nap
és esőben és sárban ködben
szétázott málló göröngyökben
a türelem lehet csak az egyetlen jóság
hát ne vess meg e versért kedves hallgatóság
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 604. | [tulajdonos]: Ha értenénk, lenne türelmünk | 2026-03-22 14:30 | A személyes becsvágy mind jobban és jobban elvezet bennünket oda, hogy csak azt produkáljuk, ami személyes jellegű és nem engedi szólni hozzánk azt, ami bennünk az Istenség kifejezője.
Honnan és miáltal tudhatjuk meg, hogy az Istenség beszél bennünk? Meg kell ölnünk mindazt, ami csak belőlünk jön és mindenekelőtt ki kell ölnünk mindennemű becsvágyó törekvést.
Ez teremti meg aztán bennünk a helyes polaritást, ez ad valóságos megtermékenyítő csírákat a léleknek. A türelmetlenség a legrosszabb életvezető, ez az, ami a világot megrontja. Ha sikerül, akkor önök látni fogjak, hogy az elmondottak alapján az élet értelme - a belső megtermékenyítése a külső által - elérhető.
Akkor aztán világos lesz előttünk, hogy ha a bensőnk nem helyes, akkor helytelen megtermékenyítő csírákat szórunk ki a világba. És ennek mi a következménye? Mi következik ebből? Az, hogy torzszülöttek keletkeznek a világban. Ma pl. minden úri országban azt lehet mondani, hogy gőzerővel, szinte léggömbszerűen költenek és írnak. Már a 18. században egy híres író azt írta, hogy „egyetlen ország ötször annyi könyvet állít elő, mint amennyi a föld javára szükséges”. És ma még rosszabb a helyzet.
Ezek azok a dolgok, amelyek a jelenlegi kultúrát körülveszik lényekkel, amelyek nem életképesek, amelyeknek nem kellene keletkezniük, - és nem is jönnének létre, ha az embereknek megfelelő türelmük volna. Türelem kellene, hogy ne jöjjön létre egy olyan pólus, ami csupán a becsvágy és az egoizmus veszett dühöngése.
Ezt nem úgy kell felfogni, mint az erkölcsi prédikáció egyik formáját, hanem mint a tények megállapítását. Tény, hogy becsvágyó produkciók a lelkünkben olyan megtermékenyítő csírákat hoznak létre, amelyekből szörnyszülöttek keletkeznek a szellemi világban. Ezeknek a visszaszorítása, a lassan-lassan történő átalakítása is gyümölcsöző feladat a távoli jövő számára. A szellemtudomány missziója ennek a feladatnak a megoldása. És ez az élet értelme, hogy a szellemtudományos világszemlélet ezzel besorolja magát az élet egész értelmébe, mert mindenhonnan életértelem árad felénk, az életben minden és mindenütt életértelmet ad. - Ezt akarja az spiritualizmus megtanítani az embereknek, hogy az élet értelmében mi benne vagyunk, és igazán mondhatjuk azt, hogy a „gondolkozásodban világgondolatok élnek”.
Kedves barátaim, ez az élet értelme és ennek a megértésére szüksége van az embernek.
http://old.antropozofia.hu/ga155/3? | |
| 603. | [tulajdonos]: vissza egészen | 2026-03-06 07:02 | Három cikk angliai narancsos csoki.
Szörfözés a TV csatornákon.
Duma szinház fog meg 30 másodpercnél tovább.
De szép ez az autó!
Nehogy baja essék!
Megáldom.
Természetfilm.
Aki tud menekül.
Tea.
Kiválóságok árnyékszékkei. Beszélgetés.
Hagymakapálás.
Viber Szilvia Abigél
Húsleves keménymaggal.
Pörkölt, zsíros-paprikás.
Savanyúság.
Kávé.
Szieszta 2 óra.
Húsleves, pörkölt .
Savanyúság.
Ebédért mentem.
Beszélgetés.
Informatív.
Beavatás.
Ételhordótakarítás.
Bejárás.
Kávé, beszélgetés.
Ébredés.
Kelés.
Kis eltolódással.
Alvás nyitott ablaknál.
Nyitott szájjal, horkanásig.
*
2025.04.08.
Lefekvés, alvás.
Hangfalak beállítása.
A laptoptöltő otthon maradt.
Fiam nevet rajta.
Félbefőtt, félbevett vacsora.
Férjem vár a csabai állomáson.
Fiam vonatra segít.
Megmelegítem az ebédet a fiamnak.
Jómagam szendvicset eszem.
Készülök a hazaútra.
Eldől, 10:10-es helyett a 3:10- sel megyek.
Lezuhanyzom.
Bepakolok.
Teregetek.
Mosok.
Teregetek mosok.
Söprögetek.
Mosogatok.
Bepakolok a mososogatógépbe.
Kávézom, teázom.
Vérnyomást mérek.
Fél vérnyomáscsökkentőt veszek be.
Felkelek 8 körül.
Alszom.
Podcast-tet hallgatok.
Lefekszem.
Megeszem a két adag megmelegített levest.
Ne.
Fehívom a fiam, a leves meleg, melegítsem-e a túrógombócot?
Összezavarodtam.
Elfáradtam.
Abbahagyom a visszafele emlékezést.
| |
| 602. | [tulajdonos]: Ma esti gondolatok | 2026-01-19 17:02 | A vegyületeknek az az összetétele, ami régen a frigyre lépésben ösztökélt már nincs meg bennem.
Mikor eldöntöttem, hogy megtanulok angolul másképp álltam a csillagokhoz.
Most várhatom az újbóli együtt állásom velük.
Mi ez vajon?
Tévhit vagy a szellemem megnyilatkozása?
Vajon mi gördít elébem akadályt? Az a hit, hogy ahhoz, hogy csináljak valamit bármit bármikor kedvem kell legyen hozzá?
Mindig éhes elmém az internet fogságában él.
Sokkal érdekesebb az, ami a világban történik meg amit elém tolnak róla, mint ami bennem legbelül fölképlik. Mert bennem megint nem történik semmi. Elfojtom, nem akarom hallani, ahogy szidom magam, amiért hagyom, hogy az internet fogságában égjek. Már gyermekkoromban is mindig vártam valamit a hétvégéktől. El is jöttek sorra, de nem hoztak nekem semmi jót. És úgy is távoztak, üres kézzel. Így vagyok én megint, minden hétvégével.
Tudom rajtam kívül ezen senki nem tud változtatni.
Eldöntöm hát megajándékozom a következő hétvégét magammal. Izgalmas programot szervezek nekik. Na de, mi legyen az? Amíg kitalálom, kicsit bújócskázom, de úgy, hogy a lányom, amikorra kellek, megtaláljon.
2024.02.04.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
