DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37314 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Kettőnk szótlansága között
Gyurcsi - Zalán György: 39. heti haikuk (2020.)
Konta Ildikó: talán
Bara Anna: a tetszhalott -
Szokolay Zoltán: Z
Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
Petz György: Céliára mondott nóta
FRISS FÓRUMOK

Pataki Lili 44 perce
Gyors & Gyilkos 59 perce
Szakállas Zsolt 1 órája
Virág Tamás 1 órája
Nyári László 1 órája
Szilasi Katalin 1 órája
Konta Ildikó 1 órája
Tálos Barbara 1 órája
Vezsenyi Ildikó 3 órája
DOKK_FAQ 6 órája
Szokolay Zoltán 6 órája
Albert Zsolt 2 napja
Petz György 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Csiki Melinda 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Böröczki Mihály 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 1 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 órája
Baltazar 6 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 17 órája
Etzel Mark Bartfelder 17 órája
az utolsó alma 21 órája
nélküled 21 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 21 órája
EXTITXU-UXTITXE 23 órája
Volt egy pillanat 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
történések 1 napja
Gyurcsi 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Utált nő naplója bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Utált nő naplója
Legutóbbi olvasó: 2020-09-24 22:20 Összes olvasás: 1316

Korábbi hozzászólások:  
5. [tulajdonos]: hm2018-04-05 08:16
...kihagytam Bátait, Németh M. Károlyt. Páran kihasználnak de azt már rég észrevettem.. és még mennyi lehet aki azt mondja ez tiszta lökött:)))

4. [tulajdonos]: Eh Fürim ...2018-04-05 08:05
Szia Furim! Én ezt tegnap reggel nem így éltem meg. A Naplók? Azt hiszem azért, mert jól indultak mindig, vagyis a normális szintet megütötték, aztán valaki beírt nekem mindig valamit, amire én visszavágtam csípőből lőttem, és akkor már nem volt hozzá kedvem, rosszabb esetben megutáltam, és nem akartam már beleírni. Nem akrtam , hogy ott éktelenkedjen valami. Egyébként volt olyan Naplóm ami befejeződött... A Más és mégis Ugyanaz. Ugyanis azt Nyírfalvi Károllyal írtuk együtt egy portálra, én a próza? nem is tudom nem nevezném prózának, inkább szövegrészét, és abból ugyanazt versben Károly írta. A verseket nem mertem kitenni, Károly verseit. Folytatásokban akartuk megjelentetni egy portálon rengeteg képpel. Itt is közbejött az, hogy elment. A tulaj azt mondta, hogy így már nem jó, ez közös munka volt, midegyikünk neve mellett ott volt a copryght,magyarán nem nyúlhattam a verseihez..A Kuckót szerettem, mindegy annak miért lett vége, az Akvamarint is szerettem , onnan szedtük ki a prózáimat, volt a rossz emlékűTenkjú, a november raint folytathattam volna, visszapörgettem őket, lényegében mindegyikben ugyanaz van kicsit másképpen. A kedvenc az akvamarin volt. Miért jelentettem mindig meg a sok szemetet?
Ennek megvan a maga pszichológiája.

Azonkívűl én a naplókat csak valami laza dolognak szántam. A blue naplóba azért tettem be Kiszel Tüncikét, mert számomra egy érdekes karakter. Kiss Tibit, mert nagyon jól látta Egon Schielét, Hernádi Juditot azért mert nem bírta abbahagyni a röhögést, de szimfonikusokat nem tettem bele. Minek? Pedig egy időben csak azt hallgattam.

meghagyom firkának a blue-t és vázaknak... Meg ezt. És most megnézem, mert már nem tudom azt, hogy ki itt a 11 szerki, és ki a Főszerki. Ja egy naplót azért hagytam abba, mert elfelejtettem melyik matematikai képlet neve volt a jelszavam.

Ámbár annyira nem érdekel. Ja, meg most már nincs egyedül az őrült nő ketrece napló. És végeredményben hiteles a napló, de van aki utál! .... mondjuk azt én is...

össze kéne számolni az összes naplóban lévő olvasottságot..Szép nagy szám jönne ki. Nem akarok gondolkodó naplót, meg verses naplót, meg mittudomén mit. Ennél több napló nem lesz, és már az első beírásnál, már a címnél lebukom. Laza lesz ez.

No meg tegnap végre elkezdtem valamit. természetesen a végével kezdtem. Erőt vettem magamon..Ha üres lapot látok megrémülök. Aztán jön az eleje, és így tovább, és összekötöm őket száraz ironikus szövegekkel.

Mennem kell. Kösz, hogy itt voltál, de utál Parics, Karaffa, Kosztolányi, Szokolay, Szoboszlai. Pl.

3. [tulajdonos]: ...2018-04-04 23:27
Tulip

„Öröklött kis házban lakik,
nem ismeritek, a neve Tulip.”
– ezt a két sort dünnyögte egész álló nap. Saját dallammal, önmagáról, elégedetten.
Tett-vett, ahogy kell. Nem zavarta, hogy viharos szélként süvít belőle az egyedüllét.
Tulip egyedül volt a világban, egyedül kellett megvívnia minden harcát, akkor is, ha sokan voltak körülötte.

Az öröklött kis ház megsüllyedt, mert nem volt alapozása. Az egyik ablakot újságpapír fedte, a Kisalföld elsárgult régi számát zizegtette a szél, olyasféle hangot keltve, amilyet a kukoricalevelek szoktak vihar előtt. Vihar pedig bármikor közeledhetett, még az olyan jámbor lélek életében is, mint Tulip.

A temetőutat nem aszfaltozták le, az elöljáróság azt gondolhatta, hogy arrafelé a közlekedés már csak egyirányú. Tulippal nem számoltak, aki minden nap arra jár haza. Ingázik az inneni és a túli világ közt, mivel a kettő határán lakik.

A poros levegő csalóka délibábot, tünde távlatokat vetít mindenfelé. A csapkodó eső híg iszapot kavar. A sárrög embernyivé, az ember templomnyivá magasodik. Ég és föld rétegei eltolódnak, kinyílnak, mint vén láda fedele, vagy oldalt fordulnak, tótágast állnak.
Tulip nem szívlelte ezt az időt. Alig várta, hogy hazaérjen a rengeteg tejeskukoricával, amit még ma este megfőzne. Dinnyét már nem tudott szakítani, mert jött a vihar.

Az ura persze még mindig sehol. Egyenesen is hosszú az út, nemhogy kacskaringózva.
Tulip már kapta is elő a talicskát, kibélelte régi lópokróccal és zokszó nélkül indult vissza élete párjáért.
Nyugalmat erőltetett magára, azzal takargatta belső bizonytalanságát. Még az is felötlött benne, hogy őt is megrészegítette valami, holott nem ivott alkoholt soha.
Az eső zuhogott könyörtelenül. Értem nem kár – gondolta megszikkadt lélekkel. De ha ez a kocsmalaki ilyen-meg-amolyan egy pocsolya vizét issza… Megesett már nem egyszer, hogy arccal beleplaccsant a gödörbe, s aztán ocsúdván, élvezettel lefetyelte a szennyes vizet, a kölykök meg mobilon felvették és rondán röhögtek. Nem bocsátaná meg magának, ha most is… de hát, jajistenem, hol keresse?

Nem találta sehol.
Kerengett körbe a talicskával, esőtől csapzottan.
A Séd mindig megduzzad ilyenkor. Jaj, ha abba szédítette a rossz bor.

Már évekkel ezelőtt belefásult a sorsába Tulip. Nem érdekelte semmi, legfőképp az nem, hogy nőnek teremtette az Isten. Pedig gyönyörű asszony volt. Az anyja hívta Tulipánnak, így ragadt rá a Tulip név. Fehér bőrét egyetlen ránc sem csúfította. Sötétszőke haja lobogott, mint filmsztároké az utolsó jelenetben.
De most nem volt sehol az ura, az egész faluban nem látta senki. Kereste kétségbeesetten. A Séd, a Séd, csak nem az ragadta el. Zavarodottan kerengélt a zörgő talicskával végig az utcákon. Nincs meg az emberem, hát nem értitek?

Itt ez a puccos dáma, ez a pletykafészek. Átmegyek a másik oldalra – gondolja Tulip.
Már késő, az asszony integet neki. – A férjét keresi? – és megvető tekintettel nézi a mészpöttyös talicskát. – Menjen haza, ne keresse sem a kocsmában, sem az utcán. Egy másik asszony a szeretője. Tessék, kimondtam, ne csukja be a szemét! Nyissa ki végre, mindenki tudja, magát meg sajnálják.
Nem igaz, nem igaz, nem igaz – mormolta magában Tulip, de valahol mégis tudta, hogy igaz.
– Ugyan ki volna? – vetette oda a nő felé, mire megkapta azt is, hogy nem újkeletű a dolog. Mindent megtudott, egy perc alatt. A puccos vigasztalni akarta, de Tulip lerázta magáról a kezét. Merev léptekkel ment hazafelé.

A talicskát oldalára döntve otthagyta az út közepén. Nem sírt, csak gyalogolt, rakta egymás után a lábait. Érezte, hogy láza van, hogy hallucinál, hogy az idegei most becsapják. Mintha egy sosem látott tájon át menetelne. Homorú tükrök inognak jobbról is, balról is. Azokon juhnyájak járnak ki és be, feltűnve és eltünedezve, láthatatlan juhászok kurjongatásától vezérelve. Pásztori képek egy rég elfeledett, történelem előtti világból, amely ma is él, párhuzamosan azzal, amit örököltünk. Szárnyas hangyák ezüst csapata villan fel és gyúl lángra a verőfényben. Lovak patkója dobog úgy ennek az elveszett világnak a megszáradt iszapján, mint szívverés. Az ember agya elbódult a csalóka párák, foszladozó szivárványok e világában.

Tulip az ösztöneitől hajtva, visszament a dinnyékhez, kettőt letépett hirtelen, mint aki fél, hogy rajtakapják. A zöldellő töltések kanyarulatát követve hazaérkezett a régi házhoz.
A kukoricák a kredencen voltak még.
Vizesen, ahogy volt, nekiállt és megette a két dinnyét. Kiment, letolta nadrágját, leguggolt az udvaron. Fehér combját a telihold világította meg. A vizelet bő sugárban ömlött a dús gyapja közti nyílásból.
Keze a dinnyelétől volt ragacsos. Arcán meg a könnyei, mint egy szürrealista festményen, megálltak, útjaik összegabalyodtak. Tíz évet kipisilt magából, tíz évet méregtelenített. Mintha álmodnék – motyogta. Bement, lezuhanyozott, felöltözött. Bepakolt a kis vászonbőröndbe, épp csak annyit, amennyire szüksége lehet.
Itt kell hagyjalak egyedül, motyogta, rám már nincs szükséged.
Kifordult a kapun, el az öröklött, alap nélküli háztól, el örökre, el innen végleg.
A szeretet mindennek az alapja – gondolta.
A tejes kukoricákat a kredencen hagyta az urának.
Gyalogolt a Hold felé, kezében az ócska bőrönddel.
„Öröklött világban lakik,
nem ismeritek, a neve Tulip.” – énekelte.

Írmag könyvkuckó 2017

2. [tulajdonos]: fáj, nagyon fáj...2018-04-04 14:07





1. [tulajdonos]: a gyűlölt2018-04-04 11:41
Igen, én vagyok. Hadd bőgjem ki magam először és mondom a miértet.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-26 14:07   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2020-09-26 13:54   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2020-09-26 13:52   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-26 13:44   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2020-09-26 13:39   új fórumbejegyzés: Virág Tamás
2020-09-26 13:37   új fórumbejegyzés: Nyári László
2020-09-26 13:34   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-09-26 13:28   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-26 13:24   Napló: Zúzmara
2020-09-26 13:17   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó