NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2025-09-15 12:11 Összes olvasás: 27898| 102. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-06 00:24 | Szememben a szálka Sylvia Plath
Tisztán, mint a fény, álltam: lovakat
Néztem a mezőn, sörényhullámzást.
Nyakak-farkak ivét szikamórfák
Zöld függönye előtt. Vert a nap
Fehér kápolnatornyokat a tetők felett,
Lovakat, felhőket, leveleket
Gyökereztetve, bár mind futott,
Balra, ahogy vízparton a nádas
- Akkor vágódott szemembe a szálka.
Vakító tűszúrás; azután
Árny-olvadást láttam forró esőben,
Torzuló lovakat a változó zöldön,
Idegen kétpupú tevék, egyszarvúak
Legeltek rossz egyszín-festmény szegélyén,
Oázis vadjai, jobb időké.
A szemcse a szemhéjam fúrja:
Rőt salak. Körülötte forgok,
Velem lovak, planéták, tornyok.
Se könny, se szemöblögetés
Nem szabadít meg a szilánktól:
Hordom egy hete már, szúr.
Ez az örök jelen-viszketés;
Vakon arra, mi volt, mi lesz,
Álmodom: én vagyok Oidipusz.
Visszakérem, ami lehettem,
Mielőtt az ágy és a kés,
Mielőtt melltű és kenőcs
E zárójelbe rögzített;
Szélben hullámzó lovakat,
Helyet, időt, mely itthagyott.
Tandori Dezső | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
