NAPLÓK: Párbeszéd egy jobb Dokkról Legutóbbi olvasó: 2025-06-15 22:16 Összes olvasás: 3235| 22. | [tulajdonos]: RENDET VÁGNI | 2025-05-28 00:56 | Továbbra is az a véleményem, hogy a JOBB DOKK-on visszahívhatóvá kell tenni a naplók, üzenőfalak szövegét, legalább egy-két napig: legyen ilyen funkciója is a leendő "portál mortálnak"!
Jobb minőségű szövegek maradnának fenn és kitörlődnének a csak azért felrakott duplikációk (néha triplikációk), amelyek egy jobb - végső - szövegváltoztatást után kerültek fel, hiszen fölöslegesen foglalják a helyet. Csak az utolsó verzió maradjon fenn!
A szerző azt tartja fontosnak.
A csak abban szereplő tényekkel együtt.
Ha az előző verzióban írott majd törölt tényeket a végső verzióban már nem óhajtja publikálni. Mert akkor már nyilván azt sem óhajtja, hogy pályatársak vagy olvasók arra reagáljanak (ezt olvastam egyik ellenvetésnek, de íme: értelmetlen felvetés volt).
A szerző végső verziója, végső közlési szándéka a fontos.
Arra (és csak arra) tessék reagálni! (S arra is nagyon meggondoltan!)
Kicsinyes hátsó szándékra vall, ha a portál felelős azért tartja fenn a jelenlegi "végső verzió a piszkozat" rendszert, hogy a "túlságosan kreatívok" legalább a beírás közben ejtsenek hibát! Hogy a kevésbé kreatívok ezen vidulhassanak.
"Lám lám, mégsem olyan okos, mint ameilyennek beállítja magát! Még azt sem tudja leírni, hogy... Bezzeg azt ő sohasem tévesztené el!"
Nem bizony.
Mert ahhoz szárnyalóbb fantázia kellene!
Olyan, hogy a figyelme egy-egy nehezen kifejezhető állapot vagy helyzet "metaforába" öntése köré csoportosuljon, felügyelet nélkül hagyván a "gépírónőt" (aki a saját kezem), miközben én "messziről" diktálok neki mert "nem érek rá" a gépírásra odafigyelni.
Az alábbi bejegyzés ennek egy tipikus esete.
A Dokk faq-ba írtam be délután, és most vettem észre, hogy tele van elütéssel.
"Diktálás közben" nem vettem észre, hogy a "bépírónőm" (vagyis a kezem) mit ír. Ahogy én, mint alkotó fantázia" diktáltam "neki", ÚGY MÉG JÓ VOLT!
Elvárnám tőle, hogy most, a szöveg elolvasásakor, mindent ÚGY TALÁLJAK ahogy diktáltam.
Ahogy még "jó volt" a szöveg, sőt, eredeti gondolatok szerepelt benne ötletes szóképekkel és az egésznek "Pálóczi-stílusa" volt.
Erre mit látok?
Jónéhány elgépelést, de még mondathibákat is, nem a diktálás miatt, hanem mert törölni akartam valamit és rosszul jelöltem, így a régebbi mondatfoszlány is benne maradt.
- Miért nem akkor olvastad el? - kérdezhetné valaki.
Mert nem volt időm.
Már így is öt perccel kevesebbet úszhattam, 45 perc helyett csak 40-et az este 8-kor záró uszodában.
Ha szöveg visszahívható lenne, most, 0,56-kor simán ki tudnám javítani a Dokk faq-ban.
Semmi sem indokolja, hogy muszáj legyen hibásan ott virítania az idők végezetéig, csak a fentiekkel illusztrálni próbált kicsinyesség.
Ez a javított szöveg.
--------------
RENDET VÁGNI
Örülök én is, hogy Karaffa és az én "magánbeszélgetéseimet" törölted, TGF.
Én is szeretném, ha te lennél a főszerkesztő, de azt még jobban, ha sosem lennénk barátok!
Az irodalom nem a barátkozásról szól, ahogy itt sokan tévesen hiszik.
Ezt még a Kaposvári színházból hozom magammal. Ahogy az életrajzomban olvashatjátok, annak fénykorában voltam ott 20 éves kezdő. És a legjobb rendezők sosem a barátaik voltak a színészeknek, hanem mindig a KIMOZDÍTÓIK a komfortzónáikból.
Akár személyes sértődések árán is!
Senki sem barát volt, hanem mindenki CSAK tehetséges. Mert ha nem volt az, nem léphetett színre. Hiába volt (vagy lett volna) barát és törleszkedő, meg lojális (ennek a szónak nálam rémtörténete van), csak a minőség számított. Ahogy a színészek egymás közti kapcsolatában is. A barátságok naluk is ennek nyomán alakultak ki és mindig csak a tehetség meglétének végső határáig maradtak fenn. Leszámítva kegyeleti ügyeket.
Jónak kellett lenni.
Aki nem volt az, azt "nem szerették".
Akit NEM SZERETTEK, de jó volt, azt kénytelenek voltak respektálni: vitte az előadást.
Nem próbálták lejáratni, bemocskolni ha féltékenyek voltak rá.
Illetve a rendezők ilyenkor mindig rendet vágtak közöttük, mint ahogy te most, itt.
Amikor Dokk-Tul-meóztam, akkor vettem észre, hogy nálam nem számít, hogy kit nem szeretek vagy hogy ki utál.
Csak a mű számított.
Erre ma is büszke vagyok. Többször ki tudtam mondani, hogy az egyik akkori leghangosabb kisebbítőm verse jó. Színházi példával érzékeltetve (akkor már a Dokk résztulajdonosa voltam), hogy ha valaki lop a közértben, de ő a legjobb "Lear királyom", akkor szerepet kap nálam. (Legfeljebb asszisztenssel küldöm bevásárolni.)
Hátha visszatér a Dokk-ra is az "esztétikai lényeg"!
Hinni akarok benne! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
