Fontos kérdéskörre világítanak rá a legutóbbi hozzászólások.
Nevezetesen arra, mi is a költészet? Vagy, precízebben fogalmazva, ki mit tart költészetnek.
A megidézett szerkesztő, és lám Bátai Tibi is –akit egyébként emberként, és költőként is nagyra tartok- úgy véli, hogy Frady Endre munkássága nem költészet, nincs benne veríték, kabaréba való.
Én viszont úgy vélem, hogy több mint bűn, hiba a saját magunk által művelt, vagy általunk nagyra tartott formákat elvárni minden egyéb mű esetében is.
A DOKK alapszabályából idézek: A Dokk, a kortárs költészetért elhivatottságot érzők közösségének színtere.
Akkor következzen két kérdés, amit meg is válaszolok, ha valaki vitatni akarja, ám tegye, lelke rajta:
Kortársunk Frady Endre? Persze.
Elhivatottságot érez a költészetért? Persze.
Akkor miért is ne lenne itt a helye? Személy szerint kifejezetten nagyra értékelem azt a fajta nyelvtörési készséget, amit Endre kiugróan magas színvonalon űz, és amivel különösebb megerőltetés nélkül, néhány perc alatt képes verseket faragni/turmixolni.
Kevesellje ezt az, aki képes utánacsinálni.
Mint minden hasonlat, persze, ez is sántít, de egész gyerekkoromat végigkísérte Apám megrögzött idegenkedése a „könnyűzenétől”, mert ő csak a „komolyzenét” tartotta zenének. Vele ellentétben, én nem csak Bachot, Beethovent, Ravelt, Debussyt vagy Puccinit hallgatok szívesen, de akárhányszor felcsendülhet a Beatles, a Pink Floyd, vagy az LGT is. Ugyanígy felületesnek, rigorózusnak érezném, ha valaki kategorizálni szeretné a verseket, hogy ez most „komolyvers”, vagy „könnyűvers”.
A DOKK önmeghatározásában se leltem nyomát se ilyenfajta különbségtételi szándéknak.
Nem szükséges, hogy mindenkinek minden válfaja, variációja, megközelítése tessék az itt fellelhető verseknek, azonban óva intek mindenkit, legyen az tulajdonos, szerki, vagy mezei szerző, hogy a saját értékrendjét kívánja ráerőltetni mindenkire.
|
