NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
Legutóbbi olvasó: 2025-11-28 11:09 Összes olvasás: 61055| 155. | [tulajdonos]: AHONNAN CSAK LEFELÉ VAN ÚT | 2020-11-06 10:48 |
Ha pedig az ilyen ember valójában már élemedett korú veterán, és úgy ír "ifi hangvétellel", akkor "örökifi". Nem örökifjú - olyan nincs. Örök ifi - örök nem felnőtt - de nem "a költő gyermek" értelmében. Weöres óta tudjuk, hogy ő gyerekkorában költő volt. Nem gyerek. Valahol idéztem a vele készült rádióinterjút. A költő - és a gyerek - KOMOLY. A felnőtt az infantilis. A gyerekes. Menetel. Viselkedik - mint egy bábú. A gyerek még nem. Be kell törni előbb... De nem ez a lényeg itt, hanem az, hogy a "haladó örök ifi" nem örök fiatal. Hanem megrögzült örök elégedetlen, örök gyomorbajos, örök pikkirt - örök "nem felnőtt" (kicsit konzervatív értelemben - örök éretlennek, örök élhetetlennek értve). De nem ÖRÖKIFJÚ!
Csak a művész az - ha újító típus.
Most nézzük a déditől öröklött bútorokat. (Egyik naplójegyzetre reflektálva.) Sok fotómon feltűnik. Anyám három éves korában úgy át tudott menni a nagy, oroszlánlábú ebédlőasztal alatt, hogy nem kellett lehúzni a fejét.
Később, amikor orosz tisztek laktak az Andrássy úti lakásban (ahonnan ez az ebédlőasztal és a többi "dédibútorunk" származik), az asztallapon furcsa elváltozás jelent meg.
Valami kiömölt rá, s meghólyagosodott a felszíne.
Senki sem mondta, hogy hogyan.
Magamtól kellett rájönnöm.
"Feldőlt a bor, oda a terítő,
bortócsában hajad megmerítő/
eleped a száj észt veszt a tekintet.
Gyere gyere nincs itthon a bérlő!
Nászszobánk most a tágas ebédlő"
Ennyit tehát jó fogamz... jav. fogalmazásról, universum szélén (reflektálva egy másik - az írástechnikámat érintő - kiszólásra.
-----------------------------------------
Szeretem amikor ifi vagy örökifi "felvilágosult" - és nőbeszédű - író rút, szakállas férfit lát a novemberben, rút, bajuszös öreg nő helyett. DE legalább jól van megírva. (Harmadik reflexió.)
A nagyitól öröklött kardigánt egyébként tényleg viselni kell, a feleségem otthon hordja is - mert ez olyan, mintha egy kicsit még élne anyósom.
"És sírtam mindőnkért, hisz kiég a szemünk.
Tartós házasságainkban annyira szenvedünk.
És mégsem kéne újabb szerelmi remény,
Hanem a befogadott nagymamának kis vetemény"
A - fenntartható életre - meg kell tanítani Los Angeles népét.
Csak a konzumidióta" haladók", nem fogják föl, hogy mennyire retardáltak.
Hogy nekik - talán - tényleg ki kell pusztulni.
Mindig a második, harmadik vonal a JÖVŐ. A bölénycsorda zuhan, zuhan, zuhan a szakadékba, de a lemaradók (a kései népek) még idejében félreugorhatnak.
Ők (mi) lesznek (leszünk) a túlélők - nem mint "utolsó bölények" hanem mint az új nemzedék alapító atyái. Félretéve az ökológiát: a történelmet mindig a feltörekvők újították meg, nem az épp csúcson levők. (Onnan már csak lefelé van út.) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
