NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2025-11-16 16:03 Összes olvasás: 11806| 10. | [tulajdonos]: 03 24 | 2020-03-25 01:09 | Kezdem megelégelni ezt az egész jelmezbált. Félreértés ne essék, nem vagyok érzéketlen, megértem én, hogy vannak veszélyeztetettek, és bizonyára joggal tarthatunk az egészségügy összeomlásától is, már aki ezeddig azt valós védőhálóként élte meg. És nem is áll szándékomban kitenni őket semmiféle plusz kockázatnak, magam mid ezidáig is úgy éltem, hogy a legkevésbé kerüljenek testnedveim kontaktusba másokéival, annak se lettem rajongója még soha, aki indokolatlanul a közelembe furakodott, stb ezek tényleg alap dolgok, természetem további jellemzői pedig mindig is arra késztettek, hogy a nap nagyobbik részében magam legyek, a tömeget pedig pl sohasem kultiváltam. Elmondható tehát, hogy a kialakult helyzet szinte kifejezetten komfortos, az emberek kénytelenek lettek oly keretek közé szorítani az életüket, amelyet én természetszerűleg élek. Csakhogy ezek kénytelenek harsogás és botránkozás nélkül véghezvinni mindezt.
De a rettegés hiányát senki ne kérje tőlem számon. Bujkáljanak azok föld alá, barlangokba, akinek van félnivalójuk, de engem hagyjanak ki ebből a cirkuszból, semmi közöm ugyanis ehhez a műsorszámhoz. Amióta tudatomra ébredtem, természetem erői tartanak fenn, nem szedek semmilyen vitamint, táplálékkiegészítőt, az étrendem jórészt nyers növényi táplálék, nem szabályozom erőszakkal termékenységemet, semmilyen orvosi ellátást nem veszek igénybe a legszigorúbb kötelező munkaköri vizsgálatokon kívül u.m. tüdőszűrés. Távol áll tőlem még a tulajdonszerzés is, jóformán, nemhogy a halmozás, Már maga a téveszme is, hogy láthatnék bárhol bármi mást magamon és a bennem létezőn kívül, az utazgatásra való hajlam úgyszintén. Két pici lábamon közlekedem, nagy ritkán buszra, metróra, villamosra szállok, ha mindez nem volna, csakugy megtenné a bicikli is. Úgy pusztulok, ahogy jöttem. Az élet ugyanis pusztulás, kedveseim. Gyönyörű pusztulás. Nem kívánom felülírni a teremtés egyetlen mozzanatát sem, és éppen ezért: szabad vagyok, és nincs mitől félnem. Remegjenek azok, akik mesterségesen tartják magukat, vagy családtagjaikat életben, hamis, hiú hatalmat gyakorolva a sors felett, fél életük elkerülő-mechanizmusok gyáva láncolata, kaparva hasalás egy méltatlan, mindig elérhetetlen és üres cél felé, nevezetesen, hogy zavartalanul és végérvényesen megtelepedjenek ebben a pusztuló világban. Akik ezt radikális gondolkodásnak minősítik nem tudják, mekkora csalás az egész életünk, horkolva alusznak és vicsorogva horkannak fel, ha világossággal háborgatod az elméjüket. Még mindig a megszokott életük, a gazdaság, a vendéglátás és a szórakoztatóipar felszikrázásáról vizionálnak, ha mindez véget ér, a legújabb médiacikkek piacradobásáról társalognak és ötpercenként a sminkjüket ellenőrzik. Az arcukon, a tiéden, amikor az életükről beszélnek, kifent radarjaikkal pásztázzák a közöttetek létrejött atmoszférát csodálatod vagy épp szörnyülködésed után kutatva.Felőlem jöhet, aminek jönnie kell.
Azt álmodtam, a kihalt városban sétálok, feltehetőleg a Margit híd pesti hídfőjének a környékén, lődörgőm a villamossínek fonatai között, azt próbálnám kisilabizálni, a távolba fúrva tekintetem, melyik irányba, s melyik járműre kellene szállnom, amely az adott irányba visz, az irányt viszont képtelen vagyok eldönteni, mintha beláthatatlan kanyart venne alattam a folyó, már nem tudnám megmondani, melyik a Pest, s melyik Buda, hová futnak a sínek, mintha döntésképtelenül állnék, lehetséges életeim között, a hanyatlásom és felemelkedésem válaszfalán imbolygok, rettentő szélben, egyedül a folyó, melyet biztosnak érzek.
A lakásban ismét pókok. Fehér pókok. A presszóból, a pultról, szintén kitelepítettem egyet. Az előadás tehát újraindul, kissé átalakult díszlettel. Figyelek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
