NAPLÓK: Széll Zsófia Legutóbbi olvasó: 2024-05-09 07:57 Összes olvasás: 28062| 8. | [tulajdonos]: valamiféle válasz - kiremire | 2008-04-26 10:36 | | Megint itt a kényszer: berúgtak, berúgom – vagy nem érdek semmi, vagy minden érdek. Persze, kioktattak már arról, hogy hogyan is tegyek különbséget. Annyit mentem félre, hogy idegen az egyenes. Idegen, táncol – idegen táncol valamilyen jól összeeszkábált asztalon. Saját magam fogságában, csendben – látod, itt a csend, valahogyan csak ideráncigáltam. Nyírfalevelek a napfényben, a szélben – láttál már ilyet? ahogyan a fény átbújik rajtuk, játszik egy láthatatlan valamivel. Az én ablakomban ez van. A tiedben? - Sírni? Jelentéktelen dolgokon vagy átkozottul nagy jelentőségteljeseken (az én értelmezésemben – na ezzel kilőttem a többiek lehetőségeit, puffpuffpuff). Azokon mindig sírok – csak a körmöm a tenyerembe vájom, hogy ne látszódjon rajtam, mert kifejezetten utálom, ha gyengének néznek. Aki gyenge, az mindig kifejezetten utálja, ha gyengének nézik. Ó, csak az igazságot ne... Szemetek vagyunk másokkal, ők meg velünk, mát megint kör – ezt például értem. (Soulmates never die – ezért sem halok meg, mi a franc lesz az enyémmel, nem akarok neki rövidebb életet, álmodjunk csak egymásról – jól is jön, hogy nem ismerem – mert nem: ez van, ezt szeretem, mert szeretni ezt is kell, nem csak úgy önmagamba zárva – akkor tényleg halottan – bokánrúgtam magam, mindegy) - jelenleg zene van, ének, itt nem én értetlenkedek (végre!!!), helyettem mondják ki, meg... (javaslom ismét a Placebo-t, mindenkinek van éppmostkedvence) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
