az adott szó. Ma PFJ bejelentette - ahogy azt korábban weinberger is sejttette -, hogy a heti versfeltöltési limit heti kettőre emelkedett. Ez jó. Örömködöm. Főleg a javított versek vonatkozásában/újraközlésében előrelépés ez.
Ma szokásomhoz híven megint rosszul vagyok. Nem elég, hogy szünet nélkül (!!) nyolc éve fáj a műtött lábam, csípőforgóm, plusz a jóindulatú hasi daganatom. Minden időjárásváltozást megérzek, de egyre elviselhetetlenebb tünetekkel. Állandó rettegésben vagyok, hogy az újabb infarktus már elvihet...Ezt még azzal is akaratlanul stimulálom, hogy bele-, végiggondolom, hogy mi történne, ha épp most elájulnék, netán elpatkolnék. Mivel éppen húst rántok ki már előre egy lángoló konyha képe sokkol. Így nem mintha nem tudná - bár kiderült, hogy a váratlanul nekiszegezett kérdésre hirtelenjében tényleg nem tudott válaszolni - felvilágosítottam a fiamat: ha azt venné észre, hogy lángol a zsír a serpenyőben, akkor az az első, hogy egy megfelelő méretű fedőt "dob" rá...ha ennél nagyobb a baj, akkor azt már tudja... Most itt ülök a monitor előtt és amiatt emésztem magamat, hogy milyen hülye is vagyok. Ha eddig nem aggódott eléggé értem, akkor most már fog. Lehet már az agyam miatt is izgulhatok, ha ilyenek jutnak eszembe. :(
Jogos az emlékeztetés, kedves Tulajdonos. Jó hírt közölhetek: ez a nyitott kapukat döngetés tipikus esete. A módja még nincs eldöntve, de hamarosan valóban gyakoribbá válhat a versbeküldés.
Valamikor szó volt arról, hogy ha a szerkik utolérik magukat a bírálanDOKK.ban, akkor lehet, hogy megemelik a heti versfeltöltési limitet...De jó volna!
Mi tagadás örülök a maradanDokk-oknak. Főleg, ha az az enyém... :-) De szomorúvá tesz, hogy valami mégis hiányzik belőlem/belőlük, hogy egyetlen egy versemet sem találtam mások kedvencei között. Legalábbis az első 20 listáján. Pedig legalább akkora örömöt éreznék, mint egy" maradó"-nak értékelésnél. Ahogy említtetem és megírtam valami hiányzik belőlem.... :(
Karnyújtásnyira voltak fényt-csorgató füzekbe öltöző nappalok, de valami mindig visszatartott, hogy szívekbe nőjek időtlenül. Bimbó helyett rólam csak tüskéket törtek.
Valami hiányzik belőlem.
Derű, fájdalom, hegek, sóhajok vibrálnak bennem, s én érzésekre mégis szomjasan már gyökértelen töltöm be a teret.
