NAPLÓK: Szalmagyopar II Legutóbbi olvasó: 2026-04-13 02:42 Összes olvasás: 41328| 290. | [tulajdonos]: Feledetlen bűneink | 2006-10-19 07:49 | S-sel tegnap Svájcban töltött éveiről beszélgettünk, és elmesélte, hogy máig milyen lelkiismeretfurdalása van egy nyamvadt csirkepaprikás miatt. Az egyik barátja nála lakott pár hónapig, és néha közösen főzőcskéztek. Ez a csirkepaprikás 12 combból készült, és különlegesen jól sikerült. Megettek hármat-hármat, a többit félretették másnapra. Amikor is S. korábban ért haza a munkából, éhes volt, nekiállt ebédelni, aztán valahogy bedörgölte mind a hat megmaradt combot. És amikor a barátja később éhesen, csorgó nyállal, a paprikásra rákészülve hazaért, nyelhette az éhkoppot. De nem haragudhatott sokáig, mert cserébe elmesélte S-nek a saját lelkiismeretfurdalását. Hogy 56-ban, még Olaszországban, többen igyekeztek együtt Svájc felé. Az egyik fiú nagyon finom szőlőt lopott valahol útközben, és megosztotta a többiekkel. Aztán később, egy következő állomáson ő nem várta meg ezt a fiút, ment tovább Svájc felé. De azóta is kísérti az a kedves maosoly, amivel a kezébe adta a szőlőt.
Erre én is elmeséltem két történetet a saját lelkiismeretfurdalásaimból. Mind a kettő P-vel kapcsolatos.(Ő állítja, hogy nem is emlékszik rájuk, de még akkor is ott van az a fránya tudatalatti...)
Egyszer (ez nála különben gyakran előfordult) nagyon belázasodott. Gyógyszerek és borogatás után is 40 fok fölött volt a láza, csak nyöszörgött, fájt mindene. Influenzás időszak volt, az ügyeletes orvos csak nem akart megérkezni, már másodszor telefonáltam utána, nyugtatgattak, hogy jön majd, addig is gyógyszer, borogatás, tea, stb. És közben ott volt nálam L., én meg rohangáltam a két szoba között. L. persze abszolút el volt foglalva a saját ügyeletes problémájával. Én meg ahelyett, hogy elküldtem volna a fenébe, és folyamatosan ott ültem volna P. mellett, meghallgattam, aztán át P-hez, néhány korty tea, borogatás, vissza. Persze, az orvos megjött, P. kapott injekciót, a láza lement, meggyógyult, de azóta is bánt, hogy nem csak vele foglalkoztam. Csak remélni tudom, hogy L.most már ott ül a saját gyereke mellett, ha beteg.
A másik tipikus pszichológiai tantörténet. Sokszor megbeszéltük P-vel, hogy nem baj, ha rossz jegyet kap, csak mondja meg. Aztán persze megint a szülői értekezleten szembesültem egy-két matek egyessel, és amikor hazaértem, anélkül, hogy ezt terveztem vagy akartam volna, gondolkodás nélkül pofonvágtam. Persze, ebben benne volt a Szuper vezetéknevű, de korántsem szuper matektanárnő hülye, kioktató stílusa is.
Tanítottam én is néhány évet. Emlékszem, amikor az első fogadóórámra készültem, anyukám (aki 42 évig tanította betüvetésre a gyerekeket) azt mondta: sose felejtsd el kislányom, hogy nem egy gyerekről beszélsz a harminckettőből, hanem anyuka egyetlen, drága szemefényéről. Na, ezt úgy megjegyeztem, hogy max. "életkorából adódóan tán egy kissé eleven" típusú kritikai mondatokat fogalmaztam meg a szerencsétlen, három-négy tanár által már agyonfrusztrált szülőknek. És még erre a hétre is jutott egy igazolás anyukám intelmére: pár hónapja szakvizsgáztattam a volt főnököm fiát. A volt főnökömmel nem a legjobb barátságban váltunk el, mondhatnám, azóta is déli sarki volt a viszonyunk. És most, hogy összefutottunk, fülig érő mosoly, puszi, és megköszönte, hogy milyen kedves voltam a fiúval. (Különben csak annyira, amennyire az összes többi vizsgázóval.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
