NAPLÓK: Segesvári Hortenzia
Legutóbbi olvasó: 2026-02-08 04:02 Összes olvasás: 22459| 81. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2018-03-15 09:28 |
Csoóri Sándor:
Túlélt halálaimmal
Hosszú idő után itt jövök megint
én, én a megtépázott ember,
hullámzó cipőmben
s túlélt halálaimmal itt jövök.
Épp csak a félig elfagyott
mogyoróbokrok kifakadását
akartam meglesni kertetekben
s a nikotinos kezek
garázdálkodását
kitavaszodó lányszobákban,
de ti rámcsaptok újra,
mint hetek óta éhező csókák,
csikogtok fejem körül
s leszálltok minden hajszálamra.
A húsom kell nektek?
Az életem?
A bőröm alatt kóválygó égitestek?
Vagy kizökkenthető csontvázam,
mely éjszakánkint
ott ólálkodik már a Farkasréten?
Ha öltem volna a nevetekben,
most kiszakállasodó szentetek volnék,
szegény és szánnivaló,
ki a Hősök terére kocsin berobogó
angyal helyett
gyalog érkezik el a szívetekig.
De én csak lángfújó szátok elé
álltam oda egy deszkapajzzsal:
az gyulladjon meg tőletek,
ne a világ
s ti csizmás, rohamsisakos hadseregnek
láttatok rögtön,
növekvő sokaságnak, amely
kelbimbóként
zsenge csecsemőöklöket zabál.
Tavasz jön újra,
hamvazó, fényes tavasz.
A hegyek megborzongnak sorban,
mint tojásfehérjétől
megcsömörlő, terhes asszony
Nekem az ő istene
és az ő borzongása kell:
a legutolsó titkát is eláruló
gyönyörű undor. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
