NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2025-11-07 18:46 Összes olvasás: 40709| 161. | [tulajdonos]: régi történet | 2019-02-03 22:28 |
Jónás Tamás Fekete higany c. verse juttatta eszembe az alábbi történetet.
Igenis nehezet cipel aki romaságával nem romák között akar élni, érvényesülni.
Csoki az ismerősöm fiatal, kisgyerekes családapa volt, jóképű srác, gyönyörű feleséggel. Akkor ismertem meg, amikor életem , sőt az egész családom élete éppen
kátyúban, akarom mondani gödörben, vagyis jó nagy bajban voltunk. Férjem, aki szép volt mint Gyurcsi felesége csak férfiban, de sajnos nem olyan okos, így halmozottan rossz döntéseivel válságba sodorta addig sem nyugodt és nem is kiegyensúlyozott életünket.
Húsz évvel ezelőtt történt, éppen árverezték a házunkat. Az autók már elmentek északnak és csak gyűlt az adótartozásunk, vagyis rajta a késedelmi kamat.
Na akkortájt ismerkedtem meg a sráccal egy veszprémi étteremben, vagy inkább kocsmában ahol jobb híján munkát vállaltam átmenetileg.
Elmesélem az előzményeket kicsit részletesebben a jobb érthetőség miatt, nyugi, nem lesz unalmas.
Férjemnek egy régebbi ismerőse keresett meg bennünket. Előzőleg is dolgoztunk már neki a parton, igaz fizetségül egy 929-es alig 9 éves szuper állapotban lévő Mazdát adott, melyet először ki kellett csempésznünk a határon, hogy aztán visszafelé levámoltathassuk és forgalomba helyeztethessük. Na mindegy, már ott gyanút foghattunk volna. Mondjuk én fogtam is, de a férjem nem, és mert ő volt az erősebb így a főnök is, sajnos elvállalta a sok milliós beruházás kivitelezését Csepelen, amelyet az említett S.Pisti ajánlott és ahol ő volt a bonyolító.
A Hungarokamion privatizált cégének építettünk három állásos kamion-szerelő műhelyt minden tartozékával és a hat emeletes irodaházát újítottuk fel pincétől padlásig.
Burkolatok, nyílászárók, szerelvényezések, tetőcsere és a tetőn még egy kazánházat is építettünk.
Szóval nagy munka volt. kb fél éve tartott amikor már úgy el voltak maradva a kifizetéssel, hogy éppen csak a béreket és a napi üzemeltetéshez szükségesre futotta.
Különböző határidőket módosítottak, rendszeresen kenni kellett a műszaki ellenőrt, legalább is ezt mondta férjem puszipajtása.
A lakodalmában természetesen mi voltunk a díszvendégek, persze jól kitettünk magunkért a menyasszonytáncnál.
Aztán elkövetkezett március, az adóbevallások ideje. Összesítés és kb. 4 millióval tartoztunk tb, adó, áfa, stb, A cég pedig hattal nekünk.
Gondoltam ennek fele sem tréfa, időpontot kértem a vezérigazgatótól aki közölte velem, hogy pár százezerrel csak és mindig kifizették időben, ahogy a szerződésben áll.
Bekérte az átvételi pénztári bizonylatokat amelyeken férjem aláírása szerepelt, vagyis csak a neve mert nem is hasonlított.
Ezek után feljelentést tettünk, bíróság, tárgyalások, perköltség, ügyvéd stb ...és mire határozatot hoztak, a mi kedves ismerősünk lelépett Dél-Amerikába a fiatal néger feleségével és két kisfiával.
Addigra tetemesen megnőtt tartozásunkon a kamat, csődöt jelentettünk. Elárverezték gépeinket, járműveinket.
Volt egy félig kész ikerházunk, a fiainknak építettük, Minden munkánk benne volt és a fiuké is. Sajnos el kellett adnunk lényegesen ár alatt, hogy visszavásároljuk a házunkat amiben laktunk.
Aznap, amikor az árverés volt az X Adóhivatal végrehajtási osztályán férjem részegre itta magát. Semmire sem emlékszik. Arra sem, hogy kit fizettünk le, mennyivel és hogyan sikerült féláron visszavenni a házat. A kisebbik fiam volt velem és a Jóisten.
Kicsit elkanyarodtam, de ez kell ahhoz, hogy az érzéseim érthetőek legyenek. Tehát valamiből élnünk kellett. Férjem a sebeit nyalogatta én meg elszegődtem üzletvezetőnek a városi piac büféjébe. Volt ott minden, meleg kaja, pia, játékgépek, Sajnos eléggé lepukkadt volt a hely, főként a törzsközönség miatt, akik a buszpályaudvar mögötti régi házat megszállt családok voltak. Zsebesek, vasgyűjtők, volt egy kivénhedt bokszoló akinek strichelni járt a felesége jó időben a nyolcas Márkói szakaszára.
Egyébként állandóan féltékenykedett rá és balhézott, A többiek nem tudom miből éltek, de mindig volt pénzük. A baj az volt , hogy a büfében éltek társadalmi és családi életet. Összevesztek, ha kicsit többet ittak hangoskodtak. Na ilyenkor kellett felhívnom Csokit aki a Sport étterem vezetője volt a füredi úton.
Jött is mindjárt és hipp-hopp rendet rakott. Bámulatos volt ahogy hallgattak rá. Még az idegenek is akik előtte sosem látták .
A felismerés, hogy közülük való, de láthatóan tanult, intelligens .Tisztelték, becsülték.
És én is.
Aztán ma is hallom, amikor egyszer azt mondta, " Istenem, de utálom a cigányokat.!!"
Na itt van a baj, itt a meghasonulás. Már nem tud úgy élni, de rajta van a bélyeg. Nem utálta őket, nem dehogy. Azt utálta, hogy annak született és nem tudja megváltoztatni.
Később megtudtam egy véletlen folytán, hogy ismerem az édesanyját aki születésekor lemondott róla. Férjhez ment egy "magyarhoz", szült két gyereket akiket becsülettel felnevelt. Csoki gyerekotthonban nőtt fel,
Hol volt az én problémám az övéhez képest? még csak a közelében se voltam. Azt meg lehetett oldani. Ezt nem.
Remélem azóta csitult háborgó lelke és megtalálta a a helyét.
Teljes szívemből kívánom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
