NAPLÓK: Juli
Legutóbbi olvasó: 2026-04-10 21:55 Összes olvasás: 19236| 43. | [tulajdonos]: Valamikor | 2020-04-28 18:35 |
Egyszer régen
Tavaszt álmodtunk a télbe,
Csillagot az égre.
Mikor borús volt az egünk,
Befestettük kékre.
Tovafutó huncut percek
Rajtunk jót nevettek,
Újjai között a sorsnak
Homokként peregtek.
Titkunkat elfedni leplet,
Holdfényből szőtt az est.
Takarni izzó vágyaink,
Nem volt az éj se rest.
Szívünkben szikrázó parázs,
Hirtelen lángra gyúlt.
Mirtuszkoszorúból a gyöngy,
Egyszer csak földre hullt.
Miénk volt csak a pillanat.
Gyöngéden átkarolt,
Nesztelen árnya az éjnek,
Csendünkre ráhajolt.
Megsúgták múló perceink,
Hervad majd tavaszunk.
Ahogy az úton csendesen,
Nyár felé haladunk.
Hirtelen mint ki ott se járt,
Elbúcsúzott a nyár.
Nyomában színes avaron,
Lábunk már őszben jár. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
