A költő halálára (reflexvers)
Ez a világ, lásd meg a valót, melyben a tett, a szó egymásba karolva, ölelve, mint a föld, és a hó!
Mint a föld, és a hó, melyekből tavasszal fű terem, az igaz szóból , a hős tettből talán sarjad majd az értelem.
Az értelem,melynek hadat üzent a pusztulás, amit csak az őrült akarhat, az elmebaj, és senki más!
Ez a világ, lásd meg a valót! Földön a toll, s a fegyver, ki a hazáját védve halt meg, az hős, ki félni sem mer.
A hős, védte az élőt, a sírokat, népe előtt lett pajzs, eleven, hó és föld vérétől pirul, nézd, és nőjön nagyra az értelem!
Az értelem, mely összefog igazságot, emberséget, és legyőzi az őrületet, s ad a hősnek nyugodt, végtisztességet.
Makszim Krivcov ukrán költő halálára.
|