NAPLÓK: Janus naplója
Legutóbbi olvasó: 2026-05-24 11:50 Összes olvasás: 20308| 73. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-07-05 17:19 |
Elköszön az alkony
Elköszön az alkony, lassan este van,
a bolyongó szél lépte oly bizonytalan.
Napsugár hever, a vékony cérnaszál,
s a pillanat fölötte ide- odaszáll.
Apró lelkemre hatalmas csend terül,
bámulom a síkot, egyes egyedül,
ahol majszolja a morzsafényeket
a pillantás, és szökik a képzelet.
Hatalmas csend alatt suttogó szívem,
pupillám tó, emlék úszik a vízen,
nincs csobbanás, a vitorla egyre nő,
s belekap, viszi a szélnek állt idő.
Csillagszeplős égre száll a sóhajom,
mellettem holdsugár ,leng az ágakon,
és mellém ül a rég, elbeszélgetünk,
hangok nélkül az estbe révedünk.
Elköszön az est, lassan itt az éj,
nyárfa csúcsán botlik a sárga holdkaréj,
s a remény, az a vékony cérnaszál,
hintáztatja létem, még játszik a halál.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
