NAPLÓK: Isten keresése Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 14:17 Összes olvasás: 42264| 59. | [tulajdonos]: Néhány szó... | 2008-01-28 13:25 | Rengeteget írtatok, megköszönöm nektek.
A világ rendkívül sokszínű, ezt mind a Természet vizsgálata révén, mind az emberi faj fizikai és szellemi megnyilvánulásait látva bátran kijelenthetjük.
A kérdés, hogy „mi az értelme az életemnek” ugyanilyen módon rengeteg választ szül. Ez is sokszínűségnek nevezhető, de ingoványos talajra juthatunk, ha fenntartás nélkül minden választ elfogadunk. A „miért és hogyan” olyan problémákat vet fel, amit minden normális ember akár szülőként is átél, amikor gyermekét próbálja az általa helyesnek vélt irányba fordítani.
A „kereszténység” Bibliából megismerhető formája és Jézus tanítása szerint olyan embereket jelöl, akik meggyőződtek arról, hogy megtalálták a leghelyesebb választ. Erről igyekeznek másokat is meggyőzni (kit sikerül, kit nem). A meggyőzésnek az az érdekessége, hogy előre nem lehet tudni sem a válasz vérmérsékletét, sem komolyságának szintjét.
Például én először a fenébe küldtem azt, aki a Bibliával próbálkozott nálam – és most tessék. Hálás vagyok a rámenősségéért, a kitartásáért.
A kereszténység mindig is konfliktusokkal fog járni, mert a keresztények azt hiszik magukról, hogy ők az úszómesterek az Életnek nevezett pocsolyában és megpróbálják kimenteni azokat, akik – szerintük – fuldoklanak. Ezek közé az emberek közé tartozom én is, aki tudja, fogadja el.
Mi a helyzet a kis egyházakkal? Bizonyára akad olyan, aminek a szándékai tisztasága megkérdőjelezhető, tanításainak biblikussága pedig kimutathatatlan. De akadnak olyanok is, amelyek szándékosan egy helyreállítási mozgalom érdekében jöttek létre. Ezeknek van egy „kereszténységgel” kapcsolatos mondanivalójuk:
„Mit rákentek a századok,
lemossuk a gyalázatot!”
Érthetetlen módon rengeteg embert irritál, ha egy gyülekezet tagjai kinyilvánítanak valamit, amit biblikus szemszögből nézve nem lehet megtámadni. De ez a világ már csak ilyen. A kis egyházakat jobban utáljuk, mint a fegyveripart, a pornóipart, a gyógyszeripart és a szenvedélybetegségekre alapuló iparágakat együtt, igaz?
Miért?
Talán mert nem szeretnénk, ha valaki kihúzna minket a vízből? Vagy talán be sem ismernénk, hogy fuldoklunk?
Vagy talán a keresztények tévednek?
A választ mindenkinek saját magának kell megkeresnie. | |
| 58. | [tulajdonos]: Gondolatkísérlet | 2008-01-17 08:40 | Frady Endre fórumáról:
2008 – a Biblia, avagy a megtérés éve
A katolikus egyház tudathasadása
Tragikomikus, hogy az idei esztendőt egy olyan szervezet nyilvánítja a Biblia évévé, amely színtársulat a középkor legnagyobb részét azzal töltötte, hogy (szó szerint!) tűzzel-vassal üldözte mindazokat, akik el szerették volna olvasni Isten Igéjét. A sötét középkort kizárólag a Bibliát nemzeti nyelvekre lefordító eretnek mártírok máglyái világították meg némiképp...
Mintha Fidel Castro nyilvánítaná 2008-at Amerika évének...
Lássuk, mit várhatunk akkor, HA a katolikus egyház az Úr 2008-ik esztendejében kivételesen valóban komolyan veszi a Bibliát?
Először nyilván a pápa körül forr fel a levegő.
A katolikus egyházfő megtér a bűneiből, és felnőttként teljes alámerítkezéssel megkeresztelkedik. Utána, hogy megtarthassa püspöki tisztségét, megnősül. Hogy öregkora ellenére példát mutathasson gyermekei nevelésével, örökbe fogad néhány árvát. Ezzel egyidőben lemond a Bibliában sosem volt pápai rangjáról, és bocsánatot kér az egész világtól a bő másfélezer évnyi teológiai és lelki félrevezetésért.
A katolikus egyházban rájönnek, hogy Isten ellen való vétek a felszentelt papoknak elrendelt cölibátus, de okafogyottsága révén nem törlik el, mert arra is rájönnek, hogy Isten sosem talált ki külön papságot, hanem minden elkötelezett hívő egyben pap is, aki pedig nem elkötelezett, az nem is hívő. Úgyhogy a papok végre levehetik az ószövetségi talárjaikat és őszinte, maszk nélküli hívőkké válhatnak.
A szentekről is hamar kiderül, hogy legtöbbjük csak közönséges koronás tömeggyilkos, úgyhogy nem nagyon érdemes imádkozni hozzájuk, főleg annak fényében nem, hogy Isten és ember között csupán egyetlen közbenjáró létezik, aki se nem a pápa, se nem Mária, se nem a „szentek”, hanem kizárólag Jézus Krisztus.
Az elkötelezett hívők viszont egyrészt felvidámodnak attól a tudattól, hogy ők egyben papok és szentek is, viszont rájönnek, hogy ehhez előbb meg kell térniük és meg kell keresztelkedniük, ugyanis a csecsemőként történt meglögybölésük még tisztasági fürdőnek sem volt nevezhető, nemhogy biblikus keresztelőnek.
A szülők többé nem is viszik a kisbabájukat „keresztelni”, mivel egyrészt nincs is eredendő bűnük, másrészt se saját hittel, se saját megtérési képességgel nem rendelkeznek.
A templomokban a Tízparancsolatot kicserélik az eredeti bibliai Tízparancsolatra, és ennek hatására a Mária szobrok és egyéb „szent”-képek eltávolításával a bálványimádást is megszüntetik.
Az emberek kezdenek megszabadulni a századok alatt rájuk kényszerített képmutató vallásosságtól és egyre őszintébbek, egyre boldogabbak kezdenek lenni...
Az emberek, levetve a katolicizmus láncait, végre megtalálják Istent!
Azt hiszem, ennyi a lényeg, az érdekessége az ennek az írásnak, hogy ha a kereszténységet a Biblia alapján definiáljuk, akkor valóban felmerül a kérdés, hogy a különféle vallási szervezetek, amelyek jelentősen eltértek attól, mennyire tekinthetők isteninek?
Ha mondjuk: sememnnyire... az vajon didaktikus, vagy bátor és szókimondó? | |
| 57. | [tulajdonos]: válaszok | 2007-12-10 10:38 | Általánosan fogalmazva: a Biblia részletesen ír a bűnökről, ezen belül ír olyan bűnökről, amelyek művelőit Isten nem fogja beengedni a mennyorszéágba.
Ilyenkor jelen időben beszélek.
Azt akartam ezzel az általad megismételt hasonlattal érzékeltetni, hogy olyan emberrel, akinek az életében nyilvánvaló bűn van, és ezt a bűnt az illető teljességgel elfogadja, nem harcol ellene, azzal nem ülnék le, hogy tanítson engem a Bibliából. Mert ez megint azt mutatná, hogy nem érti, vagy nem veszi komolyan az Írásokat. Akkor miért akarnék az ő útján járni? Hová vezetne?
Miért épp a Biblia és a Biblia Istene?
Jézus miatt. Az egész kereszténység lényege Jézus kereszthalála, amelyben a bűneinket magára vette, és a mi erre adott válaszunk.
Én nem ellenzem, hogy előbb tanulmányozd Buddha, Mohammed vagy akár Mahatma Gandhi életét. De érdemes rögtön Jézussal kezdeni - meg lehet spórolni a tovább-keresést, amennyiben az ember hajlandó megérteni Jézuson keresztül Isten szeretetét.
Jázus kizárólagosságot hirdetett:
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki nem mehet az Atyához, csakis énáltalam."
Én ebben hiszek, erről vagyok meggyőződve. Természetes tehát, hogy azt mondom: igen, a Biblia és a Biblia Istene a megoldás. Erre gyere. | |
| 56. | [tulajdonos]: Kivel tanulmányozzuk a Bibliát | 2007-12-03 09:27 | Jó kérdés... talán tudok néhány tippet adni ezügyben:
1. Eleve érdemes rászánni néhány percet arra, hogy milyen Biblia-változatot használjunk. Elvileg mindegy, de pl. a Károlit én már képtelen vagyok hasznosan forgatni, mert a nyelvezete számomra annyira archaikus, hogy nem tudom megemészteni, értelmezni. Fáraszt a szövege. Ami nekem legjobban tetszik, az a Szent István Társulat 1975-ös Újfordítású (református) Bibliája. Ez egy nagyon jó fordítás és választékosan, élvezetesen használja a nyelvet.
2. Érdemes egységes fordítást használnod azzal, akivel tanulmányozol, de ez nem annyira tartalmi, mint inkább formai "követelmény".
3. Olyan emberrel le se ülj, aki előtted nem hiteles, aki nem felel meg az alapvető elvárásaidnap. Ezt most félreérthetően fogalmaztam, mire gondolok? Arra, hogy egy adócsaló fiatalemberrel, aki éppen elnyomja a cigijét, miközben ölében ülő barátnőjét simogatja, nem ülnék le, hogy segítsen nekem a Biblia használatát, értelmezését megtanulni. Gondolom érted. Egy képmutató ember élete arról tanuskodik, hogy Ő nem érti, nem ismeri Istent és az Ő igéjét - bármilyen szépen beszéljen róla.
4. Nem árt, ha konkrét gyülekezethez tartozik az illető. Én elkerülném a hagyományos egyházakat, mivel nagyon sok "hivatalos" tanításuk ellentmond a Bibliának, ezért ferde szemmel nézem azokat, akik ezekhez a tévtanításokhoz a nevüket adják. A gyülekezeti hovatartozás azért fontos, mert az Újszövetség rengeteget tanít róla. Ha tehát az, akivel leülsz tanulmányozni, Rambo-kereszténynek tartja magát, az megint egy árulkodó jel arra nézve, hogy nem értette meg Jézus üzenetét, vagy fél elkötelezni magát, kényelmetlen neki, stb.
5. Nem kell, hogy elsőre szimpatikus legyen az illető. Ígérem, ha tényleg nyitott szívvel (ez nem közhely?) kezded meg ezt a kutatást, a főbb kérdésekben tudni fogod, hogy át akarnak-e verni, illetve alapvetően téved-e, aki segíteni próbál neked. Ehhez az is kell, hogy személyesen olvasd sokat. Elég durva, de Sátán szereti Isten igéjével becsapni az embereket.
Mondok egy példát arra, miért kell személyes meggyőződéseket is szerezned és magadtól olvasnod az Írásokat (eleinte érdemesebb az Újszövetséget, hogy az "Öerömhírt" megértsd, később az Ószövetség többet segíthet, hogy Istent megértsd).
Tehát: felolvasom Jézus halálának a történetét, amelyben a mellette megfeszített latornak azt mondja, hogy "bizony, még ma velem leszel a Paradicsomban!". Erre én örömmel közlöm veled, hogy nem kell megkeresztelkedni az üdvözüléshez. Ha ismered az Újszövetséget, vitába tudsz szállni ezzel a kijelentéssel. Tényleg, Kovácske! Tudnál nekem olyan idézetet írni, amely a keresztelkedés fontosságáról beszél? (Na, ez már tekinthető tanulmányozásnak).
6. Technikai jellegű dolog, de érdemes nem kettesben leülnötök, hanem akár hármasban. Ez azért is jó, mert több szem többet lát. Egy tanulmányozás alatt is hangozhatnak el hülyeségek. Másfelől a 3. ember le tudja neked jegyzetelni az elhangzó idézeteket, így azoknak otthon egyedül is utána nézhetsz, és nem csak szövegkörnyezetéből kiragadva, de összefüggéseiben is vizsgálhatod azokat.
Dióhéjban ennyi. Szerintem Frady, vagy akár én alkalmasak vagyunk rá, hogy segítsünk neked, de ha jól vettem ki, itt néhány régebbi levélváltásból, vele most mintha kissé fasírtban lennétek (remélem félreértettem).
Hm. Segítettek ezek a "javaslatok"? | |
| 55. | [tulajdonos]: Nem beképzeltségből mondom | 2007-12-02 11:53 | Kovácske: nem tudnak igazán tévútra vinni.
Amikor elkezdtem velük tanulmányozni a Bibliát - ennek már több, mint tíz éve - még nem bíztam bennük, de láttam, hogy boldogok és ezt a boldogságot én is szerettem volna megszerezni magamnak.
Ugyanakkor nem bíztam bennük és nem akartam "szektás" lenni. Csak megismerni a Bibliát, megismerni Istent.
Érdekes... de ameddig nem bíztam, nem igazán működött a dolog.
Mára a Biblia-ismeretem jelentős mértékben megnőtt és állítom, hogy üdvösség-kérdésekben nem lehet már átverni engem.
Nem, ahhoz hogy elkezdd tanulmányozni a Bibliát valakivel, nem kell bizalom. Az elején nem. Amikor pedig már kell bizalom, azt a pillanatot magad fogod belátni. Számtalanszor láttam ezt. A végső válasz Bibliatanulmányozások után ez volt: Akarom / Nem akarom.
De olyan válasz, hogy "hát én még mindig nem bízom bennetek fiúk", vagy "nem értek ebből semmit" - ilyen közöttünk ritkán hangzott el. Talán Szepy meg tud majd erősíteni ebben. | |
| 54. | [tulajdonos]: Sze-mé-lyes ta-li? | 2007-12-01 22:22 | Kovácske, a kérdéseid arra utalnak, hogy valahol a sztorim elolvasása közben mégiscsak elsiklottál a lényeg mellett.
Én nem hívőnek születtem. Isten keresésének az útján az indított el, hogy meg akartam tudni az igazat Jézussal és a Bibliával kapcsolatban. Az első emberekben, akikkel a témáról értekeztem, azután bíztam meg, miután láttam, hogy nem képmutatóak, hanem valóban "megélik a hitüket".
Ezek után tisztáztuk azt is, hogy a gyülekezetben senki nem várja el, sőt kifejezetten ellenzi, hogy az ő véleménye legyen az én meggyőződésem. A Biblia tanításai legyenek a meggyőződéseim, a hitem sziklaszilárd alapja és az életem irányítója - ez volt az instrukció. A Biblia az élet könyve, de ehhez a bibliai hermeneutikát nyugodtan el lehet felejteni. Jézus szavai mögött nem kell elrejtett igazságot keresnünk, és ha egy napon a Teremtő elé állok, nem fogom neki magyarázni, hogy hogyan kel értelmezni azt, amit mondott.
Köszönöm szépen, de ezt a lehetőséget meghagyom azoknak, akik félnek kilépni a vízre és járni rajta. Azoknak, akiknek az Istene olyan gyenge, hogy nem képes segíteni neki, hogy ne csak keresse, de meg is találja.
Kovácska, soha nem foglak tudni meggyőzni arról, hogy kifejezetten és csak a Biblia, csak én, csak mi segíthetünk neked. De egy próbát megérne.
Többet - mást a Bibliáról csak személyesen. Ne tegyünk fehér lepedőt a névtelenül mocskolódók sárrögöket gyúrogató keze ügyébe. Ne vessünk gyöngyöt a disznók közé. ;-) | |
| 53. | [tulajdonos]: A válasz | 2007-12-01 18:08 | Intellektuális tudásból ennyi elég volt. Isten megígéri, hogy aki keresi Őt, az meg is fogja találni. Én ebben hiszek. Kovácske, azért ajánlottam fel a személyes találkozás lehetőségét, mert értelmetlenné kezd válni blog/post formában beszélgetni erről. Aább újra beszúrom, hogyan és miért kezdett el a Biblia érdekelni és miért hiszem el, hogy ez a "mű" Isten fennhatósága alatt készült. Hangsúlyozom, hogy nem zárkózom el egy személyes beszélgetés lehetőségétől, sőt, szorgalmazom azt.
Íme:
Az igazság megismerésének a vágyát az én esetemben az motiválta, hogy a magamról alkotott (meglehetősen pozitív és mindenképpen nagyon "tragikus hős") képem összeomlott, és úgy láttam, az eddigi gondolkodásmódom és világképem alapján zsákutcába jutottam.
Volt egy "világi" példaképem, aki arról beszélt, hogy Isten az én hitemtől függetlenül létezik. Ez elgondolkodtatott. Természetesen felmerült bennem is a kérdés, hogy honnét ismerhetem meg ezt az Istent. Addigra már voltam egyszer-kétszer ebben az egyházban, és a választ az itt lévő emberek boldogságának a hitelessége adta meg. Úgy tűnt, ők tudnak valamit, amit én nem.
Addig is megfordultam egy-két helyen, más filozófiákba is belekukkantottam, de sehol nem találtam ennyire őszinte embereket, tiszta hitet, nyitottságot, törődést. A keresztények (akik magukat Jézus tanítványaiként definiálták) minden lehetőséget megragadtak arra, hogy mgismertessék velem a Bibliát. És amikor ezt valóban megengedtem, megdöbbentem azon, miféle könyv került a kezembe. Ennek ellenére valósággal rá kellett kényszeríteni engem, hogy legyek szíves tükörként magam elé tartani a Bibliát és a saját életemet megvizsgálni benne - ne csupán tárgyi tudást, intellektuális felismerést keressek. A Biblia olyan, mint egy szívműtét - ha elkezded az életedre alkalmazni, kimetszi a káros részeket.
Tehát nálam Isten létezésének elfogadása és a Biblia Isten által való ihletettségének elfogadása egy nagyon nehéz, párhuzamos folyamat volt. Hónapokig tartott, amíg Isten létewzésében hitet szereztem, de éppen a Biblia tökéletessége volt az egyik dolog, ami meggyőzött.
A valós kétségeim, amelyeket Jób könyve meghökkentő hitelességgel ír le.
A Prédikátor könyve, ami őszinte vallomás valakitől, aki elmerült az élvezetekben.
Máté evangéliuma, amelyben először szembesültem igazán Jézus kereszthalálával. Ajánlom a Passió-t, nem tudom láttad-e, de rosszabb dolog is történhet egy emberrel, mint hogy ezt megnézi.
A keresztreferenciák, amikből körülbelül ötezer van és átszövik a több tucat ember által évezredeken keresztül írt könyv egészét.
A hihetetlen őszinteség, amellyel a zsidó történetírók saját népük bűneiről és hitetlenségéről írnak (ahelyett, hogy kozmetikáznák a dolgokat).
Jézus szavai: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
Ez egy ígéret, valami, amit próbára lehet tenni.
Végül nagyon meggyőző volt az a tény, hogy a Biblia tanulmányozása során a karakterem úgy kezdett változni, ahogyan a kovács készíti a kardot. Üti a vasat az üllőn, végül jön a víz alá merítés. :) De addig el is kell jutni. A Biblia azt ígérte, hogy ha követem Jézust, megszabadít a bűneimből. Elhittem, és sikerült is változni olyan dolgokból, amelyekből 10-20 éve képtelen voltam szabadulni. Volt, ami egyik napról a másikra változott, volt, ami több éves tudatos munka eredményeképpen. Ma más ember vagyok, mint amikor először tanulmányoztam a Bibliát. Ha visszatekintek a mögöttem álló évekre, elönt a hála. Ha az előttem álló dolgokra gondolok, csak még hálásabb leszek. Isten a mennybejutást ígérte az őt követőknek.
Más vallásokban és filozófiákban egyszerűen nem találtam meg ezt az összetettséget, bölcsességet, igazságot.
Ez az én személyes hitvallásom, ennyit tudok a kérdésedre válaszolni. | |
| 52. | [tulajdonos]: Hit és meggyőződések kérdése | 2007-11-30 14:36 | | Beszél hozzánk - a Biblián keresztül megismerhető Isten és az ő akarata, vágyai is. De ne kezdjük előlről a "Honnan-tudhatom-hogy-a-Biblia-Istentől-való-e" ciklust. Ezt már kitárgyaltuk. | |
| 51. | [tulajdonos]: Hajrá | 2007-11-29 19:57 | | Működik a DOKK... Van Isten? | |
| 50. | [tulajdonos]: Nehéz kérdés | 2007-11-26 09:03 | Az igazság megismerésének a vágyát az én esetemben az motiválta, hogy a magamról alkotott (meglehetősen pozitív és mindenképpen nagyon "tragikus hős") képem összeomlott, és úgy láttam, az eddigi gondolkodásmódom és világképem alapján zsákutcába jutottam.
Volt egy "világi" példaképem, aki arról beszélt, hogy Isten az én hitemtől függetlenül létezik. Ez elgondolkodtatott. Természetesen felmerült bennem is a kérdés, hogy honnét ismerhetem meg ezt az Istent. Addigra már voltam egyszer-kétszer ebben az egyházban, és a választ az itt lévő emberek boldogságának a hitelessége adta meg. Úgy tűnt, ők tudnak valamit, amit én nem.
Addig is megfordultam egy-két helyen, más filozófiákba is belekukkantottam, de sehol nem találtam ennyire őszinte embereket, tiszta hitet, nyitottságot, törődést. A keresztények (akik magukat Jézus tanítványaiként definiálták) minden lehetőséget megragadtak arra, hogy mgismertessék velem a Bibliát. És amikor ezt valóban megengedtem, megdöbbentem azon, miféle könyv került a kezembe. Ennek ellenére valósággal rá kellett kényszeríteni engem, hogy legyek szíves tükörként magam elé tartani a Bibliát és a saját életemet megvizsgálni benne - ne csupán tárgyi tudást, intellektuális felismerést keressek. A Biblia olyan, mint egy szívműtét - ha elkezded az életedre alkalmazni, kimetszi a káros részeket.
Tehát nálam Isten létezésének elfogadása és a Biblia Isten által való ihletettségének elfogadása egy nagyon nehéz, párhuzamos folyamat volt. Hónapokig tartott, amíg Isten létewzésében hitet szereztem, de éppen a Biblia tökéletessége volt az egyik dolog, ami meggyőzött.
A valós kétségeim, amelyeket Jób könyve meghökkentő hitelességgel ír le.
A Prédikátor könyve, ami őszinte vallomás valakitől, aki elmerült az élvezetekben.
Máté evangéliuma, amelyben először szembesültem igazán Jézus kereszthalálával. Ajánlom a Passió-t, nem tudom láttad-e, de rosszabb dolog is történhet egy emberrel, mint hogy ezt megnézi.
A keresztreferenciák, amikből körülbelül ötezer van és átszövik a több tucat ember által évezredeken keresztül írt könyv egészét.
A hihetetlen őszinteség, amellyel a zsidó történetírók saját népük bűneiről és hitetlenségéről írnak (ahelyett, hogy kozmetikáznák a dolgokat).
Jézus szavai: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
Ez egy ígéret, valami, amit próbára lehet tenni.
Végül nagyon meggyőző volt az a tény, hogy a Biblia tanulmányozása során a karakterem úgy kezdett változni, ahogyan a kovács készíti a kardot. Üti a vasat az üllőn, végül jön a víz alá merítés. :) De addig el is kell jutni. A Biblia azt ígérte, hogy ha követem Jézust, megszabadít a bűneimből. Elhittem, és sikerült is változni olyan dolgokból, amelyekből 10-20 éve képtelen voltam szabadulni. Volt, ami egyik napról a másikra változott, volt, ami több éves tudatos munka eredményeképpen. Ma más ember vagyok, mint amikor először tanulmányoztam a Bibliát. Ha visszatekintek a mögöttem álló évekre, elönt a hála. Ha az előttem álló dolgokra gondolok, csak még hálásabb leszek. Isten a mennybejutást ígérte az őt követőknek.
Más vallásokban és filozófiákban egyszerűen nem találtam meg ezt az összetettséget, bölcsességet, igazságot.
Ez az én személyes hitvallásom, ennyit tudok a kérdésedre válaszolni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
