NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-09-28 08:34 Összes olvasás: 550096| 7858. | [tulajdonos]: Eredmény | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-26 22:57 | Kedves Játékosok!
Megszületett a végeredmény!
A következő fordulót Annuska vezetheti, gratulálok!
A pontok alakulása:
Simf: 3
Annuska: 1,5
Moha: 1
Szilasi Kati: 0,5
Emlékeztetőül a szavak:
Valamikor, élek, óceán, ragyogás, keres, vissza, száj
melyek Pablo Neruda verséből valók:
Visszatérek
Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szívének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.
(Somlyó György fordítása)
A szavak eredetére is Annuska lelt rá, neki jár a pirospont!
Köszönöm a részvételt, köszönöm a szavazatokat, és külön köszönöm Moha gratulációját!
Következő fordulóra fel!
És lenne még egy speciális kérdésem, Annuskához, vajon lenne-e kedve lefordítani ezt a verset, újra, a saját szavaival? Nagyon kíváncsi lennék rá!
Simf
1. Ötvös Németh Edit szavazott:
a régvolt tornaórák emlékére
valamikor
nem tudtam magasat ugrani
a léc folyton leesett
kerestem a technikát
amikor én is nevetek
sok kereplő szájat láttam
ez már megint elesett !
most egy óceánban élek
ragyog a zöld üvegfal
visszanézni az álmom félek
hátha megtalál újra az a dal
2. Simf szavazott: Annuska, Szilasi Kati, Moha
Élek
Vagyok az örök visszatérés,
pernye és humusz gyermeke.
Vagyok az axonok kapcsolódása,
izmok összehúzódása.
Vagyok a száj, mi csecset rág,
majd keblet csókol.
Vagyok a nyomtató ló,
a zabolátlan paripa.
Vagyok a kibomló tavasz,
az olvadó nyár, a vacogó tél.
Vagyok a kilincs, az ajtó,
s a terem, ahová nyílik.
Vagyok a semmitől
duzzadó mindenség.
Vagyok a keresés,
végzetek sodródó Ulyssese.
Vagyok a ma,
és minden tegnapom.
Vagyok az óceán,
fogyó sejtjeim tengere.
Vagyok a metamorfózis,
az egyszerűből a bonyolultba,
és vissz.
De ha nem vagyok,
leszek-e valamikor ragyogás,
bármilyen csillag, bárki egén is?
3. Francesco de Orellana szavazott:
holnap kora reggel
elmúlt a ragyogás
már senki sem keres
vissza adom ne félj
picit már visszeres
valamikor tudtam
hol van az óceán
míg élek elkísér
egy nagy vigyorgó száj
4. Szilasi Katalin szavazott: ÖNE 0,5
Ne keress...
Ne keress engem
se az óceán mélyén,
se a nyirkos föld alatt.
Visszaidézném
valamikori csodás
életünk, de nem szabad.
A fény szememben
túlvilági ragyogás,
s fogynak számból a szavak.
5. Moha szavazott: ÖNE 0,5
[Valamikor könnyebb]
Valamikor könnyebb, élek, vagyok,
lassan mosom ki sziklazátonyom,
a nap megeste óceán ragyog,
a vén kujon elfér egy lábnyomon.
Valamikor rosszabb, keress meg, élek,
nem lépek vissza éjsötét vizekbe,
retteg, ki látta már száját a légnek,
a jelzőfény is partra fut sietve.
6. Annuska szavazott: Fran, Simf 0,5
Vissza
Mindegy, mi nyeli el a fényt,
óceán mélye vagy éjszaka szája,
ki a ragyogást belül hordja,
és szilárd pontot keres, a sivatag
közepéről is visszatalál valamikori
önmagához, a sziklaélek közé.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
