Hetedíziglen: eredmény

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 09:07 Összes olvasás: 436545

Korábbi hozzászólások:

6074.	[tulajdonos]: eredmény	2022-12-12 16:57
Megszületett az eredmény. Simf, Szilasi K. 1,5 - 1,5p. Köszönöm szépen a pontokat, és köszönöm mindenkinek a játékot. Kérem, hogy Francesco adja át a kulcsot Simfnek. A szavak egy József Attila versből valók, mellékeltem. / Kati1. Francesco de Orellana ...másnap... Moha 1p. csak egy szelet kenyér padhoz tapad a vér addig búsul míg él új nap sincs fúj a szél 2. Moha Simf 1p. "Leírjam-e apróra, híven," konyhámnak minden részletét, a szék, a pad mily tarka színben, éli nyolc négyzetméterét? A szél se fúj, (mert új az ablak) kenyér se szárad,(nem maradnak morzsái sem, bizony, de jó ezer forint lett egy kiló!) Dalol az ifjú konyhabútor, narancsszinű, ha nap süti, a vérszegény frigó se búsul hasát rakásnyi kép üli. S a legvidámabb én vagyok, ha konyhámban kavargatok. 3. Ötvös Németh Edit Szilasi K. 0,5p. elfogyott karácsony a nap szirmai összegyűrődtek arany arca megkopott zománc foltokat rajzol forró lávakönnye lassan folyik alá a rongyos felhők szélén kenyér és víz sületlen cipó testes vörös illene mellé rubint akár a vér festék pereg a padokról a borostákra morzsa tapad a terítő nélküli asztalok körül búsul aki él 4. Gabi Ötvös Németh Edit 0,5p. a nap vérpadra hajtotta fejét a sötétségnek adta át helyét siratja a szél és a szegény búsul ma sem volt kenyér milyen lesz a holnap ki tudja a szél szabadság hírét hordja a nincstelenben él apró remény s tán a tél sem lesz olyan kemény 5. Szilasi K. Gabi 1p. Ötvös Németh Edit 0,5p. Vének Vérpiros alkonyatban kispadra öregedünk mi vének. Még ránk csurran a nap, de már körbebúsulnak az emlékek. Szél emelgeti a szégyenlős fűzfa könnyű, lenge ágát, megmosolyogjuk. Hunyorgó szemünk, lám, mindenen átlát. Tördelve esszük kenyerünket, hogy minél tovább tartson. Még élünk, de néha elmélázunk, hogyan is lesz majd azon a túlsó parton. 6. Simf Francesco 1p. Szilasi K. 0,5p. Leltár Kenyérszél szikkad, búsul, ki él, a holnap vérpadot ácsol. József Attila: [Arcodon könnyed ott ragadt…] 02 okt Arcodon könnyed ott ragadt kicsike kezed megdagadt kicsim ne búsulj tartsd magad azért hogy rongyoskodsz velem szövetség ez s nem szerelem lakásunk műhely s jégverem hol zúg a szél az ember nagykabátban él az ember él kenyeret eszik és remél várja hogy elmúljon a tél hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!