Hetedíziglen: szavazásra

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-04-14 16:13 Összes olvasás: 465546

Korábbi hozzászólások:

5602.	[tulajdonos]: szavazásra	2022-07-10 10:40
Nem várok tovább, íme a hét mű, indulhat a szavazás. Melyik szöveg a legjobb? Megmutatom a két extrát is, de a szavakat adó verset és a megfejtő személyét csak a végeredménnyel együtt nevezem meg. Emlékeztetőül a játékosoknak az alábbi hét szót kellett fölhasználni: SZORÍTOM, APÁM, TÁJAK, KÉRDEZED, ÜRES, KÉSZÜLÖK, HITVÁNY ------ 1: Út Vándorbotom, mit Apám, s Anyám faragtak, tövig kopott. Hitvány tarisznyám lassan üres. Szorítom a keveset, mi még alján lötyög: Kietlen tájak, zúzódások, angyali harsonák. Ha kérdeznéd, hová készülök: Ahová a király is egyedül megy. ------ 2: Shakespeare 17. szonett Ki hinné el nekem? Hogyan szorítsam hitvány sorok közé erényeid? Egekre, inkább sírkő az, mit írtam mely eltakar téged, s a léted itt. Ha írni tudnám szépségét szemednek, és sorra venni tested tájait, azt mondanák rám: e költő eretnek, e báj nem földi, mennyből származik. Ha elkészült művem sárgára vénül, lenézik, mint üres beszédű tatát, kérdésessé vált dicsed majd elévül, s túlzónak mondják antikos dalát. De ha apának hív majd egy gyerek, benne, és itt dupla élted lehet. ------ 3: Harag Ökölbe szorítom, sohasem engedem. Harcokra készülök, kérdezed, hogy miért nem üres a kezem. Markomban köveim apámtól örökbe, ha a hitvány vég vár, ütni kell, keményet, ütni kell a végre. A haldokló tájak, s kővel teli szájak hallom, kiabálnak. ------ 4: ha kérdezed a tájak üres vánkosok nekem már nem jelent semmit a nyár hitvány meleg a régi minden a telet szorítom hiszen elmenni készülök utánad apám ------ 5: megsárgult... haza készülök apám még vár anyám már rég nem még szorítom csak egy üres kép ha kérdezed a tájak mindig ugyanazok hitvány az anyag hitvány elme hitvány maradok hitvány marad készülök haza ------ 6: Hármasoltár (1) Szorítom apám kezét, apám is szorítja a kezem. Utazunk üres tájak között, nézzük a kiégett vetést, a meddőhányók púpjait. Sok hallgatás után váratlanul azt kérdezi, hogy mire készülök, talán mert a készülődés fényét látja a szememben égni. Nem készülök én semmire. Az idő készülődik egy nagy viharra, és mindent, mit egész életemben próbáltam valahogy összefogni, örökre szerteszórják hitvány szelek. (2) A belső tájak otthonába készülök, már olyan rég látogattam meg magam. Ha próbáltam olykor zörgetni ajtómon, kilincsét szorítva, rázva, sehogy nem tudtam belépni, nem engedte a másik énem. Vagy talán jobb is így? Üres szobákat találtam volna? Esetleg hitvány képeket a falon? Nem tudtam volna sehová leülni, és még kezet sem tudtam volna mosni? Hát nem enyém az az otthon? Apám vajon mit mondana erre? Istenem, annyi mindent nem kérdeztem meg tőle, s ha ő kérdezett, annyiszor nem feleltem neki. (3) Apámat kérdezed? De hiszen eltemettük. Legszebb ruhájában fekszik a föld alatt. És megtettük, amit kért: amiben a szőlőbe járt ki, azt most a madárijesztő viseli. Szorítottam s elengedtem. Pedig most, hogy távoli tájakon bamba és üres tábornokok készülődnek a háborúra, buzgó önkéntesek pedig hitványnál is hitványabb halálra, megkérdezném tőle, hogy ilyenkor mit kell tenni. És szinte hallom, hogy azt feleli: legyinteni, fiam. ------ 7: A tájak összeérnek Fölkészítem magam átvarázsolódni e hitvány világból az örök semmibe, ha van. Összeszorított markom üres zsebembe dugva lábalok át oda, a túlra, mert félek. Pedig tudom, a tájak összeérnek, s te, apám, biztosan megkérded majd, 'mikor jössz erre, fiam?' ******* extrák *********** ------ E[1]: Kérdezem Hitvány tájakon üresség szorít, Apám! Menni, készüljek? ------ E[2]: Extra Apám is volt, anyám is. Egykor úgy szorítottak egy kis, gyerekkezet, hogy szinte fájt. Először anyám engedett el, más dolga akadt messzi tájakon. Aztán apám szeme vált üressé, mikor rám nézett. Most, hogy én is készülök el e hitvány világból, nincs kitől megkérdeznem, mi értelme is volt ennek az egésznek.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!