Hetedíziglen: szavazás

Hetedíziglen bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-03-15 09:25 Összes olvasás: 455827

Korábbi hozzászólások:

1629.	[tulajdonos]: szavazás	2020-01-17 13:16
Kedves Játékosok! Úgy látszik, heten vagyunk, egy valakinek a szóbeküldők közül nem jött az ihlet. A beérkezett verseket szavazásra bocsátom. Íme: 1. újrafestve a kovácsoltvas kerítés nem zár körbe többé semmit körbe körbe homok és köd a zárka megtelt már régen a zsigeri utálat maradt málnaszörp sincs már hab nem is volt azután újra keverem és rendesen összerázom a kovácsoltvas kerítés újra szépen csillog köd sincs a homokban pálmafák és a tenger sima nem habos a zárka üres zsigeri utálat nem is létezett a málnaszörp is újra édes 2. előtört emlék málnaszörpöd zsigeri zárka torkom befestett kamrája legvégső vére halottnak ahogy kezedből adtad. köd-hab-könny volt a tested igyál még fiam nem tudom mikor temetnek! haladni vágytam ifjon s nem figyeltem rád fekete voltam mint kovácsoltvas csúcsára szúrt balonkabát csak árnyékom védte homokban ágyad (emlékeimet nem is láttad) 3. A köd ellen A köd ellen egyetlen orvosságot ismerek: bele kell menni a sűrűjébe. Vállalni a bolyongást és a zsigeri félelmet, ami egy-egy pillanatra elfog. Mint gyerekkoromban, amikor anyám a fejemet mosta, és a szemembe ment a hab. Vagy amikor az osztálytársaim a folyóparton beástak a homokba, és egyedül hagytak a nyakam körül szaladgáló fülbemászóval. Az utóbbit nem történt meg. Most találtam ki, mert kellett még egy hasonlat. De a köd nem homokzárka. Szabadon kóvályoghatok benne, mint egy labirintusban, amíg meg nem találom a közepét. Ott mindig akad valami, ami felülírja a sűrűsödő kilátástalanságot. Most például ez a fehérre mázolt kovácsoltvas-asztal, ami mellett egy hat év körüli kislány ül nyári ruhában, térdig érő zokniban, és málnaszörpöt szürcsöl. Hiányoztál, mondja, amikor meglát. És kisüt a nap. 4. kovácsoltvas és fantomfájás álmomban mindig habkönnyű vagyok a vitorlám fényes és málnaszörp szagú a szél álmomban mindig nyitva a zárka és kint vár a tenger az ég s ha ébreszt a másik ködben remegtet zsigeri kínokat kínál mégis vágyom a homoktalanra hol megvetett vagyok cigány de dacom enyém mert keményre gyúrta a káromolt sorskirály 5. Egyedül Habos kávé illatából régi képek gőzölögnek. Málnaszörp-szín naplementék a tengerpart homokjában lábnyomukat felejtették. Fenn a hegycsúcs ködöt érint, a levegő tejfehér lett. Kovácsoltvas a kerítés körbefog, a kapu zárva. Lehetne akár aranyból, nélküled csak börtönzárka. Zsigeri a rettegésem, béna madár, nincsen szárnya. 6. Fülig Jimmy elveszett levele * 10delt Fenshake, aki SamAntonio sajátmagúlag! Alulírott konspirális trónbitónlógója ismét levélpaírt ragadván enyves kezeimhez, korábbi fennforgásaimhoz hasonlóan tájékosztatnám főhercigségedet a Buldogság szigetek mindennapjairól. Bár zsenge ifjúkorom óta zsigerileg idegenkedem a bűntől, mégis indíttatást éreztem a Zalmirai fellevár zárkájának mektekintésére. Az indíttatást egyébként egy nagy tál zöldszilva elfogyasztása inspirálozta, melyre a csúszás elősegítése érdekében néhány krigli habzó sört is magamhoz vettem. Aszt például Tutta Fennsegged, hogy it Talmirában a börtöni kübli is színarany kovácsoltvasból van? Erről Szumbava jut eszembe, hol is lila és feketébe hajló zöld színeket vasaltam egy kevéssé aranyos kovácsra. De, ereszkeggyék köd e fájó –mármint a kovácsnak- emlékre. Nem tudom, említettem-e előző levelemben, hogy Alfréd, a küllemét tekintve igen piszok egyén megint itt kavarja a málnaszőrt. Megpróbáltam homokba dugni a fejét, hogy elejét vegyem, de elsőre túljárt az eszemen, mert fekvőrendőrnek álcázta magát. Midőn egy véletlen ráhágásból kifojólag akaratlanul is felfette belét, akarom mondani, kilétét, mozgásszabaccságát korlátozandó elhelyesztem rajta pár teherautót, meg néhány kósza zebrát. Egyelőre ennyit az időjárásról, mert heveny kétoldali uralkodhatnékom támatt. A Mac fele lő kulcs hiányában, csupán csukom soraimat, Őszinte szinte Ön Don di Fülig *Ez a levél évtizedekig cirkált az Inkogni tó mélyén, míg végül megkerült. Egy matróz hátában bukkantak rá, arasznyival a csípővonal alatt. Ez magyarázza, miért lett ilyen a saga. 7. rémálmok hártyás hab ül szemzugomban a Hold nagy vigasságban volt mire ágyba kerültem kétely támadt az éjszaka roncsolódtam gondok mint pikkelyek lassan peregtek alá kovácsoltvas indáim megolvadtak meg kell védeni őket sikított bennem egy hang letörnek vagy szétfolynak a homokban véletlenszerű mintázatot hagyva maguk után majd homogén ködbe veszve eltűnnek csak a sérülés cakkos szélei hirdetik a mindörökkét zsigeri szerveim tiltakoztak fejemben is szólt a tam-tam “tudósjárta deszkajárda láva között vak petárda nyitott zárka varjú hája málnaszörpöm nem adom “

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!