| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-12-02 10:53 Összes olvasás: 3057451175. | [tulajdonos]: versek | 2019-11-20 15:01 | Én tudom, hogy ez extravagáns kör volt. Esküszöm, hogy nem én vonzottam be a szavakat. Ők engem. Szavazásra bocsájtom az abszurdokat, a kevésbé azokat, a verseket. Az extráról annyit, hogy a játékban nem vesz részt. De a játékos elme nagy úr. Jelezzétek neki, ha tetszett! Anna
1. Mozi
Akkor azt láttam, hogy a karalábéfőzelék a falra mászott. Még vérmeleg volt, de hányásnak nem nevezhetném, csak karcsúsított csillámpalának. Ha a hányást egyáltalán nevezni kéne, megint karalábéfőzelék lenne. Mivel nagy vonzalmam van az abszurd harmatjárók felé, repülőborda-biztosnak képzelem magam. A gardedámok és őrzők nagy tudósának. Sőt! Kiírom a facéra is. Hogy tuti legyen, mennyire totálkár az ételt falra hányni.
2. Nagyanyám monológja
Nem forró, nem hideg, olyan vérmeleg a karalábéfőzelék. Harmatjáró reggelen vettem a piacon direkt neked a zsenge fejeket. Ha megeszed, gardedám nélkül mehetsz a moziba, a Csillámpalát adják. Ha nem, én ülök melléd oda, és repülőbordán bököm, sőt, talán t...n az udvarlódat, ha közeledni mer.
3. Vallomás
Ötévesen már gyűjtöttem csillámpalát Erdély hegyei között. A határőr csodálkozva nézte a kövekkel teli zacskót a lábam alatt. A szüleim csak legyintettek, mint oly sokszor a karalábéfőzelék fölött is... levesként jobban szerettem, ha pár szem rizs volt beleszórva. Szerencsére a vérmeleg és a gardedám ismeretlen előttem. Ilyeneket még moziban sem láttam... Csak az Et-t, meg a Kincs ami nincset. Ifjú korom suhanásában a biciklim kereke nagy sebesség mellett beszorult a debreceni Békás-tó hídjának akkor még hosszanti lécei közé, na, az lehetett az a pillanat, mikor repülőbordát láttak az arra járó-kelők... Egy nagy lélegzet, mert a legszebb talán, mikor negyvenegy évesen harmatjáró lettem és így önmagammá váltam.
4. Éhség
Csillámpala szikrázott az égen, fényköröket húzott az útra, éhes kutyaként a szenzáció száraz torka szomjazott az újra. A vérmeleg bársonyülésre dobta hájas seggét, fingszagú volt a mozi azon az őszi estén. Felesége otthon, talán karalábéfőzeléket főzött megint, pörkölttel megenné, de legközelebb, már beint. Repülőborda lenne az ízletes falat, nem ilyen fás szárú zöldséges kacat. Harmatjárta velővel körítve, gardedám kéne, hogy ne zárja az áramot rövidre, ha az asszony nem tartja be a konyhaszabályt és nem látja el húsos kajával az urát.
5. KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS
Tudja, időnként megpróbálok kettesben maradni önmagammal. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik…, meg a Mama repülőbordája! Frászt nem nehéz! Képzelje el: megy a fejemben a „mozi”, egy nem Oscar-díjas, mégis figyelemre méltó film; a tűzön közben jámbor türelemmel fortyog a karalábéfőzelék, az lesz ebédre tükörtojással, húst jó ideje nem eszem; a kávét már reggel lefőzöm, azt nem tudom elhagyni, túlságosan hozzászoktam az ízéhez, meg a mozdulathoz, amellyel a vérmeleg barna levet a számhoz emelem; a szobából halk neszezés hallatszik: a fikuszokon harmadjára vonul végig a harmatjáró (ha növényeket tart, ne feledje, a legfontosabb dolog a megfelelő páratartalom!), szóval, megy a film a fejemben: egy vonat robog benne, régimódi, fapados, mint a Volt egyszer egy vadnyugat-ban, vagy kísértetiesen modern, mint amilyet a Snowpiercer-ben láttam; odakint mínusz ötven fok van; egy vegyszer, amit a globális felmelegedés ellen fejlesztettek ki, jéggé fagyasztotta a világot, de én ott ülök a túlélők között a több kilométer hosszú járművön, ami évek óta megállás nélkül száguld egy végtelenített sínpályán, körbe-körbe a Föld körül; képzelje, ilyenkor azt hiszem, végre sikerült jegyet szereznem, és elutaznom önmagamhoz, ám amikor ebbe beleélném magam, megjelenik a Gardedám, és szótlanul leül mellém (mindig van ott egy üres hely, hogy a fene enné meg), szúrós tekintetében a megrovás és a rendreutasítás, mint a csillámpala haránttörésein a kvarcrétegek. Szégyellem magam ilyenkor. Nem a film miatt. Hanem azért, mert engedem, hogy lebeszéljenek önmagamról. Ha Ön most azt hiszi, hogy képzelődöm, téved.
6. Belső-Halandóliai nagy körutazás
Kezdődjék hát a rég várt kaland! Az ánuszdombról indulunk, le és fel a belek vérmeleg alagútján, elhagyjuk az epe smaragdzöld szigetét, melyet féltőn ölel körbe gardedámja, a terebélyes máj, majd harmatjáró csizmát öltve gázoljunk át a sekély hasnyál tengeren, melyet a repülőbordák Szküllája és Kharübdisze őriz. Így juthatunk el a gyomorfenékre, hogy megmártózzunk nyakig a langymeleg déli karalábéfőzelékben. A pihentető lubickolás után kezdjük meg adrenalin fokozó mászásunkat a nyelőcső csúszós kürtőjén, fel egészen a gégefő nyeregig, és haladjunk el az uvula sztalaktitja alatt. Itt feltekintve a szájpadlás sötét boltozatára, magunk elé képzelhetjük a szemfenék színes, széles mozivásznát. Végül, nagy lendületet véve a nyelv csillámpala csúzdáján, egyedi, és mélyreható élménnyel gazdagodva fordulhatunk ki önmagunkból.
7.
csillámpala? miért nem csillámpóni? lehetne lovagolni a karalábéfőzelék tetején vagy itt van a mozi alhatunk ott is bár akinek fontos a harmatjáró repülőborda az inkább maradjon otthon a vérmeleg kuckójában majd vigyáz rá Giccs Jolán a gardedám
8. létszámleépítés
a repülőborda végleg leszállt már ki is dobták a gardedám kiment a divatból sőt a divat is kiment már rég a gardedámból a karalábéfőzelék kihűlt már csak vérmeleg a harmatjáró sem megy tovább a harmat felszáradt a csillámpala elporladt végül a mozi bezárt
Extra, avagy játékon kívül:
Meteor*
A mozi kerthelyiségébe még a gardedám vitte el. Vérmeleg este volt, s köröttük csupa fess srác. Ott pironkodott tizenévesen egy recsegő székben. Repülőbordái között gyomrába kő állt: a karalábéfőzelék! Mondta, hogy nem kell! Akkor a föld alá kívánta a vacsorát. S míg harmatjáró léptekkel a mellékhelyiségbe tűzött, reménykedett, hogy nem válik csillámpalává az a sok srác. De a nézőtérre visszatérve észre sem vették. Csak a gardedám jegyezte meg, hogy hol voltál? Na, vajon hol? Gondolta magában, s jól megrúgta a szék lábát.
Megj.: *Debrecenben volt hajdanán egy Meteor mozi, kertmozival | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|