NAPLÓK: Kóboráram
Legutóbbi olvasó: 2024-11-24 01:06 Összes olvasás: 13232| 125. | [tulajdonos]: elmosódott | 2017-03-07 09:20 |
A hatalmas ház a kerttel lassan összement.
Elsprintelt a fák fejéről az ég. Pedig
majdnem elértem, mint kis gyerek.
Egyedül csak a plafont volt nehéz.
Amíg a gémeskút felhőket döfködött,
az öreg eperfa részegre itta magát.
Néha hallottam, ahogy a viharos szélben
kicsúfolják az éjszakát.
Az idősek háta egyre csak görbült,
mire kinőttem a sok mesét. A világ meg
egykedvűen teremtett és temetett bármi lényt.
De Isten kivasalta, ami összement.
Előbb a gyerek tűnt el belőle.
És rádöbbentett a ház nem is kicsi.
A mennyezetet már nincs kivel elérjem.
A kert is kitágult. Ismét végtelen.
Minden újnak hat, pedig ódon.
Észre se vettem, úgy lettem öreg,
hogy a gémeskútra sem emlékezem.
Csak hogy jobb volt
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
