NAPLÓK: Kristalynyul Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 15:12 Összes olvasás: 26278| 28. | [tulajdonos]: | 2007-01-01 14:40 | Nem volt egy jó évem...nem, ez így nem igaz. Ha abból indulok ki, hogy a boldogság nem minden, igenis jó évem volt. Sírtam, gyötrődtem, szenvedtem, mégis ha egyenként nézem a velem való történéseket, nem tudom, ha újrakezdhetném, máshogy csinálnám-e.
Volt egy igazi kispolgári melóm, napi nyolc órában. Ha nem rúgnak ki, sosem ülök be vmelyik kávézóba, nem kezdem el írni az ominózus cikkemet, ami miatt most ott vagyok, ahol (főszerkcsaj azóta is emlegeti, az volt a legjobb cikkem:)
Éltem egy védett, nyugis kis életet, előre elterveztem az elkövetkezendő 2-3 évemet, na meg persze, hogy írni fogok, csak éppen nem volt miről. Júniusban jött Ex (vagy kicsoda, magam sem tudom) és belezuhantam a kétségbeesés egy olyan feneketlen kútjába, amitől csak a köynvek mentettek meg-és olvastam. És írtam. Éltem. Hajnali részegségek, nevetések, őszinte gondolatok.
Annyi új emberrel találkoztam, mind olyan (ahogy én is), ha egy hétre összezárnának minket egy magánzárkába, megölnénk egymást, de így hetente négyszer-ötször pár órára hálás vagyok a sorsnak, hogy megismertem őket. Hogy a barátaim.
Ha így nézem, jó év volt ez. Éltem-ami manapság, az automatizmus, a fásultság korában szerintem nagyon ritka. Járt az agyam a villamoson, buszon, ágyban, asztalnál, kávé felett, gondolkoztam, verseket fogalmaztam, cikkeken töprengtem, az életen, a világon...és sérültem, rengeteget. De gondolom, ez azzal jár, ha az ember él. Mellékhatás:)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
