NAPLÓK: Kristalynyul
Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 16:45 Összes olvasás: 26662| 26. | [tulajdonos]: | 2006-12-27 14:04 |
Nem vagyok benne biztos, hogy nyugodt szívvel írnék a tegnap éjszakámról, úgyhogy ne is ragadjunk le a szokásos "kedves naplóm"-féle "ilyen és ilyen napom volt" konvencióknál, elég volt megélni-azt érzem, egy ideig megint nem fogok inni semmit, mert most sem vagyok valami jól:(
Érdekes...hazafelé egyszerűen kitröt belőlem a zokogás, ami nem éppen célszerű egyedül a villamoson. Nem vagyok túl én ezen az egészen. Nagyon fáj. Fáj és még mindig értetlenül állok az egésszel szemben. szeretnék kiabálni, sírni, megkérdezni, miért, nem miért szakítottunk, hanem miért kellett hazudni, miért kellett becsapni annyi hónapon át?
Mikor leszek túl ezen az egészen?...
Persze a másik véglet is elviselhetetlen, mikor éppencsak sóhajtok egyet és barátnőm máris bólogat: igen, ez még csak a kezdet, ez már sosem lesz jobb, innen kezdődik a depresszió, innen vezet egyenes út az áterek világába...basszameg, ez csak egy szerelmi bánat(?), minden ember átesik rajta, miért kell valami transzcendens, nyomorult klinikai depresszióvá avanzsálni?
Cak szeretném, hogy elmúljon belőlem-nem a fájdalom; azzal valahogy megtanulok együttélni. A gyűlölet. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
