NAPLÓK: Kristalynyul Legutóbbi olvasó: 2026-04-12 23:00 Összes olvasás: 27134| 25. | [tulajdonos]: | 2006-12-21 23:05 | Lebénultam, rám szakad minden, túl sokat kellene írnom, túl sokat (nem kellene) gondolkozom, túl intenzív a fásultság, túlságosan vibrál a közöny-és a bánat.
Ex megint ex-szé lett, most saját döntése folytán. Vagyis..az előző alkalommal is a saját döntése volt ("részemről befejeztem"), de utána máris megbánta. Most találkoztunk -mert ez a hülye ennek ellenére éppenhogy szorosabbra vonja a munkakapcsolatunkat, sőt, először dícsért meg, mióta együtt dolgozunk. Vagyis a főszerk. üzenetét adta át, hogy jók a cikkeim. Ok, tudom. Tényleg jók voltak. De nem szokott ő dícsérni.
viszont köti az ebet a karóhoz. Nem fekszünk le. Kötném én is, azaz nem feküdnék le vele, de jól esne, ha ő próbálná az ominózus ebet kikötözni, azaz kérni. Nem a szexualitásról van szó. Még mindig ez az átkozott "szeretném, ha szeretne"-hiszti.
De nem mutatom.
Végzek, felállok, megyek. Nem is sírok-vagyis nem emiatt.
És írnom kell, sokat, sokat és semmit nem tudok. Egy idő óta verselgetek-azt hiszem pocsékul, nem is szánom őket a nagyközönség elé.
Leginkább magamat nem szánnám a nagyközönség elé, szeretnék bezárkózni, begubózni, ugyanakkor megbolondulok egymagam. Ideegsítenek az emberek, idegesít a magány. Agyamra megyek saját magamnak is.
szeretném, ha vége lenne ennek.
Néha iszonyúan megijedek, mi van, ha Ex bűvköre tovább terjed ennél és hiába a szakítás, én benne vergődöm továbbra is? Vissza akarom szerezni-magamat... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
