NAPLÓK: Kristalynyul
Legutóbbi olvasó: 2026-10-10 17:47 Összes olvasás: 27471| 24. | [tulajdonos]: | 2006-12-18 13:40 |
Ahogy egyre távolodom Istentől (mert azt nem mondanám, hogy nem hiszek benne, éppencsak a viszonyunk hűlt ki és lett némileg ellenségesebb), annál jobban kezdek hinni-bármilyen bután hangzik is-valamiféle sorsszerűségben. Például abban, hogy tegnap találkoznom kellett azzal a fiúval, akivel végülis tényleg találkoztam. Volt benne valami szimplakertes barátnőm jó(?:)tanácsából is, hogy próbáljam elfelejteni azt, aki erre és egyedül erre érdemes, és ismerkedjek másokkal. Ám Karma közbeszólt: kiderült, hogy majdnem kollegák lettünk volna kinél másnál, ha nem éppen annál a férfinél, akit vele akartam elfelejteni. Ő végül nemet mondott, mert nem volt neki rokonszenves a fickó-tell me about it!, ahogy az angol mondja.
-Hagyd ott te is!-mondja ő nekem én pedig kínomban csak mosolyogtam, hiszen sokkal többről van itt szó, mint amit alkalmi ismerősöm tud, és sokkal inkább igaza van, mintsem hinné.
Kicsi ez a város.
Még mindig fáj, de mosolygok. Sokat. Aki nem ismer, nem is sejtené.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
