NAPLÓK: Egy történet Legutóbbi olvasó: 2026-08-08 04:43 Összes olvasás: 16907| 1. | [tulajdonos]: Beemlés Tóta W. Árpád blogjábl | 2007-03-25 14:29 | 2007.03.23. 07:00 Tóta W. Árpád
Ne menjünk el rezdületlenül a megindító emberi történet mellett: Szabó Tamás katolikus tábori püspök lemondott, mert beleszeretett egy nőbe. Tele vannak az újságok és tévék tök üres szerelmi szálakkal: Kóka Jánosnak csaja van, Rogán Antalnak is csaja van. És akkor mi van? Semmi, dolgozzatok inkább.
De hogy egy meglett, kifejlett püspök feladja, bedobja a kártyáit, odavágja a lebernyeget a sarokba, és utána dobja a csákót, mert szeret egy lányt, az dráma. Ott lemondás van, életre szóló, visszafordíthatatlan áldozat, kétely, érzelmi viharok.
Kitanulta Tamás püspök a teológiát, éveken át magolta szorgalmasan az ősegyház történelmét, a zsinatokat, a hitvitákat, meg még egy csomó virtuális dolgot arról, mekkora, milyen, és mivel foglalkozik az Isten. Furcsa tevékenység, de tudjuk, hogy vannak úgynevezett filozófusok is, akik ugyanezt csinálják. Ahhoz képest a teológus olyan filozófus, aki tud egy megoldást is. Olyat, amilyet, de tud.
Szóval ezt faszán kitanulta Tamás, annyira, hogy egy jó kis felsővezetői állást is megcsípett idővel: tábori püspök lett. Biztos büszke volt rá a családja. Mármint a szülei, ha még élnek, mert saját családja, felesége és gyereke, az ugye nem lehetett.
Pedig szeretett volna. És rohadt dolog ez a papi cölibátus, mert nem ám csak annyi, hogy akkor onnantól kerüli a nőket, mint a szerzetesek. Neki pont az a dolga, hogy egy közösség középpontja legyen, sőt rendszeresen bezárkózzon különféle nőkkel egy budiba, és ott meghallgassa a lelküket. Még szép, hogy a pap olykor szerelmes lesz.
Azt hiszem, a papokat sokkal inkább kínozza a szerelem, mint a testi gerjedelem. Az is, persze, de azt még csak-csak elintézi. A szerelmet, azt már nem lehet. A papok ráadásul valószínűleg érzékeny lelkű emberek: nem azért ment a teológiára, mert nem vették fel kommandósnak.
Folyik, mint mindig is folyt, a cölibátusvita közben, és az se olyan egyszerű, mint ahogy szoktam volt vele vagdalkozni ifjúkoromban. Mert vannak emberek, akik úgy döntenek, nem a farkukon engedik ki a szexuális feszültséget, hanem befogják egy turbinába, és pszichés energiát termelnek vele. Amit aztán arra használnak, hogy Istenről filózzanak egész életükben.
Nekik az Isten a társuk, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor ez a fess szakállas fiatalember, Jézus. Sokaknak bejön. Tamás püspök azonban úgy döntött, ő mégis inkább egy nővel érezné jól magát.
És ez súlyosabb trauma, mint egy válás. Az is kemény, nyilván, elhatározni, lezárni, felgöngyölíteni, feldolgozni. De ez sokkal több. Tamás püspök azt a gondolatot forgatta a szájában tépelődése közben, hogy az Isten nem elég, hogy tévedett, túlértékelte a viszonyukat, hogy neki kell az Isten mellé, és részben helyette egy ember is. És az nem Jézus.
Olyan love story ez, ami mögött szépirodalom van.
Boldog új életet, püspök úr! Írja meg az életét. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
