NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2025-08-31 23:23 Összes olvasás: 45355| 338. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-07-27 13:00 | Ott voltam
Rám bízott sparhelt-platnira
futott a derelye.
Kádárkockából bömbölt
Beatles-yeah, yeah yeah.
Nagyapámhoz az állampárt.
Anyám templomból jött.
Apám csirkenyakat vágott.
Engem ért a vérsugár ereje.
Fölkaptam a vízipisztolyt,
jeje je.
Eszti-batyuban kolbász szalonna.
Aratáshoz sok-sok demizson.
Zenére állítottam a szokolt.
Gyanús, ha óránként dicsőítik a hont.
Szarvasetetőn gondoltam ki a bosszút.
Kerek-templom lépcsőitől, óriás humán-
gonoszok közül út, patak, vasút: szökés.
Úgyis, hogy a padban ülök. Anyámnak,
Párttitkár-tanítónak szemlesütök.
Tisztelendő atyának példabeszédet,
hiszekegyet magolok, de szökök.
Valamelyik lexikonnal kezemben
meg akartam felelni nekik még a
középiskolában. Ne bántsatok , én nem
éljenezek csak a reggeli derengésnek.
A teremtés vékony szála bennem, folyton
várakozok, ahogy fény sok égős
csillárban. Nem lett helyem
semmilyen csoportosulásban. Sodrás
vitt magával, új rendszerváltozás,
új ígéret, új képmutatás.
Minden élet a halál céltáblája.
Amikor nincs tovább, Keletről
Észak, Nyugat, hiába Délnek a tengeren,
az emberre rátör az önidő. Hiába marad
jó rozsdás reménnyel, mint a kaszakő.
Az ember nincs úgy bekötve ide vagy oda,
mint a rozs, fa gyökérrendszere. Nincs hűség,
és nincs varázslat, bármennyi zsoltár, vers,
csecse, becse. Vesztegethetetlen. A tudat
szökésért szökik. Istenetlen. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
