NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2025-11-27 14:05 Összes olvasás: 48342| 139. | [tulajdonos]: johnny B good | 2021-02-24 12:15 |
Akit a kékség ment meg
Plusz kilókkal könnyedén. Mint majd a halál
előtt olyan tehetetlenül állsz az óceán fölött.
Úgy érzed biztonságban. Zöld vaslemezen.
Szöktél. Kommunisták és sunyi-nemzeti-gagyi
vett körül két ezred között. A könnyedségedet
dobálták kővel, s kimarjult elmével elszöktél.
Kontinensek kínálatai, az állam kínálatai, ahol
a társadalom terelt és bezsúfolt egy kastélyos
ringlispílbe, nem maradhatott meg a kisfiú, aki
fészket csinált fákra. Amire ráfagyott és leolvadt a
hó. Mióta észre sem vetted a varázsos új tavaszi
porzást. Felnőtté válásodra semmivé lett a neked
ítélt öröm: önző, számító szeretet negédes csillámai.
Elszöktél azoktól is akiknek nem voltak feltételei.
Nem vártak tőled semmit. Le is ölhetted volna
valamennyit azon a hajnalon, amikor a kikötő
felé eldobtad a zsákot és a hátadba hasított árkot,
mint középkorban a megkorbácsolt reszketve tűrted,
majdhogynem tüntetően - így kell behajózni látod
átsütő gyerekséggel, plusz kilókkal könnyedén. Körül
kiplakátolt arcok angyal jelmezben. Ígéret kikormozás.
Sejtetted, hogy a beteg-regiment nyögésétől fülledt
levegőt senki nem szellőztetheti át. Talán ezért elvonult
eszméléseid már mind szökés. A jövő képmutatóinak
kampós szögek álltak ki a falakból. Előzengett benned:
Éljen a vezér! Az új vezér! S az új bókolók!
Mégis megfigyelted mennyire kék egy-egy délután.
Iskolapadban, a kamaszodás nagyszünetének
magányában, mintha várt volna hajó. A vágyakozás
monitorát fürkészted. Ott álltál az óceán fölött. Zöld
vaslemezen. Kibogozhatatlan kötetlenül. Mint majd a |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
