NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 12:37 Összes olvasás: 43954139. | [tulajdonos]: johnny B good | 2021-02-24 12:15 |
Akit a kékség ment meg
Plusz kilókkal könnyedén. Mint majd a halál előtt olyan tehetetlenül állsz az óceán fölött. Úgy érzed biztonságban. Zöld vaslemezen.
Szöktél. Kommunisták és sunyi-nemzeti-gagyi vett körül két ezred között. A könnyedségedet dobálták kővel, s kimarjult elmével elszöktél. Kontinensek kínálatai, az állam kínálatai, ahol a társadalom terelt és bezsúfolt egy kastélyos ringlispílbe, nem maradhatott meg a kisfiú, aki fészket csinált fákra. Amire ráfagyott és leolvadt a hó. Mióta észre sem vetted a varázsos új tavaszi porzást. Felnőtté válásodra semmivé lett a neked ítélt öröm: önző, számító szeretet negédes csillámai. Elszöktél azoktól is akiknek nem voltak feltételei. Nem vártak tőled semmit. Le is ölhetted volna valamennyit azon a hajnalon, amikor a kikötő felé eldobtad a zsákot és a hátadba hasított árkot, mint középkorban a megkorbácsolt reszketve tűrted, majdhogynem tüntetően - így kell behajózni látod átsütő gyerekséggel, plusz kilókkal könnyedén. Körül kiplakátolt arcok angyal jelmezben. Ígéret kikormozás. Sejtetted, hogy a beteg-regiment nyögésétől fülledt levegőt senki nem szellőztetheti át. Talán ezért elvonult eszméléseid már mind szökés. A jövő képmutatóinak kampós szögek álltak ki a falakból. Előzengett benned: Éljen a vezér! Az új vezér! S az új bókolók! Mégis megfigyelted mennyire kék egy-egy délután. Iskolapadban, a kamaszodás nagyszünetének magányában, mintha várt volna hajó. A vágyakozás monitorát fürkészted. Ott álltál az óceán fölött. Zöld vaslemezen. Kibogozhatatlan kötetlenül. Mint majd a |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!