Gyurcsi: gondolkodtm

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 38079 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

lengyel attila
  Az építmény
Új maradandokkok

Kiss-Teleki Rita: Mást lát
Bártfai Attila Márk: Hokuszai öreg tigrise a hóban
Bara Anna: acélmezők
Tóth János Janus: ha az ember (reflexvers)
Szilasi katalin: Spenót tükörtojással
Tóth Gabriella: unoka (végleges)
Tóth Gabriella: Valahol
Bátai Tibor: BALLADA
Markovics Anita: Rubikon
Valyon László: Lutheriáda
FRISS FÓRUMOK

Szilágyi Erzsébet 1 napja
Bara Anna 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Markovics Anita 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Nagyító 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Bátai Tibor 7 napja
Bártfai Attila Márk 7 napja
Tóth János Janus 10 napja
Maretics Erika 10 napja
Busznyák Imre 12 napja
Szilasi katalin 13 napja
Zsolt Szakállas 15 napja
Konta Ildikó 15 napja
Horváth Tivadar 16 napja
DOKK_FAQ 17 napja
Albert Zsolt 19 napja
Ötvös Németh Edit 22 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 45 perce
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 órája
mix 1 órája
Hetedíziglen 2 órája
Baltazar 2 órája
Etzel Mark Bartfelder 3 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 3 órája
Keddenként kávé helyett .. 8 órája
az utolsó alma 8 órája
Gyurcsi 12 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Más, és mégis ugyanaz 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
A HÁRMAK 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Gyurcsi
Legutóbbi olvasó: 2022-06-28 22:50 Összes olvasás: 90344

Korábbi hozzászólások:  
1023. [tulajdonos]: gondolkodtm2022-02-27 18:34

A hetvenes években szinte hazajártam Ukrajnába.

Persze, akkoriban én csak úgy gondoltam Rénire, Galacra és Ogyesszára, hogy azok ruszki kikötők, a térképen rózsaszín volt az egész SZU, oroszul beszéltek, ennyi.

Réniben voltam a legtöbbször.

A kisebb tengeri hajók a Feketéről odáig jöttek fel a Dunán, a rakományt uszályokba rakodtuk, az így jutott tovább. A legénység cseréje legtöbbször itt zajlott, én az első hajómra is itt szálltam be.

Ruszki kikötő, oroszul beszéltek.

Nyolc éven át jártam Rénibe hosszabb-rövidebb kihagyásokkal. Sok barátra leltem. Már tisztként hivatalos ügyeket is intéznem kellett, a helyi bürokraták – tekintettel hiányos nyelvtudásomra – segítsége nélkül nem mentem volna sokra.

Már tudom, hogy ukrán kikötő Réni, nyilvánvaló, megnéztem az előbb egy térképen, nem rózsaszín, hanem halvány almazöld. Akkor kik is laktak ott?

Megnéztem a lakosság összetételét is, ez a Wikipedia nagy találmány, 49%-a moldovai , 18%-a ukrán , 15%-a orosz , 8,5%-a bolgár és 8%-a gagauz.

Nem tudom, hogy ismerőseim közül ki melyikbe tartozott, nekem akkor mind ruszki volt. Az biztos, hogy egy városban éltek, kollégák, barátok, szomszédok voltak - és nem ölték egymást.

Aztán Ogyessza, azt hiszem, 71-ben voltunk az Operaházban, akkor nem tudtam, de most azt is megnéztem, jövőre lesz százötven éves. Arra viszont tisztán emlékszem, mondták, hogy tizennégy kiló aranyat kentek szét a renováláskor Európa legszebb operaházának cirádáin.

Nem volt összehasonlítási alapom, tizenkilencévesen addig még nem láttam élő balettelőadást. A leningrádi balett volt műsoron, a Hattyúk tava, kevésen múlt, hogy nem kaptam rá.

Persze, hogy a lépcsőt is megcsodáltam, akkoriban egyvágtában fel is tudtam menni rajta, ma már a fényképet nézve is fáj a derekam.

Nem lettem volna a világra nyitott fiatal tengerész, ha a kocsmáknak legalább egy részét nem derítettem volna fel. Most már tudom, hogy ukránokkal iszogattam, már írtam, a térképen egy rózsaszín mezőben egy város, oroszul beszéltek, mire gondoljon az ember bohó gyereke, ruszkik.

Már tudom, hogy a ruszkik azok, akik fegyverrel mennek fiatalkorom kedves emlékeire.

Akkori barátaimat nem féltem, néhányan élhetnek csak. Nem volt olyan jó életük, hogy ne cserélnék be egy vésett feliratra a balsoj geroj után egy kéttenyérnyi márványon. Pár évtized, és a helyükre kerülnek a dolgok.

Szomorú azért vagyok, mert egy olyan ember, akinek az életére, biztonságára szolgálatok ügyelnek, puskát erőltet a következő generáció kezébe, de egyúttal céltáblát a homlokára.

Ukránok, oroszok, magyarok lőnek egymásra, százezrek próbálják batyuba préselni életüket és vágnak az ismeretlennek, szakadnak családok, tervek, nem tudom, hogy a lépcsőből Odesszában hány fok marad.

Nem tud a Világ kimaradni. Mindenki érintett, és elhihetjük, ha a dörgés nem is hallatszik be az ablakon, ez a háború nem korlátozódik már a puskagolyóra.

Az előbb akartam megnézni egy weboldalt – nem akartam sületlenséget írni az Operaház kapcsán – nem nyílt meg, a víruskeresőm tiltotta le.

Emberek tízezreit kell nagy kímélettel fogadnunk, fel kell élesztenünk magunkban az együttérzés már alig pislákoló parazsát, egy kicsit talán meg kéne feledkeznünk a saját elmérgesedett sebeinkről!

Át kell tervezni és szervezni, az egész világon a pénz, az energia, az egészségügy, a beruházások szövevényét, az országok, szövetségek viszonyait.

Világháború ez, hadüzenet nélkül. Olyan háború, ahol az ember a saját hazájában is lehet hadifogoly.




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-06-28 22:08   Napló: nélküled
2022-06-28 21:19   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2022-06-28 21:16   Napló: mix
2022-06-28 20:51   Napló: Hetedíziglen
2022-06-28 20:38   Napló: Baltazar
2022-06-28 20:01   Napló: Baltazar
2022-06-28 19:56   Napló: Baltazar
2022-06-28 19:56   Napló: Baltazar
2022-06-28 19:41   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-06-28 19:40   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II.