NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-04-14 06:12 Összes olvasás: 150097| 1354. | [tulajdonos]: ICC | 2025-04-05 08:23 |
A bátyám már a hatvanas években tengerész volt.
Úgynevezett „hazajáró” típusú hajón szolgált, ezek a hajók olyan nyolcvan méter hosszúak voltak, elég szélesek, viszont kicsi volt a merülésük, optimális esetben fel tudtak jönni a Dunán Csepelig, no nem túl gyakran, a Duna vízállásától függött, elég magasnak kellett lennie ahhoz, hogy ne érjen le a hajók alja, de ne legyen túl magas, mert akkor még ledöntött kémény és árbocok mellett sem fértek el a hidak alatt.
Na, amikor itthon volt, mi mentünk Csepelre a Szabadkikötőbe, csodáltuk, hogy a tengerészek kólát isznak formás, nehéz és színes üvegből, olyan természetességgel gyújtottak marlboróra és cseszterfildre, ahogy anyám a Kossuthra, úgy beszéltek idegen országokról, városokról, ahogy mi Kőbányáról vagy Kispestről, én meg kiskamaszként csillogó szemekkel és tátott szájjal ittam minden szavukat.
Egyik alkalommal valami háborús helyzet miatt a Szuezi-csatornát lezárták, ők meg a túloldalon rekedtek, Afrikát megkerülve tudtak csak visszajönni, ez komoly teljesítmény volt attól a kis hajótól, amit úgynevezett parthajózásra terveztek, kicsi üzemanyag- illetve édesvíztankkal, nagyon gyakran kellett kikötniük, szóval hónapokig tartott a kanyar.
Emlékszem, mesélte, hogy kikötöttek egy nagyon pici országban is, ahol bement a hajóra három fekete rövidnadrágban és valami szandálszerű lábbeliben cigarettát tarhálni, az egyikük volt a miniszterelnök a másik meg a hadügyminiszter, igaz volt-e vagy se, már nincs kitől megkérdezni, de szerintem igaz lehetett, egy tisztességes báty csak nem füllent az őrá csodálattal néző öccsének.
De azt se fogom megtudni sose, hogy az a kis ország benne van-e abba a százhatvanvalahányban, amelyek nem tagjai a Nemzetközi Büntetőbíróságnak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
