Bátai Tibor: Szécsi Margit 43.

NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-10-02 23:18 Összes olvasás: 150812

Korábbi hozzászólások:

1980.	[tulajdonos]: Szécsi Margit 43.	2025-09-30 23:50
Angyalok strandja . Állok, zömök karácsonyfa, szívem fölé hó-csillag száll, bő bundámon hó-sivatag, istenem, de behavaztál! Szempillámon könnyű csengők, hajszálaim fagyos gyertyák, levegőbe-borzolódva a ropogó eget tartják. Fagyott, ezüst talpon lépek, a hó-utat felkapálom. Mennyei bőrben ki nem fér, ember-nyomokra vadásszon. Boldogok kik itt futottak, bár kihűlt nyomukra lelnék, már kigyúlt a nyár vigalma, már ölel a drága vendég. A dobogó angyalnyájak, a dobogó angyalnyájak itt a földön és szívemben mintha térdrehullanának! Zsíroskenyér az ebédjük, nincs egyebük csak a holnap, testükön az elorzott nap fényküllői bujdokolnak. Ingyen úsznak és hevülnek, fény-dárdás szemmel szeretnek, lábuk alatt barna kölykök meztelenül hemperegnek. Trikójuk mint fény-bordákra ráfestett tenyérnyi dzsungel: sárga-csíkos karcsú tigris, pálmafák zöld förgeteggel. Kék vásznon a mell-középen megfeszült, mosolygó Éva, vérszín almát tart kezében, talpa alatt Hold karéja. Ím a végső hódolatra térdepelnek a szivenlőtt nap előtt a tűzimádók, csatolni a szíj-cipellőt. A dobogó angyalnyájak a dobogó angyalnyájak itt a földön és szívemben mintha térdrehullanának! Itt laknak, s míg apjuk, dédjük titkos lábnyomán tipornak, szem-ernyőzve innen nézik tornyait a babylonnak. Útjait, mint óceáni sávokat, temérdek bálnák: lomha mélykék autóbuszok ezüst-homlokokkal szántják. Ring a szörnyeteg-gyomorban zsúfolt ősvilág, benyelt nép. Pára sűrűdik, lapulnak kis, kötőtűs cekkerecskék. Alma-mellek tolakodnak, lökődésben térd üt rózsát. Testből-testbe vándorolnak tűzfejű elektron-csordák. Szeplősre-lesült anyácskák gyerekkel s virággal ülnek, hőségtől az akácbimbók kinyilnak s termékenyülnek. A világváros fölérez, csápjain csillangó-bolyok: zöld, vörös, arany reklámok, aranyfogú ujság forog. Suhognak a forró szoknyák, sötét taxik dudája rí, terjednek a szívárványos olaj síma szőnyegei. Meggyleves forr. Duzzadt szívek a fullasztó éjszakában bukdácsolnak föl-le, föl-le, haloványodnak csodásan. Gáz sivít: valaki meghal. Gyászinduló s harmonika. Buda hegyei nyüzsögnek, a tipródás is muzsika. Föltárnám a nagy világbolyt, ha nem tudnám: édesebben hív az élet e partmenti szegényes angyal-negyedben. Ha akarom: itt a központ, föld-közép, földön föld-csillag. Föld alatt futó gyökérből – fénypaloták innen nyúlnak. De itt alszik már az élet, csak lábnyomait ha látom. A lét ingyen csengettyűi meghaltak e délutánon… Legel, körme holdakat lép, a szegények tehénkéje. Egyszerre a homlokából két sudár csont nő az égbe. Kék agancsfa, terebélyes, az égsátort elborítja, gidák és azok gidái ott kinőnek rajta ringva. A dobogó angyalnyájak a dobogó angyalnyájak itt a földön és szívemben mintha térdrehullanának! Szemük fehér, kerek csillag. Ring a csillagfa derengve. Hull, hull az égi tejzápor a szomjazó emberekre. .

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!