Baltazar: Halmai/Babits

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2026-10-21 05:43 Összes olvasás: 736750

Korábbi hozzászólások:

6359.	[tulajdonos]: Halmai/Babits	2026-10-20 17:10
A napokban megjelent Halmai Tamás: A szellem is lélek című kötete, amelyben tőlem is szerepel egy oldal. Három kérdést tett fel, az én kis szövegem azokra ad választ. Íme: Vannak költők, akik felé erős szelek visznek, és vannak olyanok, akikhez inkább mélyáramlatok terelnek: Babits az utóbbiak közé tartozik. Egy a költészettel találkozó, eligazodást kereső fiatalt minden bizonnyal gyorsabban megragadja Ady vagy József Attila költői világa, Babitsra valahogy meg kell érni. A tudós költő álarca mögött egy végtelenül érzékeny, szenvedélyektől, fájdalmaktól áthatott költőt illene megpillantanunk. Mindenki ismeri az Adyval közös fényképeit, az átható erejű tekintet egy erőteljes férfié, akiben hatalmas tettvágy, energia és munkabírás van. Ez az ember teljesen egyenértékű a másik Géniusszal, csupán irányaik, eszközeik eltérőek. Babits tudása, műveltsége, igényessége, poétikai mindentudása, katolikus erkölcsisége együtt alkotja azt a személyiséget, amelyben egymásba olvad a határozottság és az aggodalom, a szigorúság és a méltányosság. A szellemisége, ha mint egészet tételezzük, kevéssé van jelen a kortárs irodalmi kultúrában, szeleteiben minden bizonnyal inkább. Életműve is a rá történő hivatkozások felé tart; a Nyugat első nemzedékének kötetei mára inkább az irodalomtörténészek, és nem az olvasók éjjeliszekrényén találhatóak meg. A könyvespolcon természetesen ott vannak, de többször kellene újra felfedezni a beléjük rendezett teljességet. A személyes viszonyom hozzá egészen szeretetteljes, gyakorta egyfajta apaként gondolok rá, noha már évekkel vagyok idősebb, mint ő volt a halálakor. Ha kortársam lehetne, szeretnék, tudnék kérdezni tőle, tanácsért fordulni hozzá. A Zsoltár férfihangra, Mint különös hírmondó vagy éppen a Jónás könyve mélyen belém gyűrődött szövegek. A Babitshoz kapcsolódó városok közül inkább csak Esztergommal van mély kapcsolatom, a folyó, a hegy, az épített környezet olyan kivételes, hogy olykor csak azért jut eszembe, mert váratlanul oda vágyom. Méltó hely egy olyan formátumú emberhez, mint Babits. Őrhely, kilátótorony, ahonnan messzire látni. És ha már ott vagyunk, kései vendégeként, önmagunkkal is találkozhatunk.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!