Baltazar: eszmeccs erre?

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2025-03-31 23:29 Összes olvasás: 595233

Korábbi hozzászólások:

5896.	[tulajdonos]: eszmeccs erre?	2025-03-27 12:30
Antal, ennek kezd értelme lenni. Poétikáról eszmét cserélni egy költészeti portálon reménykeltő. A Rorschach tesztről nekem is vannak emlékeim, mintegy másfél órán át mondtam egy szakembernek, mit látok. Halálosan elfáradtam, mire végeztünk, de valahogy hazatömegközlekedtem magam a Városmajor utcából. Három hét kellett a pszichológusnak, hogy teljes egészében elemezze a válaszaimat. Nagyjából az a személyiségkép rajzolódott ki, amire számítottam, de mégis több, árnyaltabb, mélyebb lett az eredmény. Ami a konkrét szöveget illeti, lényegileg arról van szó, hogy kevés, ha belül megvan, mint akarsz közölni: annak kívül, magában a szövegben is meg kell lenni. A sokszor elővett versszak szövegteste suta, félreérthető. Elmondhatod századszor is, hogy nem az, sőt kristálytiszta, de ezzel alapvetően annyit teszel, hogy megveregeted a válladat. Ahhoz, hogy az ember jól értse, túl nagy árat kell fizetni. Azt értem ezen, hogy meg kel állni az olvasásban, vissza kell olvasni, fejben ellenőrizni. Amit mutattam, csupán arra szolgált, hogy érezd: egyértelműbb, világosabb megoldásért kiált a versednek ez a része. Amúgy pásztorkutya és pásztoridill talán nem is állnak olyan messze egymástól. Szeretsz szóbűvésznek és ehhez hasonló figurának beállítani. Nyilván nem jóindulatból teszed, hanem, mert neked jólesik ebbe a teljesen értelmetlen pozícióba tolnod a másikat, hogy erősebbnek tűnj. Megmosolyogtató, hogy nem tudsz, nem akarsz leszállni erről a szobabicikliről, mert nem veszed észre, hogy nem vezet sehova. Én egészen máshogyan írok. Legtöbbször nem tudom, mit fogok írni. Valami jeleket ad belül, szavak születnek, távoli képek moccannak, nekem az a dolgom, hogy összekapcsoljam őket. A valóság, a valóságon túli dolgok, a korlátlan képzelet, az álom, az irodalom szövegóceánja, mind részt vesznek az írás folyamatában. Nagyon sok elem van egyszerre jelen a szövegben, minden bizonnyal van benne valamiféle mozaikosság, néha irigylem is azokat, akik egy a kezdettől a vég felé tartó energiahullámmal meg tudják írni a művüket. Nekem is sikerül néha, de az alapvető írásmódszerem nem ez. Viszont cserébe nagyon sok arca van a költészetemnek. A jéghideg versektől a felülstilizált, érzelmes, szinte romantikus hangvételig. A tematikája is meglehetősen gazdag, tehát abszolúte értelmetlen a sokból egy vonatkozást kiemelni, és makacs igyekezettel elhitetni a nagyérdeművel, hogy a többi is olyan.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!