NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2025-12-01 11:58 Összes olvasás: 25989| 127. | [tulajdonos]: VIRTUÁLIS SZÖRNYJÁTÉK | 2020-10-06 00:08 | Na igen! Így kell "vélemény-Döbröginek lenni" kapom a szemeim közé a 151. csapást. Nézzük a Bártfai-áriát:
"Tulajdonképpen tök vicces Pálóczi Antal érzelmi intelligenciája. Viccelődik ujjazásokkal, testszégyenít stb. Ez tényleg az érzelmi intelligencia csúcsa. Szerencsére engem Pálóczi Antal semmire sem emlékeztet. Na, jó, esetleg Freddy Kruegerre, de nem, még abban is több az emberség, a tisztesség és az önmérséklet mint benne."
1.)
Nem viccelődtem ujjazással. Azóta találtam egy verset - szőrös fenekű nevelő szerepel benne, aki az intézeti gyereket a fiú WC-ből az udvarra visszavezeti. S a versalteregó azt kívánja, bár csak el tudná "azt a kezet" felejteni. Én korábban azt írtam, egy balsejtelem alapján, hogy ha valakit gyermekkorában megujjaznak, azt nem rajtam kell leverni. A Bártfai által zsigeri utálattal (indokolatlanul mélyen) gyűlölt (talán a tudat alattról ismerős "férfi szag" miatt megvetni próbált?) énem igenis tiltakozik ez ellen!
Azonban - e feltételezés közepette - legfeljebb tévedtem, DE NEM VICCELŐDTEM!
2.)
Megtudtam továbbá: még Freddy Kruegerben is több az emberség, tisztesség és az önmérséklet Bártfai szerint, mint bennem.
Tényleg!
Nézzük meg, bennem mennyi van: az AZ ANYOTTHONBAN című alábbi naplóbejegyzésemből kikövetkeztethető.
Ez egy - valódi - igazgatósági jelentés részlete: széket vágott egy kismama a nevelőhöz, mire kiküldtek minket, a 110 kilós KL kollégát és engem a 105 kilós "másik medvét" - büntetőnek, és este a "bűnös" kismama, könnyes szemmel azzal búcsúzott: Látjuk még magukat valamikor? (De csak kitérő választ tudtunk adni.)
Bártfai szerint Freddy Kruegerben még "ennél is több emberség van.
Az nagyon szép!
Viszont kérdem én, miért nem elég, ha bennem ezzel szemben "csak" annyi emberség van, amennyi az anyaotthoni "dolgok" pozitív elrendezéséhez kellett?
Meg ahhoz, hogy tavaly, nyugdíjaztatás helyett két plusz évet kérjek - és eddigi munkámra való tekintettel kapjak - a minisztériumtól, hogy a 10-12 éveseimet, akiket hat éve nevelek, 18 éves korukig kísérhessem?
Ennyi amennyi bennem van, miért nem elég a-nevelőtanári hivatásomhoz? A sok-sok felemelő élményhez, a különös tehetség gondozáshoz, a mindennapos - ÉLNI JÓ - élmény közvetítéséhez? A megbocsátás megbocsátásának a megbocsátásához? (A "minden nap - új élet" elve alapján.)
HISZEN ÉPP ELÉG!
Én hat éve ugyan annál a csoportnál dolgozom, miközben a nevelők 1,5-2 évente cserélődnek körülöttem, mert nem bírják!
Miért kéne - az elég soknál - több emberség ehhez a munkához nekem?
És ha megvan, hogy meri tőlem elvitatni?
Eszénél van Bártfai egyáltalán amikor ilyet megkockáztat?
Ha az ő fals virtualitása igaz lenne, akkor - az - nem lehetne igaz, ami - AZ ANYOTTHONBAN - című írásomban szerepel. Pedig ez most "tényirodalom". S nem dolgozhatnék a gyermekvédelemben - pedig most került napirendre a "roma tehetségprogramba" történő bekapcsolódásom. Az egyik neveltem négy egész lett a klímatechnikusi szakközép első évében, s németből - amit én tanítotok neki - ötös.
Már megint dícsérem magam, ugye? Nem! CSAK VISSZAHOZTAM MAGAM A VIRTUÁLIS MOCSOKFANTÁZIÁBÓL A NULLÁRA!
A többit majd holnap.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
