NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-05-09 01:29 Összes olvasás: 56063| 824. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 71. | 2024-04-25 09:18 | A sexusról és a szomorúságról
Az emberi kultúra talán egyik leginkább tabunak számító része a TEST, s annak szaporodása, illetve a szex, a szeretkezés pusztán az élvezetekért. Több oldalról lehet megítélni a meztelenséget is: Ádám, amikor evett az Éva által neki odanyújtott gyümölcsből, azonnal észrevette, hogy mezítelen, hogy a lábai között valami furcsa kinövés van, és ezért elbujdokolt a Paradicsomban. „Ádám, hol vagy, merre csavarogsz?” – kérdezte a Teremtő tőle. „Itt vagyok egy bokor alján, elbújtam.” „Miért tetted ezt?” „Mert meztelen vagyok.” „Ki mondta ezt neked?” -kérdezte az Úr dörgő basszusán, de rögtön tudta a választ, ettek a tiltott gyümölcsfáról, így az EMBER mindent-tudóvá vált. Először fügefalevéllel takarta el Ádám és Éva a szemérmét, mert még egymás előtt is szégyellték önmagukat, a testüket. Hogy miért? Máig rejtély. (Talán, mert ekkor értették meg, hogy a test-lélek-szellem „szentháromságának” az ember számára vége van, a test, az anyag „legyőzte” az anyagtalan lelket, szellemet.) Ha az ember az Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, akkor hogyhogy nem a kezdetektől fogva ruhában járt? – kérdezhetjük jogosan. Talán az Isten és környezete is meztelen volt? Vagy nekik nem volt szaporítószervük, így nem volt mit szégyellni?
Egy biztos, hogy a Teremtő volt az első bőrös (tehát nem a kurvaság a legősibb foglalkozás), hiszen a bűnük-engedetlenségük miatt kiűzte Ádámot és Évát a Paradicsomból, mégpedig úgy, hogy bőrruhába öltöztette őket (Károli fordítás szerint, de van fordítás, amiben „bőrruhákat készített nekik” mondat szerepel). A „készítéshez” már ölni kellett, cserzeni kellett, szabni kellett, varrni kellett. Mindezt azért, hogy azokat a kis lábközi részeket takarják. Ezen felfogás-hit szerint maga a nemiség, a meztelenség eltakarandó-szégyellendő. (Ha az, akkor MIÉRT így, ilyennek teremtett bennünket az Isten?) Valami olyan, ami nem illik az emberhez. Valóban: Gondoljunk bele, ha máig meztelenül járnánk mi emberek, mire figyelnénk elsősorban? Mire tapadna elsősorban a szemünk egy nőt meglátva, vagy egy nőnek a szeme, ha férfit lát? Hogy szerezne tekintélyt egy egyetemi professzor a hallgatói előtt, egy politikus a szavazói előtt, egy orvos a betegei előtt, egy tanár a tanítványai előtt, ha így kellene megjelenniük az ugyancsak meztelen, de mégiscsak alárendeltségi viszonyban lévők előtt?
Az emberiséget az állatvilágtól maga az öltözködés is kiemeli. Ettől leszünk mi emberek másabbak, és ez egyben az egyik kitörési lehetőségük sokaknak ahhoz, hogy az emberi konvenciókat „levessék”, s ruháiktól megszabadulva a meztelen valóságot mutassák magukból. Sokszor önkritika nélküli egy-egy ilyen levetkezés, mert illúzióromboló is lehet a meztelen test különféle állapotában való mutogatása. (Gondoljunk csak bele, mennyire nem tudjuk elviselni testi fogyatékos embertársaink látványát.) A vetkőzők, akik nudista strandra járnak, nem önmaguk miatt vetkeznek, véleményem szerint mind csak önmagát akarja mutogatni, mert egyáltalán nincs önképük, önkritikájuk. Persze, van ilyen közösség sok, és természetesen én egyiket sem vetem meg. Mindenki úgy és azt csinál a testével, amit csak akar!
Ha már az első emberpárnál (akár Ádám és Éva volt az, akár egy patkányból kifejlődött majompár) tartunk, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ember általában amit nem lát, ARRA kíváncsi. Amit lát, ami „színről-színre” ott van a tekintete előtt, az nem annyira érdekes neki, mint az, amit a látásig csak elképzelni tud, vagy kénytelen. Épp a ruházattal „adta” az Isten a szexualitást az embereknek: innentől élt bennük a vágy, a kíváncsiság a másik teste iránt, mit is takarhat a ruhadarab az ágyékán, vagy a nő mellén. És lettek „egy testté”, és szerették egymást, és rájöttek, hogy eggyé lenni óriási élvezet. Ez az élvezet egy „cukorka”, egy örök szexre kényszerítő csábítóerő, a kielégülési vágy egy rafinált érzés Istentől, aki EZZEL biztosítja az örökös és állandó szaporodásunkat. Bár már nagyon régtől „védekeznek” a nők és a férfiak a „gyermekáldástól”, s használnak különféle eszközöket-szereket, de a szélesebb körben elterjedt tudás a testünkről, az életfunkcióinkról csak a modern korban terjedt el. Évszázadok, évezredek teltek el úgy, hogy az ember nem tudta, MITŐL szaporodik, mitől-miből lesz a gyerek. Manapság azonban ebben az örökösen rohanó világban nem akar mindenki, sőt, talán a többség nem akar magának gyereket, talán csak egyet, maximum kettőt. A születési adatok azt mutatják, hogy főleg Európa elöregszik utódok nélkül, épp az az Európa, ahol a különféle emberjogi, liberális gondolatokat valló, szabadságot garantálni akaró nézetek kialakultak. A jóléti társadalmakban az élvezetek mellől az emberek egyszerűen eltüntetik Isten fifikás tervét, és tablettákkal, óvszerekkel megakadályozzák a szaporodást. Ha mégis „bekapná a legyet” valaki, akkor még ott van számára egy sok helyen törvényes lehetőség megszabadulni a terhességtől, a magzattól, az abortusz.
És itt valahogy a kör bezárul: sokak számára a szexualitás mára nem más, mint ami a csecsemő számára az anyai mell – nyugtató, élvezetet, kielégülést adó. S ha ezt az „anyai mellet” elveszik tőlük, nem találják helyüket a világban. És különféle pótszereket keresnek helyette, ám az mind a szexualitással, a testi élvezet utáni vágyakozással lesz rokon. Természetesen nincs is ezzel semmi baj. Mindenki annyi gyereket vállal, amennyit szeretne, mindenki úgy és annyit „szexel”, amennyit és ahogy csak akar. (Épp egy Nádasdy Ádám kötetet olvasok, ha valaki nem értené mire célzok.) Ki kell használnunk Isten fifikás tervét, s ha már gyereket nem akarunk, akkor legalább egymást, a MÁSIKAT akarjuk, mert ez anyagi létünk, életünk szinte egyetlen felhőtlen és csodás örömforrása.
Ismét csak Ádámra és Évára visszatérve: Isten azt ígérte, szinte átokként mondta a „kiűzetéskor”, hogy bár a nő szülése keservesen nehéz és fájdalmas lesz, mégis vágyni fog szüntelenül a társára és a szexre. (Érdekes, hogy a férfinak a mindennapi munkát és a kemény élet-halál harcot mondta átokul.) Ám, ha már „mindentudók” lettek, az Úr nem fosztotta meg szeretetét tőlük teljesen, s azt kérte, „ne menjen le nap a te haragoddal”, és azt mondta, „ne fosszátok meg egymást magatoktól”. Ez az utóbbi kijelentés egy pusztán a szexre vonatkozó kijelentés. Ha a pár egyik tagja „akarja”, akkor a másik ne mondjon nemet neki. Így biztosította Isten mind a szaporodást, mind az ember jólétét. A szaporodás szexualitással együtt jár, a szexualitás pedig örömmel – akkor is, ha nem szaporodunk. Így teljes a kép.
Miért akkor a fejezetcímben a szomorúság? Márai ugyanezt vallotta, mint amit fentebb én leírtam, azaz a szeméremről azt, hogy „érzendő”, a szexről pedig azt, hogy „élvezendő”. Ám a vágyakozásról, az örökös szenvedélyről mondta azt, hogy az reménytelen és embertelen. Mert nincs ÁLLANDÓ kielégülés, és a kielégülés után mindig a VALÓSÁG terhe és a HIÁNY érzése szállja meg az embert. A szexualitást örökös „kényszermunkaként” fogalmazza meg, ami egyedül a szaporodásra való, ami MELLÉKESEN nagy örömöt, de a vágyakozás révén nagy fájdalmakat is jelent. Na, ez az a bizonyos szomorúság!
És akkor a szaporodás, a gyereknevelés végtelenül fáradalmas „munkájáról” még nem is beszéltünk.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
