NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 03:09 Összes olvasás: 76671| 808. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 62. | 2024-04-13 16:33 | Arról, hogy a betegség pihenés
Igen, bár ellentmondásos a cím, hiszen ha valaki beteg, hogy pihenhet, miközben szenved, hánykolódik és mindene fáj? Mégis-mégis így van.
Első negyvenegyfokos lázamra ma is tisztán emlékszem: torokgyíkom (diftéria) volt, anyám nem talált odahaza gyógyszert a lázam csillapítására, s én csak tehetetlenül hevertem a konyhai kis dikón, a szalmazsákon, s vártam sorsom jobbra fordulását. Anyám átszaladt a szomszéd faluba a rokonokhoz gyógyszerért, de mivel úgy három kilométer oda, s ugyanannyi vissza az út, mire hazaért, én már békésen szundítottam, nem köhögtem, nem voltam lázas, és nem fájt már semmim. Biztosan a védőangyalom tette a kezét a homlokomra, s vitte le a lázamat hűvös kezével, de éltem. Már aznap olvasni is tudtam!
Ha elkezdünk egy folyamatot, abból sosincs kiszállás. Ha netán van is, egy újabbal ugyanazt a rohanást folytatjuk. Így megállni tényleg csak akkor tud sok ember, ha beteg. Én szerettem beteg lenni. Amikor 17 évesen a sokszázfős iskolánkban ketten bárányhimlősek lettünk (szabályszerű kiütésekkel, hólyagokkal, viszketéssel), élveztem a két hét karantént a betegszobán. Kedvemre olvashattam.
Amikor legutóbb infarktusom rehabilitációja zajlott, élveztem az egy hónapnyi pihenést Budán, zöldövezetben, a János-hegy alatt, mert a napi rutin után (korán volt vége az aktív napnak, azaz a vizsgálatoknak, tornának) elővehettem a tabletemet a rajta lévő ötezernyi könyvvel, és kedvemre olvashattam hajnalig. Még az sem zavart, hogy szobatársaim horkoltak, vagy nyöszörögtek, vagy durrogtattak, vagy épp egész éjszaka motoztak a fiókjukban ehető kenyérhéj vagy szalámidarab után.
Egy bizonyos szint alatt csak betegség esetén lehet pihennie az emberfiának. Ez a szint anyagi természetű: minél inkább szegényebb valaki, annál inkább aktívabb a munkában, és fordítva is igaz, minél inkább gazdagabb valaki, annál inkább tud igazán pihenni betegség nélkül is. Irigylésre méltó élethelyzet, eszembe sem jutna senkit megvetni, elítélni azért, mert ha pénze van, pihenni, megállni, kirándulni, élvezni az életet is tudja. Csak azt vetem meg és ítélem el, akinek van, de nincs igénye a szép, emberi életre, a pénzéből csak annyit használ, amivel az élet (szerinte) legjobb javait habzsolhatja. Az ilyen ember képes lenne belehalni, ha beteg lesz, mert nem tud mit kezdeni magával. A testi mellett ismeretlen számára a szellemi táplálék, a szellemi elfoglaltság.
Csak azt nem értem, az élet miért annyira igazságtalan, hogy aki tudna mit kezdeni magával gazdagon is, miért mégis szegény?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
