NAPLÓK: sk
Legutóbbi olvasó: 2025-07-01 07:39 Összes olvasás: 17128| 11. | [tulajdonos]: öt | 2012-01-22 09:08 |
(elkülönülve)
éjjel honvágyam volt.
megint abba a régi pszichoaktív-világba
és annyira kellett volna egy adag,
hogy csak azt lássam, ami teljesen láthatatlan.
egy sikamlós egymásba ájulást, magammal.
és az újdonsült lizergsav-dietilamid csodáit.
az álomnélküliség rettenetét és azokat a jól ismert
tűréshatárokat, amiket mindig is átlépni vágytam.
most megint olyan nyirkos ez a szoba.
és csupa hang. az üresség itt tátong
minden elképzelhető formában.
mondd, hogy lehet ennyire érzés
amit nem mondok ki.
(lélegzik - mögöttem - valami)
|
|
| 10. | [tulajdonos]: négy | 2012-01-16 17:37 |
még nem tudom mit akarok itt hagyni. pontszerűvé zsugorodott körülöttem a tér. mondjuk mindig ez van, ha vizsgázom. jó nagy hülye vagyok, hogy ebbe is belekezdtem. mindegy. teher alatt nő a pálma, vagymi.
http://www.youtube.com/watch?feature=related&hl=hu&v=oUm4MHEeFCY
kint hideg.
belül meg néma napfogyatkozás.
ösztönszerűen létezem.
feldob az idő. talán lezuhanhatok közétek,
óvatosan, mint egy elkóborolt pihe. aki,
csak egyszer szeretett volna világot látni
és bent ragadt álmaival holnapot kreálni.
a nincs néha sokkal jobb, mint az összes
mi - lett - volna - ha.
|
|
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 3. | [tulajdonos]: három | 2012-01-08 19:16 |
http://www.youtube.com/watch?v=TWXMCNf1Q1E&feature=related
magányosan egy utcában.
kövek alszanak talpam alatt.
falnak dőlve halkan szeretlek.
szemedben félholdra szűkülök
és végig folyik nyakamon a valóság.
a szél felkavar és tengerszagot hoz.
ilyenkor kicsit megőrülök. kezedre gondolok,
és hosszúra nyújtom lépteim.
higgy el. csak egyszer. és lásd azt amit én,
ha a csend burokba zár. már nem fordulok vissza.
hajamban kósza levelek, amiket te engedtél
útjukra. minden összeköt.
mert mindig tőled indulok és hozzád érkezem.
|
|
| 2. | [tulajdonos]: kettő | 2012-01-06 19:55 |
tizenkét oszlopba ráncoltam
minden idegszálam.
a költözés mindig kimerít.
furcsa kettősség, hogy mikor
belőled költözöm egy új variánsba
hidegen hagy a testmeleg.
vérnyomás az egekbe szökik és egyre csak
pulzálja a ritmust. aztán koncertmagány
és szendvics darabok. valaki hangosan olvas.
mintha monológ volna. és hiába próbáltam a lábnyomodba lépni.
elhalkultam. aztán oldalra biccentett fejjel
arcomba hullott az összes meglepődésed.
vajon rohansz még, hogy le ne késd az aktualitást
a burokba záródott nap végén? |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
