NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-04-13 05:24 Összes olvasás: 223241| 1192. | [tulajdonos]: loom | 2020-04-01 06:44 | Nem mondhatok ki semmi jót magamról. Nem beszélhetek sikerekről, legyenek azok akár szakmaiak, akár magánéletiek. Nem tehetem, mert akkor elvesztem őket. Hogy ez miért van így, azt nemtudom, h ezt én magam teszem magammal, vagy a sorsomat igazgató erők büntetnek/vigyáznak rám e módon, azt nem tudom, de minimum 80%-ában az eseteknek ez történik.
Ami nem könnyíti meg, h 'eladjam' magam. Mert majdhogynem letiltja.
Csak azért, mert tegnap megírtam a véleményemet a videós órákkal kapcsolatban az igazgatónőnek. És hosszas gondolkodás után nemcsak neki, hanem a tanári levlistán keresztül küldtem el. S ebben vázoltam saját talán jó gyakorlataimat is. Ami miatt valószínűleg most az összes csoportomban látványos bukás lesz, és rpityára fog menni minden.
Ami érdekes volt még, h elküldés után ugyanúgy éreztem magam, mint mikor a Fiatalembernek a szerelmes üzeneteket küldtem. Szörnyen, legszívesebben napokra kikapcsoltam volna a telefont, h ne is lássam, mi lesz a reakció.
Ami elgondolkodtatott. Egyrészt, h a f.emberrel nemcsak a szerelemről volt szó az egész tragikus/groteszk történet során. Másrészt, h mi az ördög a közös a kettőben.
Asszem az, h megmutattam magam, kiléptem a rejtőzködő módból és várom a lemészárolást.
Nem bánom. Legalább kénytelen lesz valamennyire felfedni magát a közeg is, ez az iskola, ami nem véletlen nem arra használ, amire, amiben jó vagyok. Nincs keresnivalóm itt.Ez egy zárt, összefüggő belterj. Látom fészbukon a megosztott régi képekből, h még akik újonnan jöttek és kedvesek velem, azok is ezer éve ismerik egymást. Kisvárosi gimnázium. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem kötődik semmilyen szálon se a városhoz, se az iskolához. Különálló szál, nem része a szövetnek. | |
| 1191. | [tulajdonos]: n | 2020-03-30 00:04 | | Nem tudlak utálni. Nem is akarlak. De úgy visszamennék az elejére, hogy jobban csináljam, h ne ez legyen most, ami van. | |
| 1190. | [tulajdonos]: reflect | 2020-03-28 19:34 | Azért fura, h a reggeli cikkre eléggé reflektált a könyv, amit hirtelen felindulásból elolvastam ma. (Erlend Loe: Leltár)
Az íróról semmit nem tudtam korábban, a Molyon most úgy látom, van bizonyos kultusza, de nem fogok rákeresni, nem érdekel, ki írja a könyveit, bár, ha lehet, fogok tőle olvasni még.
De volt benne egy jelenet, ami rohadt jól esett a lelkemnek, ott volt az az ifjú kritikus, aki lealázóan durva kritikát írt hősnőnk -egyébként jó- verseskötetéről, akinek a szobája csupa férfias irodalommal volt kibélelve, és akiről kiderült, h a versekről a legelemibb tudása sincs, de ahogy ez kiderült, attól szétmentem.
Egyébként rájöttem a könyvbéli idézetek alapján, h több skandináv költőt kéne olvasnom, mert nagyon jók.
Egy lábjegyzetben meg ezt találtam:
„Inger Christensen (1935-2009) dán költőnő évtizedeken keresztül az irodalmi Nobel-díjra jelöltek titkos favoritjának számított. Ábécé című kötete a Fibonacci-sor felépítését követi, ahol minden szám az azt megelőző két szám összege, így két egymást követő szám aránya egyre jobban közelít az aranymetszés hányadosához. Christensen a Fibonacci-sor érvényesülését látta különféle növényfajok felépítésében és növekedési mintázatában is.”
Amiről megint, cseppet sem eredeti gondolatként, mert mintha már vki másnál olvastam volna ilyet, arra jutottam, h "mathematics=the language of God". | |
| 1189. | [tulajdonos]: férfias | 2020-03-28 09:14 | Olvasom reggel Nyényei Pál elemzését az új NAT szerint kötelező olvasmánnyá vált Herczeg Ferenc regényről, Az élet kapujáról. És benne ezt:
"az a férfi (Vértesi Tamás), aki a B-kategóriás Fiamettába lesz szerelmes, nyilván maga is B-kategóriás kissé. Egy férfit – különösen egy regényben – nagyon markánsan jellemez, hogy kibe szeret bele. Nyilván magasztosabb jellem egy regényben az a férfiú, aki az istenek által gyönyörű hajfürtökkel és csodás szellemmel megáldott huszonéves évei elején járó Berenikébe szeret bele, mint az, aki egy egyfogú, kilencvenhároméves, csatornapucoló mámika után eped."
Kicsit később pedig:
"Vértesi Tamás férfias (mert megüli a lovat, illetve tud szakítani Fiamettával)"
Nyényei Pál kortársam és nem hülye. Nem egy idióta írta le ezeket a férfiassággal kapcsolatos közhelyeket, hanem egy világra nyitott, értelmes ember. Szóval, tetszik nekem, vagy sem, de ez van. Ezért kellett a kettőnk köztit széttiporni, s engem, aki komolyan merte venni, szénné alázni, ezért nem szerethetett ő engem semmiképpen, ezért nem tűrhette azt sem, h felmerüljön vele kapcsolatban, h benne lett volna vonzalom, mert ettől ő B, vagy C kategóriás férfi lett volna, és másképp meghallani a gyöngédségemet, mint undorral, nem lett volna férfias.
(A többi férfi szemében, ahogy a nőkről is mondják, h egymásnak öltöznek inkább, a férfiak egymás miatt választanak eldicsekednivaló szeretőt, vagy ölnek meg mindent, amit e szerint az értékrend szerint szégyelniük kellene.)
Egyébként, bizisten, sejtettem. Illetve inkább vmi olyasmit, h fél attól, h nehogy ne tűnjön elég férfiasnak.
Az én fogalmaim erről mások. De én nem vagyok rendesen 'nőies' sem. Zs kategória. | |
| 1188. | [tulajdonos]: lakályos lakájok | 2020-03-27 16:45 | 2017. 11. 13.
"Avagy anti-Német László, Égető Eszter, s minőség forradalma. Nagyon nem bölcs dolog az embernek szellemi szintje alatti munkácskákat elvállalni, s ott szarból próbálni aranyat. Nem mintha nem lenne hatása, ámde kinyír a közeg. Nem, nem a munka, az, azt hiszem, sosem. :(" | |
| 1187. | [tulajdonos]: extroverts | 2020-03-26 17:05 | Megvolt a meeting. Nagy összegben mertem volna fogadni, h az lesz, ami lett: hogy innentől találkozzunk már minden héten így ilyenkor, sőt a tantárgyfelelősök is szervezhetnek ilyeneket, sőt, tegyék.
Különben meg nyomás, h videós órákat tartsunk, úgy tűnik a vonatkozó szakirodalmat nem olvassa más, miszerint az a primitív, legalja megközelítése az online oktatásnak, ahogy azt pl a laikus szülő, aki még a frontális tanítási módszeren szocializálódott, elképzeli: a frontális oktatás áthelyezése a virtuális térbe, ami aztán semmit ki nem használ a helyzet nyújtotta előnyökből, pl hogy a gyermeket autonóm, önálló tanulásra képes emberkévé tudnánk most nevelni.
Persze megszólalni nem bírtam, élőben se tudok előttük, nemhogy így, plána, h hála a jó égnek, így megint láttam azt, aki baromira nem akartam többször látni, és a látványától megint fizikailag rosszul lettem azokat a tüneteket produkálva, amiktől 10 napja mentes vagyok.
Ami jó volt az egészben, h utána rögtön rám csörgött a pótosztályfőnököm, aki szintén egy szót se bírt szólni értekezlet alatt, de már megint pont ugyanazt gondoltuk erről is. Nagyon jól esett, egy ajándék ez a lány nekem, és vele tényleg öröm együtt dolgozni. Mert nemcsak ventillálás lett belőle, hanem egy csomó mindent megbeszéltünk az osztályomról, meg a tanításról is megint. Sőt próba Zoomoltunk is egyet. Lehet így is. | |
| 1186. | [tulajdonos]: m | 2020-03-26 11:18 | Találtam youtube videókat, ahol matekot magyaráz. Pontosabban levezet. És azt vettem észre, hogy nem is az arcát nézem, meg a hangját hallgatom, hanem azt próbálom követni, amit magyaráz. És azt vettem észre, h értem. És ez annyira lekötött, h mikor véget ért a videó, akkor ébredtem föl, h rá se néztem, csak a számokra. Ez így jó volt.
Mondhatnám, h szublimálni mindig tudtam, de nem biztos, h erről van szó. Mindenesetre ez az egyetlen jó, ami erről az egészről elmondható. Mert egyébként gyűlöletes visszagondolnom bármire, ami vele kapcsolatos.
(Hogy rákeresni youtube-on szintén nem normális, annak azért tudatában vagyok. De nem érdekel a személye, attól irtózom. Az agyától viszont nem. ) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1184. | nélküled: jav | 2020-03-25 19:40 | | 5. A napi chatter, felnőtt kontakt minden kollégával egyáltalán nem hiányzik. Hogy mennyi energiát leszív arra csak most jöttem rá, bár sejtettem. | |
| 1183. | [tulajdonos]: in(tro)verzió | 2020-03-25 19:38 | Az otthonról tanításnak, ha a járványt ki tudom kapcsolni, számomra sokkal több az előnye, mint a hátránya. Nagyon sok időmbe telik, ma sem végeztem még, de:
1. nem kell hajnali 4-kor, 5-kor kelnem
2. nem megy el napi 2,5 óra bejárásra
3. nem kell azon kínlódnom, h hogy nézek ki, töredék idő megy el az öltözködésre és mindig épp olyan ruhában vagyok, ami a testemnek épp legkényelmesebb. S furcsa mód, így nem is érzem magam sem undorítónak, sem öregnek. Vagyok, aki vagyok.
4. A sok idő mind a tanításra fordítódik, vagy önképzésre, és értelmes dolgokat imádok tanulni - tehát ettől is virulok. Nem kell kukaszépségversenyt szerveznem stb stb.
5. A napi chatter, felnőtt kontakt minden kollégával szintén bónusz. Hogy mennyi energiát leszív arra csak most jöttem rá, bár sejtettem.
De végül, a legeslegnagyobb bónusz, amit ma fogalmaztam meg:
6. ÉN OSZTOM BE A SAJÁT IDŐMET. Másképp, amire hosszú évek óta nem volt példa a nyári szünetek kivételével: NEM MÁS OSZTJA BE AZ IDŐMET.
7. És én válogatom meg a kontaktjaimat. A kevesebb több.
Introvertált tanítványaim is ki vannak virulva, a csoportjaimban ők a legaktívabban dolgozók.:)
Akik viszont szenvednek, azok az extrovertált kollégák, aki pont ezáltal uralták le eddig a mások idejét, terét, energiáját. Partra vetett hallak szegények emberek hiányában. Még ha nem is a domináns típusúak, akkor is szenvednek, mert, persze, ők a társaságból nyerik az erőt, s a magány szívja őket. Szóval most ők vannak úgy, ahogy én általában.
Mindaddig, míg birtokba nem veszik a digitális csatornákat. Mert akkor vége a parcellázatlan időnek. Tudtam én, h ideiglenes. Ma kapom, h holnap 3-tól virtuális értekezlet Zoom-ban. Mert olyan jó lesz egymást legalább így látni. You bet. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
