NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 17:56 Összes olvasás: 154984| 162. | [tulajdonos]: Egy másik Emily | 2010-10-04 00:09 | Squire Dickinson félnótás gyereke
Az asszony fehérben, a különc remete
Egy másik Emily, másik lezárt doboz
Ritka vendégének liliomot hozott
Haja szőke, mint a gesztenye belseje
Pohárban otthagyott cseresznye a szeme
Rímeit megtöri, nem ír szabályosan
Higginson tanácsa csak koppan a kövön
Felhasználva: Boda Magdolna elemzése
http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0101/01013.html
| |
| 161. | [tulajdonos]: ... | 2010-09-26 17:42 | "Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!"
Mért mondogatom én ezt folyton? | |
| 160. | [tulajdonos]: Puck | 2010-09-21 12:36 | Akit kerestem mégis itt
Puck megint tréfált egy kicsit
S akikkel itt most (ó egek)
szerkesztők, nem szerelmesek | |
| 159. | [tulajdonos]: Jónás Tamás | 2010-09-10 19:42 | Ima Csernelyért
Legyen patakja bő, zuhanjon a temető
összes sírjára csendes haleső
Kívánom
Zörögjön csöndje bele a ködökbe
És legyen kicsi és eldugott örökre
Kívánom
Legyen a dombja terhes asszony
Szülni készen guggolva maradjon
Kívánom
És Mária aki megjelent az ege alatt
Küldjön Csernelybe cammogó szamarakat
Kívánom
Legyen tele az én falum nővel gyerekkel
Öregek gurigázzanak gyógyszerekkel
Kívánom
Kastélya lángoljon de ne legyen füstje
Legyen minden fája Istennek egy tüske
Kivárom | |
| 158. | [tulajdonos]: ... | 2010-09-06 23:39 | | Pardon: versírás, verselemzés | |
| 157. | [tulajdonos]: dokk | 2010-04-23 12:09 | Ezt még a dokk estre szántam
Kicsit eklektikusan – ilyesmik jutottak eszembe
Valakitől azt hallottam egyszer: egy embernek az erőssége egyúttal a hátránya is.
Kicsit így van ez a dokkal is: a dokkon szabadság van. Nincs kötelező regisztráció, nincs ajánlás - az látogatja, aki akarja, néha felborul minden, megszűnik egy időre, aztán újraéled poraiból, mint a főnix madár.
A dokk úgy van felépítve, és úgy működik, hogy ez a szabadság azért nem parttalan: vannak szakmai elvárások, szigorú és sajátos, a dokkra jellemző megmérettetés. Abszolút mérce nincs sehol, itt sem – de nem baj az, ha egy oldalnak karaktere van.
Néha sajnálom, ha valakit másképp mér meg, mint ahogy én látom. Néha örülök, amikor kölcsönös idegenkedés után a költő és az oldal egymásra talál.
A dokk sokrétű, és ez a sokrétűség az aktivitásra, az alkotásra van kihegyezve. Nincs netes újság jellege, mint mondjuk a Héttoronynak, vagy a literának, nem elsődleges az irodalmi eseményekről történő tájékoztatás, bár a fórumban vannak irodalmi hírek.
De ez azért másodlagos.
Vers írás, vers elemzés, naplók, üzenőfalak – minden egy sajátos irodalmi működés , elsősorban a költészet szolgálatában.
Mert ez is fontos: az az alázat, amivel a dokk ehhez közelít: nekem jó, nagyon jó érzés például, hogy belépek az oldalra, és egy vers fogad. Rögtön benne vagyok a sűrűjében: a lényeget látom, amiért az oldal létrejött.
Megtartó ereje van, önszabályozó és közösség teremtő képessége, és ez a felépítésének és a gazdagságának köszönhető.
Nem mindig működik minden funkció, de olyan mint a vese: ha levágunk belőle egy darabot, a maradék is képes ellátni a feladatát. Persze azért akkor az igazi, amikor minden működik.
A DOKK műhely - egy műhely ahol munka van lehet időnként piszkos, olajos..
A dokk netes irodalmi kávéház: szeretem. | |
| 156. | [tulajdonos]: Az meglett ember... | 2009-08-17 23:44 | A prédikáció számomra művészeti forma. Az alábbi írást NEM térítési céllal tettem fel (már csak azért sem, mert jelen pillanatban semmiféle vallást nem gyakorlok). De azt hiszem, a szöveg ismeretében ez nem is szorul magyarázatra.
Részlet Miklósi-Vári Katinka Svájcban élő unitárius lelkésznő prédikációjából (elmondásra szánt változat)
"A felolvasott textus életem egy meghatározó mondata.
A féltve őrzött családi örökség egyik könyve, egy teológiai tanár ősöm, Vári Albert prédikációs gyűjteménye: Keressétek először Istennek országát!
Gyerekkoromban a világ legtermészetesebb dolgának tartottam, hogy ez a mondat maga az Örökség.
Azóta is gyakran ez a mondat „ tesz helyre” engem. S mintegy ráadásként ellát erővel és reménységgel.
Aggódni szoktunk. Egyedül és közösen is. Legtöbbször van is jó okunk erre.
Az ember alól azonban akkor csúszik ki a talaj, ha belevész a részletekbe, a körülmények taglalásába.
A „teljesség igénye nélkül” írunk dolgozatot és éljük életünket. Úgy gondoljuk, a teljesség, a tökéletesség, a Hegyi Beszéd tanok nélküli erkölcstana – lehetetlen embernek, ezért meg sem próbáljuk.
Paul Tillich diagnózisa évtizedekkel korábbi, de aktualitása csak erősödik:
„a nyugati ember jelenlegi szituációjában az a döntő tényező, hogy elveszítette a mélység dimenzióját”
Behatároltuk magunkat a mindennapi teendők korlátai közé, vagy éppenséggel korlátozottságunkba. Horizontálisan vergődünk, mert nem merünk felfele vagy a mélyrétegeinkbe nézni. ....…
Ez a HB-ből származó mondat mégis kínál egy más minőségű életet.
Az „én”-t, mely önnön létébe vetetten vergődik – más kontextusba helyezi: Keressétek ( többes szám!) keressétek először Isten országát!
S mindaz, amire valóban szükségetek van a léthez, amiért egyenként küzdve elfásultok, kiüresedtek, ráadásul megadatik.
Ajándékként! Mintegy mellékhatásként, a dolgok elrendeződnek. Ez lenne az a bizonyos, nélkülözhetetlen RÁHAGYATKOZÁS ......
Keressétek először Istennek országát!
Jézus nem is azt mondja, hogy „ha majd megtaláljátok Istennek országát ….” Nem. Nem kell megtalálni a végtelen magasságú helyen a titkos erejű növényt, hogy a szeretett lénynek elhozva az meggyógyuljon, mint a mesében. Csak azt, hogy ne aprózódjatok el, Isten országára tekintsetek, s ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy megtaláljátok, ajándékként, ráadásként megkapjátok a keresés útjának részletkérdéseihez a feltételeket. Ez legyen az irányultságotokat meghatározó pont. A gondok helyett a gondviselésre fordítsátok tekintetetek!
Van egy mondóka, amely erre rímel:
Árnyék mögött fény ragyog,
Nagyobb mögött még nagyobb,
Amire nézek, az vagyok.
Keressétek…
Ne akarjátok mindenáron megtalálni, mert ha azt hiszitek valamit megragadtatok, hogy a leckét már megtanultátok, akkor hamis az egész, a lényeg a folyamatos keresésében van.
Létünk- sorsunk gyökerében is felfele mutat, a felsőbb létre utal. Az embernek – mint ahogy Victor Frankl mondja- szellemi szempontból nincs eleve elrendelt lénye. Azzá lesz, amit felfele és mélységeibe (gyökereire) nézve magába fogad.
Az ember képes saját sorsával szembeni beállítódásait megváltoztatni.
Mert ez az Istenországa-keresés úgy képes értelmet adni életünknek, hogy hitet ad. S ez a hit, nevezzük ez alkalommal ezt életre-nyitottságnak, meghatározza majd, hogy mit fogok észrevenni környezetemből. Ebből következően pedig milyen viszony-rendszerekbe, kapcsolatokba lépek be, s hogy ezeknek a kapcsolatoknak milyen értéket tulajdonítok.
Vagyis: csak életem nyomorultságára vagyok nyitott, Istent csak tárgyként kezelem, urambocsá panaszlásának használom. Vagy engedem őt, hogy belépjen életembe.
Jelen merek lenni a mindig jelenlévő Isten számára.
Isten országának keresése azonban nem mindig emelkedett hangulatú időszak, nem diadalmenet, aki erre vár, valamit még nem értett meg.
Ez a mai vasárnap kicsit ilyen… Áldozócsütörtök és pünkösd közötti időszak, a magára maradott ember időszaka… sokszor egész életünk ilyen: Jézus már a mennyben, de a Szentlelkére még csak várunk, még nem töltetett ki. Még nem értünk nemhogy nyelveken, de jóformán semmit. Ez is része a keresésének.
A misztikusok számolnak be gyakran erről a tapasztalás előtti ködről, Isten csendjének kínos érzéséről. A lélek sötét éjszakája, amint Keresztes Szent János számol be. Ezen keresztül vezet az út, az Istenországa keresése nem rózsaszirmokkal meghintett kerti séta. Néha kötéltánc.
Nehéz meghallani Isten szólítását a civilizáció zajában. De ha egyszer már megszólított, láthatóvá válik hirtelen: a határokat, melyek korlátoznak, mi magunk szabtuk magunknak és másoknak, vagy épp mi hitelesítjük ezeket, azáltal, hogy ott ragadva hagyjuk életünket.
A hit prizmáján át válik láthatóvá: minden ajándék!
A megajándékozottnak pedig nem is jut eszébe aggódni.
Ne aggódjatok tehát a mindennapi életfeltételetek miatt. Hanem keressétek, minden nap, a mindennapi lelki kenyeret, induljatok el Isten országa felé!
Ámen.
((József Attlia
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.")) " | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 155. | Mülléder Mari: reinkarnál | [tulajdonos]: ... | 2009-07-20 09:56 | Minden szó kockázat, ami Igen és Nem között elbír egy határozott mondatot.
A Törvény tétlen. Szótlan. Kivár. Pontot keres. Addig te bizonytalan: mondhatod | |
| 154. | [tulajdonos]: ... | 2009-07-17 18:50 | Amnéziában szenved most a dokk
Ki tudja malőr, vagy más volt az ok
Nagytakarítás. Ez már így esett
Lenullázódnak mind a rendszerek | |
| 153. | [tulajdonos]: re: | georgia41: nem Tessedik | 2009-06-20 23:09 | Kedves Tessényi Györgyi!
Egy magánlevelezésben kaptam ezt a verset, olyan különös és szép volt, hogy hirtelen lelkesedésemben feltettem ide és a litera "Hadd szóljon" rovatába. Meggondolatlanság volt. Az a kedves barátnőm, akitől a levelet kaptam, írta is, hogy ezt elhamarkodtam. Kértem mindkét fórumon a vers törlését, de nem törölték, valószínű azért, mert a vers - és a fordítás - gyönyörű. Hogy mentsem ami menthető, odaírtam a fordító nevét - elnézést kérek, hogy hibáztam. Ha ragaszkodik hozzá, még egyszer, és nyomatékosan kérni fogom a törlést. Esetleg nem engedélyezné, hogy mégis maradhasson a naplómban? Olyan szép, és én örültem, hogy az élményemet a dokkos versszerető/értő társaimmal megoszthatom. Üdvözlettel Fűri Mária | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
