NAPLÓK: Visszfény Legutóbbi olvasó: 2026-03-04 23:38 Összes olvasás: 7004| 7. | [tulajdonos]: re | weinberger: műfajkreátor | 2018-04-24 19:30 | "Ősz jött, majd tél. Hó fedi vágyunk. Megfagy a gondolat."
Bús ez sor, mert vége a csélcsap nyár-muzsikának, itt
nem zenghet friss, fény-üde dal, csak hó-szomorú, komor.
(Az idézet sajátja, hogy idézett.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6. | weinberger: tükör? | [tulajdonos]: kettő | 2018-04-24 19:14 | | Nocsak, ni csak, mit látok? Nagyon ösmerős. Éppen csak hogy kalliteráció helyett palliteráció zendül végig a sorokon, hol elöl, hol középen. A történet végkimenetele kevésbé békés ugyan, de feltétlenül többesélyes. Túlzás nélkül: Le vagyok nyűgözve! Drukkolni fogok, hogy ez a műved beevezzen az örökkévalóságba, mert akkor hátha a farvizén ugye... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5. | weinberger: műfajkreátor | [tulajdonos]: egy | 2018-04-24 19:09 | | Nem semmi! Klasszikus szonett forma, csak éppen a hagyományos jambikus sorok helyett hexameterekkel, ráadásul rímelőkkel! Az ilyesmire már rámondható a "virtuóz" jelző. Nagy kár, hogy két sor - nevezetesen az ötödik, és ami fájóbb, az idézetet tartalmazó tizenkettedik - nem pontosan követi a hat verslábas lüktetést. Jó lenne, ha sikerülne kiigazítani, bár ami az utóbbit illeti, módosítani kellene az idézet tartalmát, esetleg szórendjét... Szerintem érdemes próbát tenni. | |
| 4. | [tulajdonos]: kettő | 2018-04-24 18:48 | Palotapark
Palotapark pázsitfüvén
páraködben party asztal,
konyakcseppes lapja tele
kihörpintett poharakkal.
Pazar pánsíp romantika:
parajszínű pille székek
népzenére penderülnek,
amíg mások heverésznek.
Pont a legszebb pillanatban
percegnek a kapuszárnyak,
partiarcok pusmogása:
ki érkezik, kire várnak?
Pompás páros lép a parkba,
karperecük tompán csillan,
néhány peches nepper sóhajt:
Csak ne legyen „holtomiglan”! | |
| 3. | [tulajdonos]: másra | 2018-03-25 18:24 | Én örülök, hogy a téma,
(még ha "száraz" is) adta magát.
Köszönöm rímbe szedett, nem léha
figyelmének, pár sornyi tiszta szavát. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1. | [tulajdonos]: egy | 2018-03-25 16:31 | Zsugor
Földi kolonc nem húz már, szárnyal az ember az égen.
Földanya, lám csak, tarkavirágú pléd s mi merészen
lessük a titkát, mart sebe bennünk nem sajog: álom,
mint az a rét-aromás nyár, tűnő zöld moha-lábnyom...
Ősz jött, majd tél. Hó fedi vágyunk. Megfagy a gondolat.
Meddő, árva világunk szűkül, tétova, nem fogad
újult célokat. Egymást bántani! Csak sietősen
mert itt harcol az élet! − harsog a hang eszelősen.
Kérni ha tudnék: hűs nyugodalmat, hajnali csöndet
kérnék; gyermeki tiszta erőt és álmokat. Édes
almavirág-szirom ének szálljon, szép ragyogással:
"Arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk."
Napba kapaszkodj ember, hagyd, ami árt, ami véges!
Újra tavasz van, földi kolonc nem húzza a lábad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
