NAPLÓK: Visszfény Legutóbbi olvasó: 2025-04-21 21:07 Összes olvasás: 61509. | [tulajdonos]: három | 2018-05-08 20:34 | Vetemedés
Mert elkezdődött, így lesz vége: elhajlások a semmiségbe; addig, mint aki éhezik, marunk, pedig csak egy jó szót akarunk, állunk a költészetre várva, s hogy ne legyünk a tömegben árva vágyunk az igazmondó szóra, a képpé festett versvalóra. Hogy szét ne törjön közösség-álmunk, ezért egymásra mind vigyázzunk!
| |
8. | [tulajdonos]: visszfény | weinberger: tükör? | 2018-04-24 19:58 | Pocsolyakomp (beevezős)
Áprilisi zápor nyomán terpeszkedő pocsolyában papír fecnin hangyapár,
pár picike evezővel lapátolnak teljes gőzzel: várja őket hangyavár.
Jó lenne egy pocsolyakomp - szól az egyik komolykodva, míg a másik: jaj, hagyd már,
inkább húzzad a lapátot, közel a part, ott meglátod, százezernyi hangya vár!
| |
7. | [tulajdonos]: re | weinberger: műfajkreátor | 2018-04-24 19:30 | "Ősz jött, majd tél. Hó fedi vágyunk. Megfagy a gondolat." Bús ez sor, mert vége a csélcsap nyár-muzsikának, itt nem zenghet friss, fény-üde dal, csak hó-szomorú, komor.
(Az idézet sajátja, hogy idézett.) | | Olvasói hozzászólások nélkül6. | weinberger: tükör? | [tulajdonos]: kettő | 2018-04-24 19:14 | Nocsak, ni csak, mit látok? Nagyon ösmerős. Éppen csak hogy kalliteráció helyett palliteráció zendül végig a sorokon, hol elöl, hol középen. A történet végkimenetele kevésbé békés ugyan, de feltétlenül többesélyes. Túlzás nélkül: Le vagyok nyűgözve! Drukkolni fogok, hogy ez a műved beevezzen az örökkévalóságba, mert akkor hátha a farvizén ugye... | | Olvasói hozzászólások nélkül5. | weinberger: műfajkreátor | [tulajdonos]: egy | 2018-04-24 19:09 | Nem semmi! Klasszikus szonett forma, csak éppen a hagyományos jambikus sorok helyett hexameterekkel, ráadásul rímelőkkel! Az ilyesmire már rámondható a "virtuóz" jelző. Nagy kár, hogy két sor - nevezetesen az ötödik, és ami fájóbb, az idézetet tartalmazó tizenkettedik - nem pontosan követi a hat verslábas lüktetést. Jó lenne, ha sikerülne kiigazítani, bár ami az utóbbit illeti, módosítani kellene az idézet tartalmát, esetleg szórendjét... Szerintem érdemes próbát tenni. | |
4. | [tulajdonos]: kettő | 2018-04-24 18:48 | Palotapark
Palotapark pázsitfüvén páraködben party asztal, konyakcseppes lapja tele kihörpintett poharakkal.
Pazar pánsíp romantika: parajszínű pille székek népzenére penderülnek, amíg mások heverésznek.
Pont a legszebb pillanatban percegnek a kapuszárnyak, partiarcok pusmogása: ki érkezik, kire várnak?
Pompás páros lép a parkba, karperecük tompán csillan, néhány peches nepper sóhajt: Csak ne legyen „holtomiglan”! | |
3. | [tulajdonos]: másra | 2018-03-25 18:24 | Én örülök, hogy a téma, (még ha "száraz" is) adta magát. Köszönöm rímbe szedett, nem léha figyelmének, pár sornyi tiszta szavát. | | Olvasói hozzászólások nélkül1. | [tulajdonos]: egy | 2018-03-25 16:31 | Zsugor
Földi kolonc nem húz már, szárnyal az ember az égen. Földanya, lám csak, tarkavirágú pléd s mi merészen lessük a titkát, mart sebe bennünk nem sajog: álom, mint az a rét-aromás nyár, tűnő zöld moha-lábnyom... Ősz jött, majd tél. Hó fedi vágyunk. Megfagy a gondolat. Meddő, árva világunk szűkül, tétova, nem fogad újult célokat. Egymást bántani! Csak sietősen mert itt harcol az élet! − harsog a hang eszelősen. Kérni ha tudnék: hűs nyugodalmat, hajnali csöndet kérnék; gyermeki tiszta erőt és álmokat. Édes almavirág-szirom ének szálljon, szép ragyogással: "Arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk." Napba kapaszkodj ember, hagyd, ami árt, ami véges! Újra tavasz van, földi kolonc nem húzza a lábad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|