történelmi fordulat állt be az életünkbe, amit én most nagyon élek. alapvetően lázadó típus vagyok, és bekattant a gondolat, hogy ki ellen fogok lázadni ezután? ha jó esetben a politika ellen nem is kell lázadnom majd, lecsekkolva most a dokkot, látnom kell, hogy az emberek nem változnak; hiába cserélődött a gárda, és van most 2-3 jó szerkesztő, a dokknak nem lett jobb a vibe-ja , sőt rosszabb lett miután a főszerki (TGF) elvárásként megfogalmazta, hogy itt mindenki kussoljon, mert ha kritika éri őket akkor nem tudnak dolgozni. wow. :) pedig lehetne ez a hely egy pörgős szellemi-alkotói műhely, mint volt, ahol diskurzus folyhatna az aktuális irodalmi-, kritikai-, művészeti trendekről, a kulturális jelenségekről való gondolkodásról, vagy akárcsak egy szövegről, annak értelmezéséről, hatásáról, stílusáról, befogadhatóságáról, de sajnos megölték a párbeszédet azzal, hogy zárhatóvá tették az üzenőfalakat. a tagság vajon tudja, hogy akár nyitva is tarthatja? Az enyém mindig nyitott, csak akkor zárom be, ha hosszabb időre elmegyek, mert én spec nem szeretem a birkatempót, azt meg pláne, ha korlátozni akarnak.
ezt a verset már annyian megosztották, hogy talán nem baj, ha én is.
JÓNÁS TAMÁS MI A VERS NEKTEK?
mit neveztek ti takarításnak? én a felejtést. nem a törlést, az barbár, gyilkos munka. az új forma beleitatását a háttérbe: a felejtés építkezés, rafinált összemosás, hogy ha valaki közelről figyeli, könnyen észrevehesse, miből is hizlaltuk a falunk. a falat közönségesen úgy hívjuk: én. sok baj van vele. például, hogy nincsen. de hat. működik, emlegeti magát, kínálja, rejti, dicséri, különös tükör: magának hisz mindent, amit mutat. dacos. ő például nem hajlandó felejteni. mindent megőrizve pusztítja múltját és utait. mit neveztek ti versnek? ami felpofoz, rád csörrent, átszab vagy megír? én a felejtést nevezem versnek, és tanulom.
social media felületeken nem akarok ott lenni. zavar a sok ember, a zaj, a propaganda, a gyűlölködés, a posztolási kényszer, a lájk-kényszer, a magamutogatás, en block. amikor indultak, hasznosak voltak ezek a felületek, mert segítették a kapcsolattartást-építést, de ma már túl sok a káros tartalom, a kattintásvadászat, túl nagy a nyomulás, kevés a figyelem. én meg amúgy sem vagyok az a nagy kapcsolatépítő típus. az instáról pl. azért jöttem le, mert túl sokszor jött szembe velem olyan reels-videó ahol a szülők kihasználták a gyerekeiket azért, hogy tartalmat gyártsanak: becsapták, megijesztették, nevetségessé tették, vagy épp veszélybe sodorták őket. kinek kell ez?
Az emberek leborultak és imádkoztak A neon istenhez, akit ők teremtettek. Ekkor a jelzőtáblán figyelmeztető jel villant, A szavakkal, amiket formázott Ezt mondta: “A próféták üzenetei Fel vannak írva az aluljárók, A bérházak falaira, És átsuttognak a csend hangjain."
