NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-12-07 16:37 Összes olvasás: 426251| 1605. | [tulajdonos]: Vég E Redmény | 2020-01-13 04:30 | Összegyűltek a szavazatok, az élen holtverseny alakult ki.
1. Szilasi Katalin & Simf: 2 pont
2. Vincze Sándor, Kapási Anna, Ötvös Németh Edit: 1 pont
Gratulálok a győzteseknek és mindenkinek. Köszönöm a játékot.
Mivel a két győztes közül Szilasi Katalin vezetett régebben játékot így őt kérném fel a következő kör le(fel/meg/félre/itakdalse)vezetésére, amennyiben vállalja.
1. Vincze Sándor
Szavazat: Annuska,
a táska
viharba kapaszkodnak
az üllői utcai fák s bár
irigylem zöld szenvedélyüket
én inkább semlegességem
köpenyébe bújok és két kézzel
cilinderembe kapaszkodva indulok
jöjjön aminek jönnie kell
aláíratom velük és végül én is aláírom
csak legyen vége már
s amikor megérkezem látom
hogy a táskámat mely tömve van
fontos iratokkal az irodában hagytam
nincs mit tenni vissza kell mennem érte
és újra ide de másodszorra már konflison
a város felett vadludak vonulnak
egy utcasarkon mintha nem volna
jobb dolga egy bolond huhog
mindig felfeslik a törvény szövedéke
a szokásjog viszont erős vászon
ha izmos tűzoltók fogják megtart ha
ki kell ugrani egy égő házból
2. Kiss Anna Mária
A vadludakkal nem vitatkozom
Gágognak a magasban,
v-alakban úsznak.
talán északi sarkfénynek hiszik magukat,
hangos szokásjognak.
Ezt én nem veszem be,
amúgy a bagoly sem huhog -
csak úgy, ok nélkül,
mondom szenvedélyesen:
Ne kiabáljatok! Se ugyanúgy,
se máshogyan!
De a madarak mindig is
tojnak arra, amit szajkózok.
Azt szeretik,ha kinő a fű
a fülemből és semlegesen hallgatok,
ha szép zöld gyep vagyok,
s a magasból búzaföld.
Újra és újra.
3. Szilasi Katalin
Szavazat: Ötvös Németh Edit, Kiss Anna Mária
balladás
kormos az ég
fekete hó
fekete vér
fekete szó
bagoly huhog
virrasztanak
surrognak fönn
a vadludak
újra vétkes
a szenvedély
menekülni
nincsen esély
a szokásjog
ítélkezett
nem semleges
"szemért szemet"
tavasz nyílik
zöldül a föld
szél pityereg
két hant fölött
4. Kapási Anna (Annuska):
Szavazat: Simf
Tél
Evezzünk semleges vizekre, huhogta, és ezt úgy
értette, hogy rajta kívül mindenki más fogja be
a bagolylesőjét, és akinek továbbra sem tetszik
valami, az húzzon el messzire, mint a vadludak.
Jól van, öreg, gondoltam, nekem sok minden
nem tetszik itt, és nem nagyon tudom befogni
a bagolylesőmet, s ha már így áll a helyzet,
rajtam ne múljon: győzzön a szokásjog…
Elhúztam délnek. A szárnyamat jellegzetes,
előre döntött szögben tartottam, ahogyan egy
kis vagy egy nagy lilikhez illik, bár nem vagyok
egyik sem, és hogy energiát spóroljak meg,
csatlakoztam egy V-alakban repülő csapathoz;
figyeltem a vezérmadarat, hogy össze tudjam
vele hangolni a szárnymozgásomat, élveztem
a felhajtó erőt, és arra gondoltam, hogy jó ez
így, majd csak elboldogulok valahogy ezzel a kis
csapattal, amíg otthon tavasz nem lesz megint,
és a szenvedély, mint egy csökönyös áramlat,
vissza nem hajt újra az ismerős, zöld mezők fölé.
5. Simf:
Szavazat: Vincze Sándor, Szilasi Katalin
A túlélés mestersége
Egyszer, talán sosemvolt időben
összebólintanak a fák, zöldjük eléri
az eget, huncutul csiklandozzák a
vadludak hasát, s azok kacagnak,
vihognak, huhognak, mint a bolond.
Talán, csak egy álom, egy eltévedt
emlék, lehet, nem is enyém. Mégis,
újra érzem az egykori szenvedélyt,
s a jelen semleges közönye elillan,
mint az alélt orra alá dugott kámfor.
Minő varázs ez? Mely dacolva térrel,
idővel, szokásjoggal, csimpaszkodik
belém, beszövi elmém, s azt ígéri, ne
sírj, ostoba halandó, mert sehol se leszel,
mikor e kép még utódaidban tovább él.
6. Ötvös Németh Edit
Szavazat: Oláh Imre
januári depresszió
semleges lett a szenvedély
hiába huhog rám a sarkon
laposban jár a talpam szaporán
őszen lengedez a varkocs
a vadludak ők tudják
mikor harsogó zöld lesz minden
szokásjog hullámzik a tavon
újra fonom huncut kis tincsem
7. Oláh Imre
Röptek
molylepte zöldön
újra elröpül a tegnap
egy pohárból iszik
útszegélyű szenvedély
s huhogó végzet
ahogy idősödöm
egyre kevesebbet félek
semleges leszek talán
ahogy a hírek
hiába tépnek
szokásjogokkal vér(eb)ek
merengem csak
vadlibák esti röptét
8. Francesco de Orellana
Nekem álló végtelen
nekem nyolc én zöld vagyok
de nem béka sem penész
nekem nyolc és semleges
a vadludak huhognak
nekem nyolc nincs szenvedély
újra a szokásjog nyert
nekem nyolc én zöld vagyok
de elmúlik ahogy én | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1597. | [tulajdonos]: Szavazás indul Javítás | 2020-01-12 11:38 | Warning!!! AZ ELŐZŐ VERZIÓ SAJTHIBÁS..ITT A JAVÍTOTT VERZIÓ!!!
Miután egy ideje nem jött új pályázmány, savazásra bocsájtom a beérkezett műveket. Természetesen mindenki savazhat:
Emlékeztetőül a szavak:
szokásjog, vadludak, semleges, szenvedély, huhog, újra, zöld
És a művek:
1.
a táska
viharba kapaszkodnak
az üllői utcai fák s bár
irigylem zöld szenvedélyüket
én inkább semlegességem
köpenyébe bújok és két kézzel
cilinderembe kapaszkodva indulok
jöjjön aminek jönnie kell
aláíratom velük és végül én is aláírom
csak legyen vége már
s amikor megérkezem látom
hogy a táskámat mely tömve van
fontos iratokkal az irodában hagytam
nincs mit tenni vissza kell mennem érte
és újra ide de másodszorra már konflison
a város felett vadludak vonulnak
egy utcasarkon mintha nem volna
jobb dolga egy bolond huhog
mindig felfeslik a törvény szövedéke
a szokásjog viszont erős vászon
ha izmos tűzoltók fogják megtart ha
ki kell ugrani egy égő házból
2.
A vadludakkal nem vitatkozom
Gágognak a magasban,
v-alakban úsznak.
talán északi sarkfénynek hiszik magukat,
hangos szokásjognak.
Ezt én nem veszem be,
amúgy a bagoly sem huhog -
csak úgy, ok nélkül,
mondom szenvedélyesen:
Ne kiabáljatok! Se ugyanúgy,
se máshogyan!
De a madarak mindig is
tojnak arra, amit szajkózok.
Azt szeretik,ha kinő a fű
a fülemből és semlegesen hallgatok,
ha szép zöld gyep vagyok,
s a magasból búzaföld.
Újra és újra.
3.
balladás
kormos az ég
fekete hó
fekete vér
fekete szó
bagoly huhog
virrasztanak
surrognak fönn
a vadludak
újra vétkes
a szenvedély
menekülni
nincsen esély
a szokásjog
ítélkezett
nem semleges
"szemért szemet"
tavasz nyílik
zöldül a föld
szél pityereg
két hant fölött
4.
Tél
Evezzünk semleges vizekre, huhogta, és ezt úgy
értette, hogy rajta kívül mindenki más fogja be
a bagolylesőjét, és akinek továbbra sem tetszik
valami, az húzzon el messzire, mint a vadludak.
Jól van, öreg, gondoltam, nekem sok minden
nem tetszik itt, és nem nagyon tudom befogni
a bagolylesőmet, s ha már így áll a helyzet,
rajtam ne múljon: győzzön a szokásjog…
Elhúztam délnek. A szárnyamat jellegzetes,
előre döntött szögben tartottam, ahogyan egy
kis vagy egy nagy lilikhez illik, bár nem vagyok
egyik sem, és hogy energiát spóroljak meg,
csatlakoztam egy V-alakban repülő csapathoz;
figyeltem a vezérmadarat, hogy össze tudjam
vele hangolni a szárnymozgásomat, élveztem
a felhajtó erőt, és arra gondoltam, hogy jó ez
így, majd csak elboldogulok valahogy ezzel a kis
csapattal, amíg otthon tavasz nem lesz megint,
és a szenvedély, mint egy csökönyös áramlat,
vissza nem hajt újra az ismerős, zöld mezők fölé.
5.
A túlélés mestersége
Egyszer, talán sosemvolt időben
összebólintanak a fák, zöldjük eléri
az eget, huncutul csiklandozzák a
vadludak hasát, s azok kacagnak,
vihognak, huhognak, mint a bolond.
Talán, csak egy álom, egy eltévedt
emlék, lehet, nem is enyém. Mégis,
újra érzem az egykori szenvedélyt,
s a jelen semleges közönye elillan,
mint az alélt orra alá dugott kámfor.
Minő varázs ez? Mely dacolva térrel,
idővel, szokásjoggal, csimpaszkodik
belém, beszövi elmém, s azt ígéri, ne
sírj, ostoba halandó, mert sehol se leszel,
mikor e kép még utódaidban tovább él.
6.
januári depresszió
semleges lett a szenvedély
hiába huhog rám a sarkon
laposban jár a talpam szaporán
őszen lengedez a varkocs
a vadludak ők tudják
mikor harsogó zöld lesz minden
szokásjog hullámzik a tavon
újra fonom huncut kis tincsem
7.
Röptek
molylepte zöldön
újra elröpül a tegnap
egy pohárból iszik
útszegélyű szenvedély
s huhogó végzet
ahogy idősödöm
egyre kevesebbet félek
semleges leszek talán
ahogy a hírek
hiába tépnek
szokásjogokkal vér(eb)ek
merengem csak
vadlibák esti röptét
8.
Nekem álló végtelen
nekem nyolc én zöld vagyok
de nem béka sem penész
nekem nyolc és semleges
a vadludak huhognak
nekem nyolc nincs szenvedély
újra a szokásjog nyert
nekem nyolc én zöld vagyok
de elmúlik ahogy én
| |
| 1596. | [tulajdonos]: Szavazás indul | 2020-01-12 11:18 | Miután egy ideje nem jött új pályázmány, savazásra bocsájtom a beérkezett műveket. Természetesen mindenki savazhat:
Emlékeztetőül a szavak:
szokásjog, vadludak, semleges, szenvedély, huhog, újra, zöld
És a művek:
1.
a táska
viharba kapaszkodnak
az üllői utcai fák s bár
irigylem zöld szenvedélyüket
én inkább semlegességem
köpenyébe bújok és két kézzel
cilinderembe kapaszkodva indulok
jöjjön aminek jönnie kell
aláíratom velük és végül én is aláírom
csak legyen vége már
s amikor megérkezem látom
hogy a táskámat mely tömve van
fontos iratokkal az irodában hagytam
nincs mit tenni vissza kell mennem érte
és újra ide de másodszorra már konflison
a város felett vadludak vonulnak
egy utcasarkon mintha nem volna
jobb dolga egy bolond huhog
mindig felfeslik a törvény szövedéke
a szokásjog viszont erős vászon
ha izmos tűzoltók fogják megtart ha
ki kell ugrani egy égő házból
2.
A vadludakkal nem vitatkozom
Gágognak a magasban,
v-alakban úsznak.
talán északi sarkfénynek hiszik magukat,
hangos szokásjognak.
Ezt én nem veszem be,
amúgy a bagoly sem huhog -
csak úgy, ok nélkül,
mondom szenvedélyesen:
Ne kiabáljatok! Se ugyanúgy,
se máshogyan!
De a madarak mindig is
tojnak arra, amit szajkózok.
Azt szeretik,ha kinő a fű
a fülemből és semlegesen hallgatok,
ha szép zöld gyep vagyok,
s a magasból búzaföld.
Újra és újra.
3.
balladás
kormos az ég
fekete hó
fekete vér
fekete szó
bagoly huhog
virrasztanak
surrognak fönn
a vadludak
újra vétkes
a szenvedély
menekülni
nincsen esély
a szokásjog
ítélkezett
nem semleges
"szemért szemet"
tavasz nyílik
zöldül a föld
szél pityereg
4.
Tél
Evezzünk semleges vizekre, huhogta, és ezt úgy
értette, hogy rajta kívül mindenki más fogja be
a bagolylesőjét, és akinek továbbra sem tetszik
valami, az húzzon el messzire, mint a vadludak.
Jól van, öreg, gondoltam, nekem sok minden
nem tetszik itt, és nem nagyon tudom befogni
a bagolylesőmet, s ha már így áll a helyzet,
rajtam ne múljon: győzzön a szokásjog…
Elhúztam délnek. A szárnyamat jellegzetes,
előre döntött szögben tartottam, ahogyan egy
kis vagy egy nagy lilikhez illik, bár nem vagyok
egyik sem, és hogy energiát spóroljak meg,
csatlakoztam egy V-alakban repülő csapathoz;
figyeltem a vezérmadarat, hogy össze tudjam
vele hangolni a szárnymozgásomat, élveztem
a felhajtó erőt, és arra gondoltam, hogy jó ez
így, majd csak elboldogulok valahogy ezzel a kis
csapattal, amíg otthon tavasz nem lesz megint,
és a szenvedély, mint egy csökönyös áramlat,
vissza nem hajt újra az ismerős, zöld mezők fölé.
5.
A túlélés mestersége
Egyszer, talán sosemvolt időben
összebólintanak a fák, zöldjük eléri
az eget, huncutul csiklandozzák a
vadludak hasát, s azok kacagnak,
vihognak, huhognak, mint a bolond.
Talán, csak egy álom, egy eltévedt
emlék, lehet, nem is enyém. Mégis,
újra érzem az egykori szenvedélyt,
s a jelen semleges közönye elillan,
mint az alélt orra alá dugott kámfor.
Minő varázs ez? Mely dacolva térrel,
idővel, szokásjoggal, csimpaszkodik
belém, beszövi elmém, s azt ígéri, ne
sírj, ostoba halandó, mert sehol se leszel,
mikor e kép még utódaidban tovább él.
6.
januári depresszió
semleges lett a szenvedély
hiába huhog rám a sarkon
laposban jár a talpam szaporán
őszen lengedez a varkocs
a vadludak ők tudják
mikor harsogó zöld lesz minden
szokásjog hullámzik a tavon
újra fonom huncut kis tincsem
7.
Röptek
molylepte zöldön
újra elröpül a tegnap
egy pohárból iszik
útszegélyű szenvedély
s huhogó végzet
ahogy idősödöm
egyre kevesebbet félek
semleges leszek talán
ahogy a hírek
hiába tépnek
szokásjogokkal vér(eb)ek
merengem csak
vadlibák esti röptét
8.
Nekem álló végtelen
nekem nyolc én zöld vagyok
de nem béka sem penész
nekem nyolc és semleges
a vadludak huhognak
nekem nyolc nincs szenvedély
újra a szokásjog nyert
nekem nyolc én zöld vagyok
de elmúlik ahogy én | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
