| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-02-21 23:18 Összes olvasás: 449191Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5577. | argumentum: szavazatok | 2022-07-02 07:53 | | fél szavazatomat az ötösre, fél szavazatomat a hatosra adom | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5574. | [tulajdonos]: Játék | [tulajdonos]: Játék | 2022-07-01 23:29 | Kedves Játékosok, íme a termés, szemezgessetek:
Emlékeztetőül a szavak:
nyer, bús, felleg, ének, völgy, könny, tenger
És, még mindig fogadok el megfejtést a szavak eredetére!!!
1.
ej haj száll az ének...
nincs bennük félelem
hiszen még újak
azt hiszik övék a jövő
hogy bús után dáridók jönnek
nem völgy-barakkok
nem Don-parti cipők
ej ti nyeretlenkék
ti embernek könnyű gélek
elfeledtétek a tengernyi kínt
a holtakat
elfeledtétek ?
2.
fekete fellegek
zúg a völgy a halottak éneke
feneketlen kutakból
tengernyi könnyet dagaszt
damaszt a ravatal
zaklatott asszonyok frissen
vasalt feketében
gyűrött arcukon fájdalmas
barázdát húz
a szomorú délután
fellegek gyűlnek a Nap elé
bús férfiak temetik
a soha nem nemzett gyermekeiket
aki nyer az soha nem mer
semmit sem
3.
Kopár vidék
A völgy felett homály borong. Egy ének
csapongva száll a vaksi, szürke ködben.
Az égi kékbe vágyna. Szinte röppen
kiadni bánatát a déli szélnek.
A barna, bús hegyek közötti felleg
a résnyi fényt is éppen eltakarja.
Sötét a tenger itt, dühöng, haragja
a sziklafalba ütközik, s elernyed.
Egy árva jerke szirti saskaromban,
megadja most magát, hisz úgyse nyerhet.
Szemét a könny lepi, homály borítja.
Könyörtelen, szikár e táj, azonban
az étel itt is életet jelenthet.
A szánalmat az ösztön általírja.
/Egy nem hibátlan szonett/
4.
Lecke
A fellegek könnyben úsznak,
az énekszó bennszakad,
a völgyek mélyükbe zuhannak.
Csak mi nyertünk általa, hisz
tengernyi küzdelmét elbukta mind.
Bús képe soha fel nem derül már.
5.
magán ipszilon
de valaki majd úgyis nyer
a völgy végén ott a tenger
folyik a könny bús az ének
felleg felett kéken égek
6.
Nyeretlenek
Énekszó lökdös egy hajót,
a kő dörzsöl, a könny ered,
sós vízzel törlöm le a sót,
e tengert úsztam már veled,
a hullámhegy völgyére nőtt,
megránganak a fellegek,
mint bús lovak a rajt előtt,
ha négyéve nyeretlenek
7.
Szkülla és Kharübdisz
Tengernyi szépet ígért a gályaének
szállva ihatatlan hullámvölgyeken át,
dagadó felleg vitorlája alatt utaznak
a nyerni nem tudók, arcuk könnytelen,
kemény és fásult sziklaarc, naponta
háromszor nyelik el bús düledékeidet
szerelmetes világom, majd kiokádják
félig megemésztve, a jók ártatlanul
belemártóznak, ágyékukból kutyafej nő,
visszaugatnak, szörnyekké válunk mind,
élve a hatfejű gőggel, vissza se nézünk.
Extra
talán
bús az ének
völgyben könnypatak
fellegek nyernek háborút
a tenger elcsitul
holnap
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5573. | Szilasi K.: vers | 2022-07-01 16:45 | Szilasi K.
Kopár vidék
A völgy felett homály borong. Egy ének
csapongva száll a vaksi, szürke ködben.
Az égi kékbe vágyna. Szinte röppen
kiadni bánatát a déli szélnek.
A barna, bús hegyek közötti felleg
a résnyi fényt is éppen eltakarja.
Sötét a tenger itt, dühöng, haragja
a sziklafalba ütközik, s elernyed.
Egy árva jerke szirti saskaromban,
megadja most magát, hisz úgyse nyerhet.
Szemét a könny lepi, homály borítja.
Könyörtelen, szikár e táj, azonban
az étel itt is életet jelenthet.
A szánalmat az ösztön általírja.
/Egy nem hibátlan szonett/ | |
| 5572. | [tulajdonos]: Játék | [tulajdonos]: Játék | 2022-07-01 10:50 | A friss, ropogós két újabb verssel immár ötnél tartunk, plusz az enyém, továbbá egy extra.
Az elmúlt néhány kör alapján már csak egy további versben reménykedhetünk, ne legyen igazam!
Késő este zárok.
Simf | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5571. | argumentum: pályamű | 2022-07-01 07:18 | szerző: argumentum
Szkülla és Kharübdisz
Tengernyi szépet ígért a gályaének
szállva ihatatlan hullámvölgyeken át,
dagadó felleg vitorlája alatt utaznak
a nyerni nem tudók, arcuk könnytelen,
kemény és fásult sziklaarc, naponta
háromszor nyelik el bús düledékeidet
szerelmetes világom, majd kiokádják
félig megemésztve, a jók ártatlanul
belemártóznak, ágyékukból kutyafej nő,
visszaugatnak, szörnyekké válunk mind,
élve a hatfejű gőggel, vissza se nézünk. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
