NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-09-10 22:25 Összes olvasás: 719869| 4209. | [tulajdonos]: ki | 2019-09-16 22:20 | Kérjük, kopogtatás nélkül lépjen ki az ajtón.
| |
| 4208. | [tulajdonos]: 7 szó | 2019-09-16 21:57 | Nem tudom, ki hogy van vele, de azonnal tudtam, a Hetedíziglen melyik versét írta az aktuális naplóvezető. Nem a stílus alapján, hanem mert emlékeztem a versre. Bár tudom, az emlékezőtehetségem meghaladja az átlagost, de ezzel nyilván sokan vannak ugyanígy.
Kissé tanácstalan vagyok, hogy szerencsés ötlet-e olyan versből kiszedni és feladattá tenni hét szót, amelyik a Dokk versbázisában olvasható.
| |
| 4207. | [tulajdonos]: vácáp | 2019-09-12 22:06 | Sokak simulékony összejátszásával sikerült megőrizni "Simf" anonimitását, mintha ez valamiféle nagy érték lenne a Dokk életében, és azok lennének a bajkeverők, akik ezt büdösnek érzik.
Nevetséges hipokritaság.
Persze, nem szabad semmit komolyan itt, ahol a nemcselekvésbe süllyedő tulajdonosok hagyják, hogy szétfolyjon minden.
Ők, ha mondjuk, ugyanilyen felelőtlenséget tapasztalnának egy gyár tulajdonosai részéről, akkor negyvenhat petíciót aláírnának, hogy változzon a helyzet.
Az egyszeri szerző meg, ha kap egy háromszavas meót, már azt hiszi, foglalkoztak vele.
Röhej.
| |
| 4206. | [tulajdonos]: fölvágás | 2019-09-12 21:43 | föliratkoztam a patológia várólistájára
de nem tudták megmondani mennyit
kell várnom a boncolásra
| |
| 4205. | [tulajdonos]: hasonlat | 2019-09-07 17:35 | | Ez csak azoknak könnyű, akik a Rubik-kockát fekete kendő alatt is ki tudják forgatni. | |
| 4204. | [tulajdonos]: ahol | 2019-09-07 13:51 | Ahol nem látja senki, ott
fürdik önmagában a víz,
a sajka ott evez egyedül,
a nyárfa elfűrészeli saját tövét,
a szerelmesek rajtakapják önmagukat,
a talányok szürke gubanca kitekeredik
és a magányos zoknikhoz visszatalál a párjuk. | |
| 4203. | [tulajdonos]: buborék | 2019-09-05 22:22 | Most írtam egy fotó kapcsán, amely a Duna-parti József Attila szobrot ábrázolja akkor, amikor egy kerítéssel védik. Acsarkodás ezerrel, ahogy megszokhattam. Nem értem, mi ez veszett düh. Persze, értem. De akkor is. Nehéz a valósággal szembenézni. De érdemes megpróbálni, hátha nem is olyan félelmetes. Persze akkor szétpukkan a buborék, de az olyan nagy baj?
"Könyörgök, most van valami baj a szoborral? Rossz helyen van? Megsérült? Lefestették valami rettenetes színre? Gyalázatos mondatokat írnak a talapzatára? Mi a baj, komolyan kérdem? Nem tisztelik a költészetét? Nem érettségi tétel? De tényleg? A kép egyébként semmi mást nem ábrázol, mint azt, hogy amikor átépítették, felújították a Kossuth teret, akkor a gazemberek kerítéssel, ponyvával megóvták az 1980-ban készült (na, akkor tombolt ám a demokrácia) szobrot a sérüléstől. Bújjatok ki néha a buborékból, kérlek. Van ám élet a buborékon kívül is." | |
| 4202. | [tulajdonos]: ur | 2019-09-05 22:03 | U. R.-nek
mucsán a táj is jelentéktelen
hatodrangú kis szar táj a mucsai
semmi a köbön
becsukod a szemed amikor
áttekersz rajta
pedig hálás lett volna ha nézed
és hálából
szebbnek mutatta volna magát
mint amilyen
| |
| 4201. | [tulajdonos]: Henri Michaux | 2019-09-03 21:38 | A nagy háború
A világ ellen undoszkol és umparál,
És rágózza és répázza, míg itt a drál,
Pratálja és libucolja és baruflázza az ulláit,
Tokárja és marmolja,
Manázsozza hátra hót és hótra hát,
Végül ekorkobalassza.
A másik hezitál, eszpüdrinál, deferál, eltorzul és dugába dől.
Nemsokára vége lesz neki,
Befoltozza és körülmargózza magát... de hiába,
A karika lehullt, pedig annyit gurult.
Abrah! Abrah! Abrah!
A láb elesett!
A kar eltörött!
A vér elfolyott!
Keress, keress, keress,
Nagy titok van a hasa fazekában,
Boszorkák köröskörül, sírtok zsebkendőitekbe;
Bámulunk, bámulunk, bámulunk,
Benneteket figyelünk,
Mindenki keresi, mi is, hol a Nagy Titok.
(Weöres Sándor) | |
| 4200. | [tulajdonos]: Saint-John Perse | 2019-09-03 21:15 | Nocturno
Beértek hát e félénk sors gyümölcsei. Álmunkból kelve fel,
vérünktől telve ki, éjeink bíborát kísérteni, a hosszú gond s
a hosszú vágy gyümölcsei, múltunk legtitkosabb cinkosai,
olykor készek is vallani, és minket éjeink örvényéből ragadni
ki... A napvilágé mind a kegy! beértek hát, s bíborlanak, e
félelmetes sors gyümölcsei. – De kedvünket immár nem tölthetik.
Létezés Napja, árulás! Hol volt a csel, a sérelem? hol a vétek,
az ártalom, s a tévedés mi volt? Kezdjük-e újra ugyanazt
a témát? éljük-e újra mind a lázat és a kínt?... Rózsák fönsége,
már nem érted buzdulunk: a vérünk keserűbb, a gondunk
szigorúbb, az utunk kétesebb, és mély az éj, amelyből kitörnek
isteneink. Vadrózsa és tüskebokor borítja el hajótörésünk partjait.
Beérnek hát a túlsó part gyümölcsei. „Létezés Napja, rejts el"
– így beszél a szökevény. S kik futni látták, kérdezik: ki volt ő,
és hol van hazája? Egymaga ment-e föl a napvilágra, hogy
feltárja éjeinek bíborát?... Létezés Napja te, Ura és Hercege!
Műveink szerteszét, munkánknak nincs becsülete, búzánkra
nincsen aratás: a kévekötőlány az est alján várakozik. – Íme,
vérünktől foltosak e viharvert sorsnak gyümölcsei.
Gyűlölet és sarc nélkül tűnik el az élet, kévekötőlány-lépteivel
(Somlyó György)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
