NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2025-04-13 02:25 Összes olvasás: 54453| 451. | [tulajdonos]: MEGÚJULÁS? - KITELJESEDÉS! | 2025-04-05 05:07 | HOLNAP MEGINT FÖLTESZEM A RÉGI "FARKASOS" NOVELLÁMAT, MERT MEG SZERETNÉM VIZSGÁLNI.
Ellentartva annak a rólam elharapózó esztelen híresztelésnek, hogy a Pálóczi fogatlan oroszlán, akinek csak régi művei vannak, mert csak régen tudott írni, ma már nem tud.
Hogy jutott ilyesmi "bárkinek" az eszébe?
Nem tudja kivel áll szemben?
Véletlenül épp az Archaikus torzó című versem volt fenn az előbb a DOKK-on, és ezt össze tudtam fotózni a címoldalon a három legújabban elfogadott maradanDOKK verssel: mindegyik az enyém, legújabb Duna-ciklusom részeként.
Tehát igenis felkerülnek tőlem frissen írt opuszok.
És én ezek után mégis egy régi novellámat kaparom elő, hogy megint föltegyem. Végleges megjelenéséig hátha javíthatok még rajta.
Mert ez a munkamódszerem.
Érted Filip Tamás?
Újra és újra megvizsgálom a szövegeimet, hiszen ezek maradnak utánam (ha… és amennyiben…) amikor én már nem járok többet biopsziára. (Megszúrásos szövettani mintavétel elnevezése.) Két hete voltam. Találtak a nyakamon egy duzzanatot, ami halálos is lehet. Ezért az orr-fül-gégész beutalójával a János kórház szakrendelőjébe kellett befeküdnöm, ahol egy hosszú vékony tűvel felszúrták. (Azért jutott eszembe ezt megemlíteni, mert önfelmentő vitaérvként nemrég valaki ezzel „takarózott”. Csakhogy „nincs egyedül”… így óhajtom jelezni.)
Nem fájt jobban a vérvétel tűszúrásánál, de kellemetlen, amikor azt észleled, hogy ez most „belül” szúr. Olyan mélyen, ahová injekcióstű még soha nem hatolt.
Az első vizsgálat kétértelmű eredményt hozott. Újabb szövettani vizsgálatra tovább küldték a leletet. Ennek két hete.
Ha találtak volna valamit, akkor eddig – talán –, ki kellett volna értesíteniük. Talán. Vagyis az egészségem természetesen nekem is veszélyben van. Mint mindenkinek élemedett életkorunkban.
Viszont ettől még minden reggel úszom 40 percig és utána hideg vízzel is lezuhanyozom. (Akár elvisz végül e kórság, akár nem. Önként nem adom meg magam.) A kívánatos hideg-sokk miatt. Ami az immunrendszert erősíti.
A rendszeres mozgásnak egyébként nem az a legfőbb lényege, hogy izmosak és fittek leszünk tőle. Ez csak fiatalon számít. A mélyebb összefüggések megértése ott kezdődik, amikor keveset tárgyalt, csak alapos szakirodalom-ismeret után egy meglepő a tudásfoszlányhoz jutsz.
Miszerint a rendszeres sport legfőbb haszna a mindennapos, az izomszövetben elszenvedett és alig észrevehető mikro-sérülésekben rejlik.
Nem lesérülések, hanem meg sem érzett apróságok ezek, a használat természetes következményeként.
De amelyek arra késztetik a szervezet regenerációs mechanizmusát, hogy minden éjszaka kis „tatarozásokat” végezzenek el rajtunk. Egy kis „vakolat-javítás”, egy-egy „törött tégla” cseréje…
Amit a sport „ledöntött” estére, azt „Kőműves Kelemenünk” reggelre visszaépíti. (Asszonyvér se kell hozzá, csak a miénk.)
De közben történik még valami, majdnem fontosabb.
E „tatarozás” során, mintegy járulékos haszonként, a rákos sejteket is kipucolja belőlünk ez a mechanizmus.
Ezért élnek a jól sportolók soká. Nem azért mert „sportolnak” (csupán). (Én legfeljebb elkéstem ezzel, mert öt évvel korábban kellett volna… De attól még csinálni kell.
Én azonban (privátim) MÉGSEM akarok életmód tanácsokat adni. Filip Tamás dörgedelmes komentjeiben a facebookon nemrég ezzel vádolt.
Nem kell egészségesen élni, Filip Tamás!
Nem kell élni sem!
Majd én élek!
---------------------------------
S hirtelen eszembe jutott egy ezzel foglalkozó, szintén 35 éves versem.
Nézzük csak?
Maradandó vajon?
Fennmaradhatna a halálom után?
Én állandóan ezzel a kérdéssel veszem elő őket. Ez az opusz például megélte első 35 évét. Vajon elavult közben? Veszített-e érvényességéből?
Vagy képes ma is hatni?
Mert akkor lehet, hogy újabb 35 év múlva is hatni tud, és az már VALAMI, Tamás.
Nálam a vers nem ejakulátum, amit letörlök egy folyóirattal a csajom hasáról és többé „nem érdekel”, mert majd jön "a következő"! Lukács György a kritikáiban is politizált, de Kosztolányinak írt valami igen hasznosat. "Elfelejti a legfontosabbat" – dorgálta – "keveset
írni"!
Én is jobban szeretném csak a "válogatott műveimet" megírni.
Az illusztráció nem kell hozzá, a Somogy folyóiratba is anélkül válogatta be mesterem, Fodor András (még az előző évezed vége felé).
Ide mégis képpel teszem föl. Mert az új Duna-versek helyszíne szintén az ókori Róma limes-folyója. A kánikulától este még mindig meleg sóderre lépve ezért jut eszébe versalteregómnak a római hypocaustum padlófűtés, miután megnézte az alkonyatban: „áll-e horgász a parton – már kétezer éve”.
-----------------------------------------------------------------
FELÁLLVA ORVOSI SZÉKBŐL
1.
ó halál te mindig igazságos lándzsás
ma kiütötted a fogam
mert már nem érdemeltem meg
szúrj csak
borítsd ránk hálócsapdád
mit felhízott változásnak érzünk
hiszen a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk
2.
hellén szerkesztőnél
macedon fiú
vitatkoznak
egy kultúrérvet az ifjú nem győz követni
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg
és ez megcáfol mindent
--------------------
Holnap pedig próza.
A „farkasos” novellám ugyanis még nem jelent meg sehol.
A Nők, férfiak nélkül címmel tervezett kötetben majd benne lesz.
Jó dolog, ha valaki évekig nem adja ki a kezéből a műveit?
Ha fenntartja a jogot, hogy csak élete vége felé formálja késszé azokat?
Alkotói alkat kérdése.
Nekem semmilyen ambícióm nincs arra, hogy gyors publikációkkal tetszelegjek s közben esetleg fércművet hagyjak hátra. És itt nem arról van szó, hogy savanyú a szőlő. Nekem jelent már meg novellám komoly orgánumban is. A Magyar Írószövetség lapja, a Magyar napló talán annak tekinthető.
S amikor pár éve bementem "újra tájékozódni" a Magyar Napló a szerkesztőségébe, azok közé akiket nem ismertem (Oláh János főszerkesztő halála után, akit ismertem), akkor a lap régi-új novellaszerkesztője még mindig emlékezett a balatoni eceteshal receptjére, amiről idén 20 éve, vagyis 2005-ben, a Magyar Napló januári számában megjelent Melegváltás című apa-novellámban írtam.
Mikor bemutatkoztam azzal, hogy én vagyok annak a bizonyos szövegnek megírója, akkor a szerkesztő még több mint (akkor) tíz évvel később is emlékezett rá. Azt hiszem ez jelent valamit.
Lásd az akkori borítót.
A kortárs "nagy nevek" között ott áll az enyém is, ahol lennie "kell". Ahová számos nagy lapban, antológiában megjelent, televízióban elmondott, rádióban fölolvasott publikációm, s most már a kötetem után, illetve főleg az arról írt pozitív kritika után – tehát ahová mindezeknek köszönhetően – számítom magam.
TUDOK TEHÁT ÍRNI, EZT NEHÉZ MEGKÉRDŐJELEZNI.
De hát akkor miért nem küldtem újabb novellát (2005 óta) a Magyar Naplónak? (Miért versekkel próbálkoztam, hogy amit onnan visszadobtak végül az Élet és Irodalomban jelenjen meg?)
Miért nem küldtem új novellát az itt tavaly nyáron bemutatott, friss Ágoston novellák közül? Vagy ha azokat az ÉS-nek szánom, mert tényleg ez a célom, akkor miért nem küldtem a Magyar Naplónak egy még meg nem jelent régit?
Miért nem küldtem el az itt most újra „bevizsgálásra” föltett BUNDI-t annak a kedves szerkesztőnek, aki az előző novellámból még az eceteshal receptjére is emlékezett? (Talán mert az az opusz jól volt megírva)?
Csak.
Valamilyen fóbia miatt, az biztos, de hogy pontosan ki (kik) és mi (milyen irodalmi körülmények) váltja (váltják) ki ezt belőlem: nem teljesen világos.
Mondhatnék felszínes észleleteket, látszat-összefüggéseket, de ezek csak féligazságok lennének.
Valami nagyon nem tetszik az irodalmi közéletben, ami megfekszi a gyomrot és az elmét, s egyszerűbb a kivonulást választani, azonban ezt a luxust valószínűleg mégsem engedhetem meg magamnak. Akkor sem, ha az angolul írás "óceán átevezési" túrájára is beneveztem közben.
Kell magyarul is írni.
Prózát mindenképp.
Holnap tehát prózával foglalkozom.
Ezen belül a megfigyelés művészetével.
Mert a jó próza (és nálam a jó vers is) azzal kezdődik. Aki úgy ír prózát és verset, hogy más prózákból és más versekből meríti az élményt, azokról már Adynak is elítélő véleménye volt.
"Irodalmi költő" – írta Ady újságíró asztaltársa első kötetéről lekicsinylően, pedig azt a nála sokkal magasabb (és kócosabb) fiatal költőt Kosztolányi Dezsőnek hívták.
(Kosztolányi ezt sohasem bocsátotta meg, így Ady halála után elsőként rúgott bele a „halott oroszlánba”, megkezdve ellene lekicsinylő sajtóhadjáratát, amely "Ady pör" címmel került be az irodalomtörténetbe, s kiváltotta a kortársak megbotránkozását.)
Én a szóbűvészkedést akarom tetten érni! NEM MAGÁT A SZÓBŰVÉSZKEDŐ KÖLTŐT, AKÁRHOGY HÍVJÁK IS, SENKI SE MERÉSZELJE EZT A „SAJÁT SZEMÉLYES MEGTÁMADÁSÁNAK” ÉRTELMEZNI. SZÓLISTAKÉNT SEKI SINCS ENNYIRE FONTOS.
Én magát az eljárást, jelesül a Marno Jánostól lopott úgynevezett "szemantikai kócolást" támadom. Ami Marnónál még eredeti találmány volt, azzal mások csúnyán visszaélnek. Amenyiben nem megfigyelt vérvalóságot ábrázolnak, "átköltősítve", hanem tetszetős illúziót teremtenek "mintha" szótrükkökkel.
E szóbűvészet olykor elérheti a szóművészet színvonalát.
A jobbaknál.
(Rodolfo is már majdnem művész volt.)
A dömpingversgyártóknál azonban e „szakmánysorozat” visszatetsző.
S akkor a Marno Jánossal készült Kukorelly interjúban felmerülő úgynevezett "bizsugyártás" problematikájáról még nem is beszéltem.
Arról legközelebb többet! Lesz róla néhány szavam!
Dolák-Saly Róbert itt már bemutatott videó bohózata mindenesetre a "vérvalóság nélküli" költői fogyatékkal élést (illetve visszaélést) leplezi le.
(Itt most elég csak a szöveg, film helyett a képet teszem fel.)
_______________________________________________
Trubadúr - A szél fú.
Úrnő - .... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A zöld fű.
Úrnő - ... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A Föld kering.
Úrnő - ... (Fölvonja szemöldökét.)
Trubadúr - A nap korong.
Úrnő - Anyád picsája!
 | |
| 450. | [tulajdonos]: MEGÚJULÁS? - KITELJESEDÉS! | 2025-04-03 11:35 | HOLNAP MEGINT FÖLTESZEM A RÉGI "FARKASOS" NOVELLÁMAT, MERT MEG SZERETNÉM VIZSGÁLNI.
Ellen tartva annak a rólam elharapózó esztelen híresztelésnek, hogy a Pálóczi fogatlan oroszlán, neki már csak régi művei vannak mert csak régen tudott írni, ma már nem tud.
Hogy jutott ilyesmi "bárkinek" az eszébe?
Nem tudja kivel áll szemben?
Véletlenül épp az Archaikus torzó című versem volt fenn az előbb a DOKK-on, és ezt össze tudtam fotózni a címoldalon a három legújabban elfogadott maradanDOKK verssel, amelyek mindegyike az enyém, legújabb Duna-ciklusom részeként.
Tehát igenis felkerülnek tőlem frissen írt opuszok.
És én ezek után mégis egy régi novellámat merem előkaparni, hogy megint föltegyem.
Mert ez a munkamódszerem.
Érted Tamás?
Újra és újra megvizsgálom a szövegeimet, hogy végső – maradandó formát nyerhessenek –, hiszen ezek maradnak utánam (ha… és amennyiben…) mikor én már nem járok többet biopsziára. (Megszúrásos szövettani mintavétel elnevezése.) Két hete voltam. Találtak a nyakamon egy duzzanatot, ami halálos is lehet. Ezért az orr-fül-gégész beutalójával a János kórház szakrendelőjébe kellett befeküdnöm, ahol egy hosszú vékony tűvel felszúrták. (Onnan jutott eszembe megemlíteni, mert önfelmentő vitaérvként nemrég valaki ezzel „takarózott”. Csakhogy „nincs egyedül”… ezzel jelezni szerettem volna.)
Nem fájt jobban a vérvétel tűszúrásánál, de kellemetlen, amikor azt észleled, hogy ez most mélyen „belül” szúr. Olyan mélyen, ahová injekcióstű még soha nem hatolt.
Az első vizsgálat kétértelmű eredményt hozott. Újabb szövettani vizsgálatra tovább küldték a leletet. Ennek két hete.
Ha találtak volna valamit, akkor eddig – talán –, ki kellett volna értesíteniük. Talán. Ezt azért mondom, mert az egészségem természetesen nekem is veszélyben van.
Viszont attól még minden reggel úszom 40 percig és utána hideg vizzel is lezuhanyozom. (Akár elvisz végül e kórság, akár nem. Önként nem adom meg magam.) A kívánatos hideg-sokk miatt. Ami az immunrendszert erősíti. A rendszeres mozgásnak egyébként nem az a legfőbb lényege, hogy izmosak vagy fittek leszünk tőle. Ez csak fiatalon számít. A mélyebb összefüggések megértése ott kezdődik, amikor keveset tárgyalt, csak alapos szakirodalom-ismeret után felfedezhető és hasznosítható tudásfoszlányhoz jutsz: a rendszeres sport lényege a mindennapos, az izomszövetben elszenvedett és alig észrevehető mikrosérülésekben rejlik. Nem lesérülések, hanem meg sem érzett apróságok, pusztán a minden napos használat természetes következményeként.
De amelyek arra késztetik a szervezet regenerációs mechanizmusát, hogy minden éjszaka, álmunkban, kis „tatarozásokat” végezzenek el rajtunk. Egy kis „vakolat-javítás”, egy-egy „törött tégla” cseréje… A minden napi sportolás hatására minden nap éjszakáján így regenerálódunk. Amit a sport „ledöntött” estére, azt „Kőműves Kelemenünk” reggelre visszaépíti. (Asszonyvér se kell hozzá, csak a miénk.
De közben történik még valami, majdnem fontosabb.
E „tatarozás” során, mintegy járulékos haszonként, a rákos sejteket is kipucolja ez a mechanizmus.
Ezért élnek a jól sportolók és jól étkezők soká. Nem azért mert „sportolnak” (csupán). (Én legfeljebb elkéstem ezzel, mert öt évvel korábban kellett volna… De attól még csinálni kell. Kell? Erről majd mindjárt…)
Én azonban MÉGSEM akarok életmód tanácsokat adni.
Nem kell egészségesen élni, Filip Tamás!
Nem kell élni sem!
Majd én élek!
---------------------------------
És most hirtelen eszembe jutott egy ezzel foglalkozó, szintén 35 éves versem.
Nézzük csak?
Maradandó vajon?
Vajon fennmaradhatna a halálom után? Én állandóan ezzel a kérdéssel veszem elő őket. Ez például megélte első 35 évét. Avult-e közben? Elveszítette-e az érvényességét!
Vagy képes ma is hatni? Mert akkor lehet, hogy 35 év múlva is hatni tud, és az már VALAMI, Tamás.
Nálam a vers nem ejakulátum, amit letörlök egy folyóirattal a csajom hasáról és többé „nem érdekel”!
Ez megvan?
Az illusztráció nem kell hozzá, a Somogy folyóiratba is anélkül válogatta be mesterem, Fodor András (még az előző évezed vége felé).
De azért ide mégis képpel teszem föl. Mert az új Duna-versek helyszíne szintén az ókori Róma limes-folyója. A kánikulától este még mindig meleg sóderre lépve ezért jut eszébe a római hypocaustum padlófűtés, miután megnézte az alkonyatban, hogy „áll-e horgász a parton – már kétezer éve”.
-----------------------------------------------------------------
FELÁLLVA ORVOSI SZÉKBŐL
1.
ó halál te mindig igazságos lándzsás
ma kiütötted a fogam
mert már nem érdemeltem meg
szúrj csak
borítsd ránk hálócsapdád
mit felhízott változásnak érzünk
hiszen a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk
2.
hellén szerkesztőnél
macedon fiú
vitatkoznak
egy kultúrérvet az ifjú nem győz követni
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg
és ez megcáfol mindent
Holnap pedig próza.
A „farkasos” novellám ugyanis még nem jelent meg sehol.
A Nők, férfiak nélkül címmel tervezett kötetben majd benne lesz.
Jó dolog, ha valaki évekig nem adja ki a kezéből a műveit?
Ha fenntartja a jogot, hogy csak élete vége felé formálja késszé?
Alkotói alkat kérdése.
Semmilyen ambícióm nincs arra, hogy gyors publikációkkal tetszelegjek, esetleg fércművet hagyván. És itt nem arról van szó, hogy savanyú a szőlő. Nekem jelent már meg novellám a legkomolyabb lapban is. A Magyar Írószövetség lapja, a Magyar napló mindenképp ennek tekinthető.
Amikor pár éve bementem "újra tájékozódni" a Magyar Napló a szerkesztőségébe, azok közé akiket nem ismertem (Oláh János főszerkesztő halála után, akit ismertem), akkor a lap régi-új novellaszerkesztője még mindig emlékezett az balatoni eceteshal receptjére, amiről idén 20 éve, vagyis 2005-ben, a Magyar Napló januári számában megjelent Melegváltás című apa-novellámban írtam.
Mikor bemutatkoztam azzal, hogy én vagyok annak a bizonyos szövegnek megírója, akkor a szerkesztő még több mint (akkor) tíz évvel később is emlékezett rá. Azt hiszem ez jelent valamit.
Lásd az akkori borítót.
A kortárs "nagy nevek" között ott áll az enyém is, ahol "kell" lennie. Ahová számos nagy lapban, antológiában megjelent, televízióban elmondott, rádióban fölolvasott publikációm, s most már a kötetem után, illetve főleg az arról írt pozitív kritika után - tehát ahová mindezeknek köszönhetően - számítom magam.
TUDOK TEHÁT ÍRNI, EZT NEHÉZ MEGKÉRDŐJELEZNI.
De hát akkor miért nem küldtem újabb novellát (2005 óta) a Magyar Naplónak? (Miért versekkel próbálkoztam, hogy amit onnan visszadobtak, hogy végül az Élet és Irodalomban jelenjenek meg?)
Miért nem küldtem új novellát (az itt tavaly nyáron bemutatott, friss Ágoston novellák közül? Vagy ha azokat az ÉS-nek szánom, mert tényleg ez a célom, akkor miért nem küldtem a Magyar Naplónak egy még meg nem jelent régit?
Miért nem küldtem el az itt most újra „bevizsgálásra” föltett BUNDI-t annak a kedves szerkesztőnek, aki az előző novellámból még az eceteshal receptjére is emlékezett? (Talán mert jól volt megírva)?
Csak.
Valamilyen fóbia miatt, az biztos, de hogy pontosan ki (kik) és mi (milyen irodalmi körülmények) váltja ki ezt belőlem: nem teljesen világos.
Mondhatnék felszínes észleleteket, látszat-összefüggéseket, de ezek csak féligazságok lennének.
Kétségtelen viszont, hogy a kivonulás luxusát mégsem engedhetem meg magamnak.
Valami nagyon nem tetszik az irodalmi közéletben, ami megfekszi a gyomrot és az elmét, s egyszerűbb a kivonulást választani, azonban ezt a luxust valószínüleg mégsem engedhetem meg magamnak. Akkor sem, ha az angolul írás "óceán átevezési" túrájára is beneveztem közben.
Kell magyarul is írni.
Prózát mindenképp.
Holnap tehát prózával foglalkozom.
Ezen belül a megfigyelés művészetével. Mert a jó próza (és a jó vers is) azzal kezdődik. Aki úgy ír prózát és verset, hogy más prózákból és más versekből meríti az élményt, azokról már Adynak is elítélő véleménye volt.
"Irodalmi költő" - írta Ady újságíró asztaltársa első kötetéről lekicsinylően, pedig azt a nála sokkal magasabb (és kócosabb) fiatal költőt Kosztolányi Dezsőnek hívták.
(Kosztolányi ezt sohasem bocsátotta meg, így Ady halála után elsőként rúgott bele a „halott oroszlánba”, megkezdve ellene lekicsinylő sajtóhadjáratát, amely "Ady pör" címmel került be az irodalomtörténetbe, s kiváltotta a kortársak megbotránkozását.)
Én a szóbűvészkedést akarom tetten érni! NEM MAGÁT A SZÓBŰVÉSZKEDŐ KÖLTŐT, AKÁRHOGY HÍVJÁK IS, SENKI SE MERÉSZELJE EZT A „SAJÁT SZEMÉLYES MEGTÁMADÁSÁNAK” ÉRTELMEZNI. SZÓLISTAKÉNT NINCS Ő ILYEN FONTOS.
Én magát az eljárást, jelesül a Marno Jánostól lopott úgynevezett "szemantikai kócolást" támadom. Ami nála még eredeti találmány volt, azzal mások csúnyán visszaélnek. Amenyiben nem megfigyelt vérvalóságot ábrázolnak, "átköltősítve", hanem tetszetős illúziót teremtenek "mintha" illúzióval.
E szóbűvészet olykor elérheti a szóművészet színvonalát.
A jobbaknál.
(Rodolfo is már majdnem művész volt.)
A dömpingversgyártóknál azonban e „szakmányosrozat” visszatetsző.
Dolák-Saly Róbert itt már bemutatott videó bohózata e "vérvalóság nélküli" költői fogyatékkal élést (illetve visszaélést) leplezi le.
(Itt most elég csak a szöveg, film helyett csak képet teszek fel.)
_______________________________________________
Trubadúr - A szél fú.
Úrnő - .... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A zöld fű.
Úrnő - ... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A Föld kering.
Úrnő - ... (Fölvonja szemöldökét.)
Trubadúr - A nap korong.
Úrnő - Anyád picsája!
| |
| 449. | [tulajdonos]: MAI FACEBOOK-EMLÉKEM | 2025-03-30 19:31 | Ma ezt dobta ki a face-algoritmus.
----------------------
NÉGY ÉVE, JOE BIDEN BEIKTATÁSAKOR EGY FIATAL FELTÖREKVŐ KÖLTŐNŐ, AMANDA GORMAN OLVASTA FEL HOSSZÚ VERSÉT A CEREMÓNIÁN. HOGY A KÖLTÉSZET SZEREPET KAP EGY ILYEN ESEMÉNYEN AZ TETSZETT, DE MAGA A VERS NEM MINDEN TEKINTETBEN. RÁADÁSUL GORMAN SZERINTEM SOKAT GESZTIKULÁLT. E TWITTER-POÉMÁT MÉG AKKOR ÍRTAM NEKI, NÉGY ÉVES FACE-EMLÉKNEK DOBTA KI AZ ALGORITMUS. (BENNE LESZ MAJD AZ AJÁNDÉK A HERCEGNEK CÍMŰ KÉTNYELVŰ KÖTETBEN)
-----------------------------------
4 éve
(Nézd meg az emlékeidet.)
Pálóczi Antal
2021. március 30. ·
-----------------------------------------
102.
Do not exaggerate your gestures while reciting, because then you will be like Rodolfo the magician!
I have observed that puns and gestures always come where the line of though is inconsistent.
Be a true prophet!
And watch out for fans who applaud even if your poem is weak!
----
102.
Ne túlozd el a gesztuisaidat szavalás közben, mert akkor olyan leszel mint Rodolfo a bűvész!
Megfigyeltem, hogy a szójátékok és a gesztusok mindig akkor jönnek, amikor a gondolatmenet következetlen.
Igaz próféta légy!
S vigyázz azokkal a rajongóiddal, akik akkor is tapsolnak, ha a versed gyenge!
 | |
| 448. | [tulajdonos]: KORR | 2025-03-26 19:40 | Na most, ha valaki tesz egy ténymegállapítást "TÉGED FÉLÉVRE KIZÁRTAK INNEN", akkor néhány mondattal lejjebb NEM szerepelhet, hogy
"CSINÁLTÁTOK, MEGFOSZTOTTÁTOK, ADTATOK" | |
| 447. | [tulajdonos]: ÉN MOSOM KEZEIMET | 2025-03-26 19:35 | Filip Tamást, a Dokk legügyesebb "szóbűvészét" cserbenhagyják a szavak?
Igen ez történt.
llyen az, amikor valaki "nem lát a pipától".
Ez a két dolog - mindkettőt Baltazar naplójából idézem, egyszerűen kizárja egymást.
1.
"Antal, te semmiből nem vagy képes tanulni. Aljas, ocsmány, gusztustalan hadjáratot folytattál ellenem, féléves csendkúrára fogtak, és most nem hogy ugyanott tartanál, még teszel rá egy lapáttal."
Majd ezzel fejezi be:
2.
"Egy biztos, ezt az egész antológia-ügyet elszúrtátok. Csendben, a nyilvánosság kizárásával csináltátok, a szerzőket megfosztottátok az együttműködés lehetőségétől. Adtok egy almát, de fonnyadt és kásás.
Idézett szöveg vége."
Na most, ha valaki tesz egy ténymegállapítást "TÉGED FÉLÉVRE KIZÁRTAK INNEN", akkor néhány mondattal lejjebb szerepelhet, hogy
"CSINÁLTÁTOK, MEGFOSZTOTTÁTOK, ADTATOK"
Többesszámban.
Mert nyilvánvaló, hogy akkor én ebből ki lettem zárva - egyébként Filip Tamás kezdeményezésére. (És íme, részben emiatt, most olyan lesz a sunyiban, és a tudtom, ráhatásom nélkül elkészült Dokk antológia, amilyen...)
Ez megvan?
Nem képtelenség ekkora esztelenséggel megfogalmazni valamit gondolkodó, intelligens költő részéről?
Gyógyszert emleget? Baltazar napló (5890. bejegyzés: "több gyógyszer kevesebb fröcsögés"), amikor ő fröcsög nívótlanul és visszatetszően?
Igen.
De a lényeg nem ez, hanem az, hogy
NEM
NEKEM
a jogilag támadható módon innen kizártnak lesz itt mit megtanulnia, hanem azoknak, akik ezt a bűncselekmányt elkövették.
Ez megvan, Filip?
Ráadásil tényleg itt az utólagos következmény: a Dokk antológia olyan lett amilyen-
Hiszen a legutolsó pillanatban értesülve a "kész tényekről" (nyomdai ajánlat, eldöntött öt éves válogatási merítés stb.) már csak ilyen leveket írhattam, de a kötetkészítés infóit tőlem is visszatartó Busznyák Imre gondoskodott róla, hogy érveim falra hányt borsóként peregjenek le pimaszsági "szeniterükről".
Most tulajdonos társaimhoz vitalevelemből idézett sorok következnek.
"Az imént leleveleztem privátban a Dokk főszerkesztőjével, Köves Istvánnal, hogy a 25 évi Dokk-antológiának nem az utolsó 5 lehangoló évet kell tükröznie, hanem az elmúlt Dokk negyedszázad legjobb verseiből kell állnia. Azt mondta igazam van, de miért nem csináltuk meg a 20. évi antológiát? Elmondtam neki miért nem. Legyen hát (Köves sajnos meg tudott győzni) ez az antológia a Dokk utolsó öt év "fogyaték kötete" (szóhasználat tőlem). Belátom: a "Dokk népe" (ez Köves megfogalmazása) most NEM ÉRDEMEL TÖBBET (ezt én mondom). //Majd a 30. évi jobb, teljesebb lesz. Annak szerkesztésébe majd be szeretnék szállni (ennyi impotencia láttán). De erről ne nyissunk vitát, mert ki tudja, hogy 5 év múlva - közülünk - ki lesz még életben!) Egyet viszont nagyon fontosnak érzek! LEGYEN EZ A KÖTET KEMÉNY BORÍTÓS! EZ ÁLTALÁBAN 100-150.000 ft felárat szokott jelenteni. Bejelentettem Köves Istvánnak, hogy itt is közzé teszem: ennek plusz költségét egyedül vállalom! Tehát egészüljön ki a kötetár a kemény borító hozzávetőlegesen 100.000 forintos árával. (Ez az összeg egyébként már most a rendelkezésemre áll a 13. havi nyugdíjnak köszönhetően.)
A vitát itt lezártam: a hivatalos helyen viszont folytatni kell!
Aztán majd ki derül kinek volt, van, lesz igaza. És kinek mit kell belátnia és megtanulnia Filip.
| |
| 446. | [tulajdonos]: A DOKK ANTOLÓGIÁRÓL | 2025-03-26 15:40 | Filip Tamás vállalhatna egérirtást is, hozott szalonnával, mert csak rá kéne kennie mérgező epeváladákát, s a hatás biztosan nem maradna el.
Kirúgat a Dokk-ból, félévre, elvakult túlérzékenységből (s egyben belekényszerítve a felelőtlen és hátsó gondolattal terhelt „oroszlántulajdonost” egy kétes kimenetelű jogvitába), majd merészel a szájára venni a sunnyogva készült Dokk-antológiával kapcsolatban, amelynek előzetes „megvitatására” pont abban a félévben kellett – és lehetett volna – sort keríteni, míg én a saját tulajdonú „Dokk-omból” ki voltam zárva.
Ez arcátlanság.
Nem „általában” – hanem velem szemben a kizárt tulajdonossal és eltávolított vitatkozóval szemben, akit ráadásul már másodszor zárt ki fél évre az „oroszlántulajdonos”, vagyis összesen egy teljes évre zártatok ki innen, őt éven belül, s először pont az öt évvel ezelőtti, akkor még csak a 20. évét ünneplő Dokk antológia ki nem adása kapcsán keletkezett Ádáz Nagy Vita miatt.
Én minden áron ki akartam adnatni, mert előtte 2019-ben adták ki a verseskötetemet, kemény borítóval. És még nagyon „benne voltam”. De a Dokk népe még azt is vitatta, hogy csak a maradanDOKK verseket szabad kiadni, a mulanDOKK verseket nem.
Végül „ti” győztetek.
A 20 évi Dokk antológiát tényleg sikerült „jól nem kiadni”.
(Engem viszont akkor, szintén jogi megalapozottság nélkül, sikerült „ kizárni” félévre. A részleteket majd a hivatalos helyen).
Az új Dokk antológia kapcsán Filip Tamás azt az arcátlanságot merte leírni a Baltazar naplóban, hogy én lennék az „oroszlántulajdonos” Busznyák Imrével (akivel éppen jogvitában állok), a főszerkesztő magyar hangja. Hiszen Filipnek FI(LI)NGJA sincs, milyen (részemről) elkeseredett vita bontakozott ki a csak „későn megtudott” antológia készítés anomáliáival szemben a Dokk tulajdonosok zárt facebook-csoportjában, hogy még az utolsó pillanatban is mentsem ami még menthető.
Csak egyetlen levelemet idézem, nem is a Dokk tulajdonos csoportból, hanem a főszerkesztővel folytatott magán-levelezésemből – saját levelem ismertetését nem köti levél titok, másrészt egy írónak különben sem lehet „magánlevelezése”, aki mégis akar ilyet, az nem író.
”Az író: kém”. (Bereményi Géza)
„Nem írókám.” (Pálóczi Antal)
Levél Köves Istvánhoz:
"Én most visszafogottabb lennék a helyedben, mert elfelejted, hogy engem jogtalanul júlis 8-tól január 8-ig kizártak (kizártatok, mert te sem szóltál ellene, amikor üzentem, figyelmen kívül hagytad). Most február 19-e van. Más dolgom van. (Unokák.) Viszont fél évig kirekesztődtem a Dokk életéből. Mire te azzal jössz, hogy "milyen ember lettem". Fáziskésébe került szerző, akadályoztatott esszéista, a Dokk életéből "kiesett" tulajdonos. Ami eleve képtelenség, ezért Busznyák Imre szerintem jogi elégtétellel tartozik. Majd a hivatalos helyen döntenek róla. Viszont 2020-ban késhegyig menő vitába szálltam, hogy létrehozhassam a 20 éves Dokk antológiát, természetesen kemény fedéllel, csakis a szerkik által maradanDOKK-nak elfogadott versekből. Mire leszavaztak. (Még azt sem tudták elfogadni, hogy CSAK a maradanDOKK versekből készüljön az antológia. Az "összes" versből szerettek volna válogattatni. Bárkivel, csak ne velem. Megjegyzem én a 20 éves verstermés egészére tekintettem. Nem az utolsó öt év érdekelt. Hiszen az nem a Dokk 20 éve. Ahogy ez az öt éves válogatás sem a Dokk 25 éve. Egyébként mi az akadálya, hogy egy tulajdonos kemény kötettel követelje meg a "saját" Dokk-jának antológiáját, ha ő akarja odaadni hozzá a pénzt, ahogy most én? Erre tudnál szabatos feleletet adni? Nem kéne fordítva ülnöd a blogon!
(Idézett szakasz vége.)
Hogy hogyan kértem ki magamnak az „oroszlántulajdonossal” szemben (vagy nevezzük Sir-Khannak, mert akkor csatlósa, Bátai Tibor „Tabaki” lehet a Dzsungel könyvéből, akik együtt gyűlölik „Mauglit”), most nem idézem.
Természetesen benne volt, hogy kikérem magunknak, hogy egy 25 évi antológia csak az utolsó öt évről merjen szólni!
És az is, hogyan akartam rájuk tukmálni a 13. havi nyugdíjamat (épp abban a hónapban kaptam meg február 12-én), hogy én egymagam kifizetem az árkülömbözetet – a jóváhagyásra megküldött nyomdai árajánlat, legnagyobb felháborodásomra puha borítóról szólt –, csak ne puhaborítós legyen. Hanem kemény borítós. Mint az én kötetem. És minden „komolyabbnak” szánt – HISZEN ETTŐL KÖNYVEBB – kötet.
Mit gondolsz, ó Epés Tamás, sikerült ebben, legalább ebben (!) eredményt elérnem?
Majd néhány nap múlva ki fog derülni.
| |
| 445. | [tulajdonos]: Tisztelt Bíróság - mondom majd | 2025-03-07 21:52 | Az ütköztetést azért még tegyük ide, mert az olvasó mindig „ma születik” s neki minden vicc új.
Karaffa Gyula írja:
„Karaffa Gyula betartotta a magyar törvényeket-szabályokat, és nem kényelmi okokból, hanem a lakhelye szerinti illetékes bíróságon tett feljelentést PA becsületsértő kijelentései miatt. Karaffa Gyula megvárta, míg a bíróság "kinyomoztatta", hogy a szerver fizikailag hol van, és az ahhoz illetékes bíróságra tette át az ügyet. PA már megint kisebbíteni akarja Karaffa Gyulát, holott a "kényelmi okokból és jogi tájékozatlanságból" kijelentés ismét alkalmas a becsület megsértésére PA-tól. Majd ezt is magyarázza meg a bíróságon, hogy szerinte ez miért csak metafóra”.
Most ütköztessük azzal, amit a lentebb dátum és hely szerint megadott Polgári perem története című naplójában két és féléve.
„12. hagyj békén!
2022-11-15 19:33
„Pálóczi Antal, hagyj békén! A Dokkon soha ne említsd a nevem se az első, se az utolsó napon!
Amit művelsz, az kimeríti a netes zaklatás tényállását!
Hagyj békén! Vagy beperellek! 30 napos kivárás nélkül, aztán majd járhatsz le Balassagyarmatra!”
Idézet vége.
Mit állítottam én? Ismételjük meg a teljes szövegrészletet:
„Karaffa Gyula már megint elfelejti, hogy nem a Dokk-on kell megnyerni a pert, hanem a "Markóban" (bár ő erdetileg - kényelmi okból és jogi tájékozatlanság miatt a megyeszékhelyén szerette volna - onnan lökték ügyét tovább, illetékesség hiányában, ahogy én már eredetileg is megírtam itt neki a Dokk-on ("találkozunk a Markóban".) Idézet vége.
„Majd járhatsz le Balassagyarmatra” – írta tehát két és fél éve.
- Helytálló következtetés, hogy neki kényelmi szempontból jobb lett volna Balassagyarmat?
Teljes mértékben.
Ahogyan az is valószínűsíthető, hogy mostani állításával szemben ő tényleg azt hitte, hogy majd így lesz. Ez viszont jogosan veti fel a tájékozatlanság gyanúját, tisztelt Bíróság" - mondom majd.
----------------------------
Az összes szövegkörnyezetből kiragadott, félreértelmezett és félreértelmezni akart szókapcsolat „helyes megfejtésére” ilyen aprólékos műgonddal kerítek majd sort. De közben mindennek regényformává alakítását is megkezdem.
Mert ettől nyeri el a végső értelmét. Színtiszta humánetológia. (Egyébként Csányi Vilmos a professzora ennek az új tudományágnak.) | |
| 444. | [tulajdonos]: KORR | 2025-03-07 16:54 | (Véletlenül elírtam a sorszémokat, elnézést!)
Az ötödik keresetet én adtam be Karaffa Gyulával szemben „tudjuk miért”. (Kicsúsztam a bizonyítási határidőből, lezárták az ügyet.)
Hatodikként most Karaffa Gyula adott be keresetet ellenem. Így a viszontvád lehetőségével élve már 30 napos időkorlát nélkül, újra rá tudok mutatni a „tudjuk mire”.
Érdekes lesz.
A hetedik a jogtalan kizárásom miatti per lesz. | |
| 443. | [tulajdonos]: ÉRTELMEZÉSI ÍZELÍTŐ | 2025-03-07 16:51 | FIGYELEM!
„RENDES” OLVASÓNAK NEM SZABAD ELOLVASNI, UNNI FOGJÁTOK!
Csak elszánt Dokk-történészeknek való.
A Dokk-pereskedések a Dokk-történet szomorú lapjaira tartozik. Az első pert 2010 körül Szokolay indította Rossner Roberto ellen, aki szerint Szokolay és Pálóczi vitája „két deffinit elmebeteg küzdelme”. Szokolay ezt sérelmezte, de én elgondolkodtam rajta, hogy talán félig igaz.
A második Dokk-per két évvel később valójában Héttorony per volt. Nem is a Markóban zajlott le. Ott Szokolaynak azt kellett volna bebizonyítani, hogy állításának megfelelően, tényleg korrupcióval került be a versem a Szép versek ’89-be. De valójában az A hónap versei című TV-műsorból került az antológiában, ahol Koncz Gábor szavalta el, mert mind a kettőt Alföldy Jenő szerkesztette.
A harmadik Dokk perben Gyurcsinak kellett volna bebizonyítani, hogy állítása, miszerint én, az Európai út című roma magazin volt riportere, rasszista vagyok, egy irodalmi szövegemből következtetett erre tévesen, de én már a békéltető tárgyaláson kikértem magamnak kiabálva „az egészet” és ezzel megelégedtem. A következő tárgyalásról szándékosan elkéstem így ejtették az ügyet.
A negyedik Dokk perben Filip Tamás nyert becsületsértésért jogi elégtételt az őt szidalmazó Cservinka Dáviddal szemben.
Az ötödik keresetet én adtam be Karaffa Gyulával szemben „tudjuk miért”. (Kicsúsztam a bizonyítási határidőből, lezárták az ügyet.)
Ötödikként most Karaffa Gyula adott be keresetet ellenem. Így a viszontvád lehetőségével élve már 30 napos időkorlát nélkül, újra rá tudok mutatni a „tudjuk mire”.
Érdekes lesz.
A hatodik a jogtalan kizárásom miatti per lesz.
Nem szabad, nem szabadna mindezzel terhelni a Dokk-ot és én is csak azért teszem, hogy az irodalmi lehetőséget felvillantsam ebben az egész, 2008 óta, tehát már 17 éves folyamatban.
Mennyi vitatkozás.
Mennyi szellemi és lelki energia!
Mennyi irodalmi szócsata – hiszen mindig az irodalmi szövegeink és mi magunk irodalmi megítélése állt a háttérben.
Ennek nem szabad elvesznie!
Meg kell írni! Hiszen az archivum a rendelkezésünkre áll!
Ez lesz majd A szerkesztőségi főemlős etológiája című korszakregény – benne a mostani társadalmi, politikai, sőt, világpolitikai folyamatokkal.
Ehhez rendkívüli szövegtisztelet. Búvárkodási készség. Alkotókedv és türelem, türelem és türelem kell majd.
Honnan van meg bennem ez?
Miért nem taszít, miért nem ijeszt meg ez a kesze-kusza „szó gubanc”?
Talán mert a Balatonnál nőttem fel.
És nekem természetes, ha a hogászdamil egy átláthatatlan kesze-kusza „gordiuszi csomóvá” gubancolódik össze, s magától értetődik, hogy én attól „ne ijedjek meg”.
Le kell ülni a móló kövére, és végtelen türelemmel végig kell követni a tekeredéseket, lassan, aprólékosan, centiről centire haladva még a 100 méteres zsinóroknál is.
Mert a megoldás „megvan” a gubancban.
A szógubancban is.
Csak meg kell találni.
Most csak egyetlen mondatot veszek ki a gubancból.
Egy hamis állítást kell cáfolnom. Igazolva, hogy meglátásaim és érveim mindig írott forrásra támaszkodnak.
Ehhez fel kellett lapoznom Karaffa Gyula Polgári perem története című naplóját. Mert jól emlékeztem, hogy ott ezt írta és ezen alapul általa most légből kapottnak vélt állításomat.
Csakhogy az internet nem felejt.
„12. hagyj békén!
2022-11-15 19:33
„Pálóczi Antal, hagyj békén! A Dokkon soha ne említsd a nevem se az első, se az utolsó napon!
Amit művelsz, az kimeríti a netes zaklatás tényállását!
Hagyj békén! Vagy beperellek! 30 napos kivárás nélkül, aztán majd járhatsz le Balassagyarmatra!”
Idézet vége.
Mit állítottam én? Ismételjük meg a teljes szövegrészletet:
„Karaffa Gyula már megint elfelejti, hogy nem a Dokk-on kell megnyerni a pert, hanem a "Markóban" (bár ő erdetileg - kényelmi okból és jogi tájékozatlanság miatt a megyeszékhelyén szerette volna - onnan lökték ügyét tovább, illetékesség hiányában, ahogy én már eredetileg is megírtam itt neki a Dokk-on ("találkozunk a Markóban".) Idézet vége.
„Majd járhatsz le Balassagyarmatra” – írta.
Helytálló következtetés, hogy ez neki kényelmi szempontból jobb lett volna, helytálló, hogy megfogalmazása erre enged következtetni?
Teljes mértékben.
Ahogyan az is valószínűsíthető, hogy mostani állításával szemben ő tényleg azt hitte, hogy majd így lesz. Ez viszont jogosan veti fel a tájékozatlanság gyanúját.
----------------------------
Ezzel befejeztem a pereskedésekkel kapcsolatos kommunikációt!
Mert nem itt kell "pert nyerni", az olvasókból "esküdtszéket" toborozva, ahogy Gyula szeretné.
A többit a "hivatalos helyen".
| |
| 442. | [tulajdonos]: A MARKÓBAN KELL NYERNI NEM ITT | 2025-03-07 12:32 | Karaffa Gyula már megint elfelejti, hogy nem a Dokk-on kell megnyerni a pert, hanem a "Markóban" (bár ő erdetileg - kényelmi okból és jogi tájékozatlanság miatt a megyeszékhelyén szerette volna - onnan lökték ügyét tovább, illetékesség hiányában, ahogy én már eredetileg is megírtam itt neki a Dokk-on ("találkozunk a Markóban".)
Csak nem hitte el.
Most azt nem hiszi el, milyen nehéz lesz majd bebizonyítani a kommentjeimről, hogy "becsület sertések". (Nem elírás, szándékos szógeg.)
Nem pedig metaforák.
Ahogy én gondolom. Jól tudván: a "metaforrázás" nem minősíthető bűncselekménynek.
Filip Tamás is tudja, hogy filippikát írni sem bűncselekmény (hiszen már több mint 2000 éves hagyománya van).
Márpedig ha nem jogsértő, akkor jogszerű.
S ezzel szemben a Dokk belső szabályzata, etikai kódexe sem lehet "álom az államban". Mindketten azt hiszik, hogy "most jöttem le a falvédőről". Pedig tényfeltáró újságíróként nem ez az első ügyem.
S mint lentebb írtam, már Dr. Torgyán megmondta, hogy szépasszonyt kemény szerszámmal, s jogászt (meg tényfeltáró újságírót, ezt én teszem hozzá) perrel megijeszteni nem lehet."
Itt egyetlen kereset jogos, az enyém, a törvénytelen féléves kizárásom miatt.
Úgyhogy akikkel kell, azokkal a Markóban- tényleg - találkozunk.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
