NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2026-04-25 23:55 Összes olvasás: 65032| 457. | [tulajdonos]: SIRÁLYLÓGÓ | 2026-04-25 22:24 | A SIRÁLYLOGÓT VISSZAHOZZUK
Örömmel olvasom a Dokk faq-on, hogy nem csak nekem hiányzik a sirály logó.
Már készítem az újat.
Pontosabban már hónapokkal ezelőtt elkészült a vázlata (kézzel összebarkácsolva; elektronikusan még szétesik, ezért egy stúdióba kell vinnem jövő hét elején).
Hónapokkal ezelőtt elküldtem az időközben (dicstelenül) távozott szerkesztő-házaspárnak is.
Mivel minden levelezésem irodalmi jellegű (az "utókornak" s a regényeimnek írom őket), itt a helye ebben a naplóban. Legalábbis ennek a részletének:
"Messengeren küldött korábbi levelemben kértelek, hogy „tolass vissza: így nem fog menni, s nagyobb ívben vedd be a kanyart”.
Nem hallgattál rám.
Félek, hogy emiatt most belekeveredtek valamibe, két tehetséges ember, amiből rosszul fogtok kijönni.
...
Nem erről akarok beszélni, hanem arról a súlyos vizuális tévedésről, hogy a megszokott sirály
logónkat fehér paca logóra cseréltétek fel.
...
Még nincsen késő.
Kérlek benneteket, alkossatok új logót a sirály figura helyett tévesen bevezetett fehér pacából.
Nekem Ilyen fehér foltokat kellett letakarítanom a balatoni horgászstégekről, ha a csajommal ott akartam napozni.
Részleteiben maradhat.
D alakú kékmezőben bizonytalan korvonalú fehér folt?
Rendben.
De miért ne lehetne egyben - stilizált sirály - formája akár?
Jelent nektek valamit az a folt?
Lyukas zászlóként akarjátok lobogtatni a régi Dokk zászló helyett?
Vagy mire kéne asszociálnom?
Itt Magyarországon nekünk ez a két (fentebb említett) asszociáció az első.
Füri Marié – tinta paca – téves. Mert nem kék lapra írunk fehér tintával, hanem (f)ordítva.
Nekem ez a fehér folt tényleg olyan, mint amilyet a sirály defekál.
Nem fogjátok tudni megvédeni, annyira meggyőző érvekkel fogom majd magasztalni a régit.
Eleve Ady attribútumát jelenti a „pacsirta álcás sirály”… vagy az albatrosz asszociációt: „A költő is ilyen, e légi herceg párja.”stb.
Ha minimális belátással, minden bejelentés nélkül csak titokban megváltoztatnátok, azt nem lehet?
Mintha magatoktól találtátok volna ki.
A hangulatjavítás és a jóhiszeműségetek kifejezése érdekében.
Ez a levél (egyelőre) köztünk marad.
Sosem fogok rá hivatkozni, ha megtörténik a változtatás.
Küldök sirály emblémákat.
Miért ne lehetne fehér folt helyett „sirálypaca” a kék ég D-mezőben, nem igaz?
Nem akarom megmutatni az általam képzelt verziót: hadd maradjon a ti alkotásotok.
Én csak ezt az emblémakollekciót mutatom meg hozzá. (Meg azt, fotókon, hogy milyen amikor a sirály defekál.)
És olvassátok el ezt a balatoni novellámat. (Emiatt vagyok egyben sirályszakértő.)
Idézet részlet vége.
/A novellát itt most nem közlöm. A sirályürüléket sem mutatom be. El tudjátok képzelni: elég a logóra nézni./
-------------------
Válasz nem érkezett.
Ezért időközben az említett mintából én csináltam meg a címerfelület képét.
Filip Tamásnak tetszett, Tesch Gábor Ferenc nem zárkózott el a cserétől, de a dolog hónapok óta függőben van.
Úgy látszik most jött el az ideje, hogy véglegesítsem.
Ez nem pusztán a sirály logó visszaállítása lenne, hanem az új Dokk logója, szintézisben az elődök téves, de részleteiben menthető logó-ötletével.
Ezzel szeretném kifejezni, hogy a részükről sokkal nagyobb empátiára lett volna szükség.
Akkor még mindig itt lehetnének, valamennyiünk hasznára.
Így viszont menniük kellett.
képlink másolása
| |
| 455. | [tulajdonos]: Korr | 2025-09-01 08:52 | | < Moderálva > | |
| 453. | [tulajdonos]: MESSAGE | 2025-06-19 10:03 | Tegnap ezt üzentem Filip Tamásnak a facebookon
A nagybetűk az ottani stílusom szalagcímeinek felelnek meg. Nem kiabálok velük csak kiemelek.
------------
FILIP TAMÁS FIGYELMÉBE!
AKI EGYSZER, TALÁN FÉLREÉRTETT SZAKMAI OKBÓL, AZZAL VICCELT (NEM EZEKKEL A SZAVAKKAL, DE EBBEN AZ ÉRTELEMBEN EGY DOKK-EST KAPCSÁN), HOGY MAJD PONT ÉN FOGOM MEGÉNEKELNI, HOGY "MI VAN".
ATTÓL TARTOK "IGAZA" LESZ (BÁR CSAK NE LENNE)!
SZOMBATHELYEN ÉN ÍGY ÜNNEPELTEM A MAI BLOOMS-DAY-T.
Egyre közismertebb, hogy Európában június 16-án van a Blooms-day elnevezésű James Joyce ünnep. A híres író regénye az Ulysses egy nap történetéről szól. S ez a nap azért Bloom napja. mert a főhősét, egy magyar zsidót Bloomnak hívják benne. Aki Szombathelyen, a képen látható házban született. Ezért ma már Dublin (ahol Joyce született) és Trieszt mellett (ahol élt és írt) Szombathelyen is van életnagyságú szobra. Itt a falból lép elő.
Európa-szerte ünnepelnek e napon a Joyce-rajongók. Ki így ki úgy.
Vannak párok, akik Joycenak és feleségének öltöznek korabeli ruhákban és úgy sétálnak a tengerparton.
Mivel Joyce egyben nyelvzseni volt, aki a világnyelveken kívül megtanult holt nyelveket és helyi ritkaság nyelveket is, nyilván örülne annak, hogy én ma törökül és magyarul énekeltem "neki" háború ellenes dalokat. (Állítólag tűrhető a török kiejtésem.)
A török szöveg fordítása ez: C'anakkale városában/ meglőttek engem.// C'anakkale városában meglőttek engem.// Ölmeden = "halatlan" Tehát: "Még meg sem haltam. Úgy temetnek el. Ó, én ifjúságom. Ejha! / Még meg sem haltam úgy temetnek el. Ó én ifjúságom. Ejha".
Ha a dalokat is hallani akarjátok, ne a képre, hanem a lenti linkre klikkeltetek.
Ezt a produkciómat most hármas főlé-re osztályozom.
Még mindig rossz a légzéstechnikám, kapkodom a fejemet és pontatlanul intonálok. Ezek miatt járok énektanárhoz. Gyakorolni gyakorolni és gyakorolni kell. Az alapadottság még megvan... Már amennyi megmaradt az eredetiből, de másnak még ennyije sincs.
(Ehhez a műfajhoz persze folytatni kell a lefogyásomat is, amiben egyelőre félúton vagyok - jobban veszi ki magát...)
Az más kérdés, hogy csak azoknak adja ki, akik fent vannak a facebook-on. Mindegy: kalandra fel!
https://www.facebook.com/groups/309179326907749 | |
| 452. | [tulajdonos]: FILIP ROSSZ MEGFIGYELŐ | 2025-04-26 02:50 | "Nem kívánom senkinek, hogy hasonló helyzetbe kerüljön, mint én. A mosoly azonban nagy segítség. A pingvin repülni tanítja a fecskét. Tudom, hasonlítanak: mindkettő madár."
Ezt írta Filip Tamás a saját karikatúráját megrajzolva, mert összetéveszti a szulát a pingvinnel.
https://www.youtube.com/watch?v=1Cp1n_vPvYY
Én elhiszem, hogy az ELTE Jogi kar előtt nem járhat mindenki agrárszakra, mint én az ELTE Bölcsészkar előtt, ahol lényegében ugyanazt tanították, mint az író Fekete Istvánnak a maga agráriskolájában, de azért ne legyünk biológiai análfabéták (nem elírás: szógeg).
Innen a természet megfigyelésének ösztöne.
Pontosabban a megfigyelés különleges és atavisztikus (lényegében ősemberi) képessége vitt közel a természethez már gyerekkoromban.
Ezért akartam először állattenyésztő lenni.
Majd ez vitt a szépíráshoz is.
AZ EMBER ÚGY FÁJ A FÖLDNEK
Állatok szembogarában
nézd egyszer meg magad,
hogy azt hidd: - nem lenni -
nincs is! (saját)
Már negyedik napja járom a pusztát
hálózsákkal, növényhatározóval,
hogy beszélhessek erről Neked,
ki át nem lépnéd a margók fonalát.
Már első nap nagyseggű németek értek be
sárosan és kimerülten, rosszul nyergelt lovakon,
délutánonként rendesen elvert az eső,
éjjelenként fáztam, és mégsem ez a fontos,
hanem a - reggel színű - reggelek, amiket
bérelt kancám hátáról láttam:
mert közeleg immár a növények
és az állatok feltámadásának ideje.
Az más kérdés, hogy a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán végül többet zenéltem mint szakértettem.
Abból maradt ez.
Nézzétek a hátul ülők arcát a linkelt videón! Balszélen ül tanárom, Dévai Nagy Kamilla.
Mit mutat az arca, hogyan énekelek? (Ha valaki ráadásul még botfülü is, és "magától" nem hallaná mert "ROSSZ MEGFIGYELŐ"?)
Nézzétek meg a többiekét!
Az a művészcsoport csoport épp olyan mint a Dokk.
Vajon mindenki "örül nekem"?
Nem.
Van aki úgy érzi "kitakarom", ahogy itt is.
https://x.com/PalocziAntal/status/1869959575136268455
Az más kérdés, hogy – legyünk kíméletlenül őszinték, mert a művészetben ez kötelező – modoros az előadásom. Rángatom közben a fejemet és ki kell javítani a légzéstechnikámat. Erről szólnak majd az új Ágoston novellák. Kettőt itt tavaly ilyenkor már megírtam. A ciklus folytatása épp a Dokk-ról történt törvénytelen kizárásom miatt szakadt meg.
Az ég legyen irgalmas jogtalan kizáróimhoz, mert az új Dokk-per bírója majd nem lehet!
| |
| 451. | [tulajdonos]: MEGÚJULÁS? - KITELJESEDÉS! | 2025-04-05 05:07 | HOLNAP MEGINT FÖLTESZEM A RÉGI "FARKASOS" NOVELLÁMAT, MERT MEG SZERETNÉM VIZSGÁLNI.
Ellentartva annak a rólam elharapózó esztelen híresztelésnek, hogy a Pálóczi fogatlan oroszlán, akinek csak régi művei vannak, mert csak régen tudott írni, ma már nem tud.
Hogy jutott ilyesmi "bárkinek" az eszébe?
Nem tudja kivel áll szemben?
Véletlenül épp az Archaikus torzó című versem volt fenn az előbb a DOKK-on, és ezt össze tudtam fotózni a címoldalon a három legújabban elfogadott maradanDOKK verssel: mindegyik az enyém, legújabb Duna-ciklusom részeként.
Tehát igenis felkerülnek tőlem frissen írt opuszok.
És én ezek után mégis egy régi novellámat kaparom elő, hogy megint föltegyem. Végleges megjelenéséig hátha javíthatok még rajta.
Mert ez a munkamódszerem.
Érted Filip Tamás?
Újra és újra megvizsgálom a szövegeimet, hiszen ezek maradnak utánam (ha… és amennyiben…) amikor én már nem járok többet biopsziára. (Megszúrásos szövettani mintavétel elnevezése.) Két hete voltam. Találtak a nyakamon egy duzzanatot, ami halálos is lehet. Ezért az orr-fül-gégész beutalójával a János kórház szakrendelőjébe kellett befeküdnöm, ahol egy hosszú vékony tűvel felszúrták. (Azért jutott eszembe ezt megemlíteni, mert önfelmentő vitaérvként nemrég valaki ezzel „takarózott”. Csakhogy „nincs egyedül”… így óhajtom jelezni.)
Nem fájt jobban a vérvétel tűszúrásánál, de kellemetlen, amikor azt észleled, hogy ez most „belül” szúr. Olyan mélyen, ahová injekcióstű még soha nem hatolt.
Az első vizsgálat kétértelmű eredményt hozott. Újabb szövettani vizsgálatra tovább küldték a leletet. Ennek két hete.
Ha találtak volna valamit, akkor eddig – talán –, ki kellett volna értesíteniük. Talán. Vagyis az egészségem természetesen nekem is veszélyben van. Mint mindenkinek élemedett életkorunkban.
Viszont ettől még minden reggel úszom 40 percig és utána hideg vízzel is lezuhanyozom. (Akár elvisz végül e kórság, akár nem. Önként nem adom meg magam.) A kívánatos hideg-sokk miatt. Ami az immunrendszert erősíti.
A rendszeres mozgásnak egyébként nem az a legfőbb lényege, hogy izmosak és fittek leszünk tőle. Ez csak fiatalon számít. A mélyebb összefüggések megértése ott kezdődik, amikor keveset tárgyalt, csak alapos szakirodalom-ismeret után egy meglepő a tudásfoszlányhoz jutsz.
Miszerint a rendszeres sport legfőbb haszna a mindennapos, az izomszövetben elszenvedett és alig észrevehető mikro-sérülésekben rejlik.
Nem lesérülések, hanem meg sem érzett apróságok ezek, a használat természetes következményeként.
De amelyek arra késztetik a szervezet regenerációs mechanizmusát, hogy minden éjszaka kis „tatarozásokat” végezzenek el rajtunk. Egy kis „vakolat-javítás”, egy-egy „törött tégla” cseréje…
Amit a sport „ledöntött” estére, azt „Kőműves Kelemenünk” reggelre visszaépíti. (Asszonyvér se kell hozzá, csak a miénk.)
De közben történik még valami, majdnem fontosabb.
E „tatarozás” során, mintegy járulékos haszonként, a rákos sejteket is kipucolja belőlünk ez a mechanizmus.
Ezért élnek a jól sportolók soká. Nem azért mert „sportolnak” (csupán). (Én legfeljebb elkéstem ezzel, mert öt évvel korábban kellett volna… De attól még csinálni kell.
Én azonban (privátim) MÉGSEM akarok életmód tanácsokat adni. Filip Tamás dörgedelmes komentjeiben a facebookon nemrég ezzel vádolt.
Nem kell egészségesen élni, Filip Tamás!
Nem kell élni sem!
Majd én élek!
---------------------------------
S hirtelen eszembe jutott egy ezzel foglalkozó, szintén 35 éves versem.
Nézzük csak?
Maradandó vajon?
Fennmaradhatna a halálom után?
Én állandóan ezzel a kérdéssel veszem elő őket. Ez az opusz például megélte első 35 évét. Vajon elavult közben? Veszített-e érvényességéből?
Vagy képes ma is hatni?
Mert akkor lehet, hogy újabb 35 év múlva is hatni tud, és az már VALAMI, Tamás.
Nálam a vers nem ejakulátum, amit letörlök egy folyóirattal a csajom hasáról és többé „nem érdekel”, mert majd jön "a következő"! Lukács György a kritikáiban is politizált, de Kosztolányinak írt valami igen hasznosat. "Elfelejti a legfontosabbat" – dorgálta – "keveset
írni"!
Én is jobban szeretném csak a "válogatott műveimet" megírni.
Az illusztráció nem kell hozzá, a Somogy folyóiratba is anélkül válogatta be mesterem, Fodor András (még az előző évezed vége felé).
Ide mégis képpel teszem föl. Mert az új Duna-versek helyszíne szintén az ókori Róma limes-folyója. A kánikulától este még mindig meleg sóderre lépve ezért jut eszébe versalteregómnak a római hypocaustum padlófűtés, miután megnézte az alkonyatban: „áll-e horgász a parton – már kétezer éve”.
-----------------------------------------------------------------
FELÁLLVA ORVOSI SZÉKBŐL
1.
ó halál te mindig igazságos lándzsás
ma kiütötted a fogam
mert már nem érdemeltem meg
szúrj csak
borítsd ránk hálócsapdád
mit felhízott változásnak érzünk
hiszen a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk
2.
hellén szerkesztőnél
macedon fiú
vitatkoznak
egy kultúrérvet az ifjú nem győz követni
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg
és ez megcáfol mindent
--------------------
Holnap pedig próza.
A „farkasos” novellám ugyanis még nem jelent meg sehol.
A Nők, férfiak nélkül címmel tervezett kötetben majd benne lesz.
Jó dolog, ha valaki évekig nem adja ki a kezéből a műveit?
Ha fenntartja a jogot, hogy csak élete vége felé formálja késszé azokat?
Alkotói alkat kérdése.
Nekem semmilyen ambícióm nincs arra, hogy gyors publikációkkal tetszelegjek s közben esetleg fércművet hagyjak hátra. És itt nem arról van szó, hogy savanyú a szőlő. Nekem jelent már meg novellám komoly orgánumban is. A Magyar Írószövetség lapja, a Magyar napló talán annak tekinthető.
S amikor pár éve bementem "újra tájékozódni" a Magyar Napló a szerkesztőségébe, azok közé akiket nem ismertem (Oláh János főszerkesztő halála után, akit ismertem), akkor a lap régi-új novellaszerkesztője még mindig emlékezett a balatoni eceteshal receptjére, amiről idén 20 éve, vagyis 2005-ben, a Magyar Napló januári számában megjelent Melegváltás című apa-novellámban írtam.
Mikor bemutatkoztam azzal, hogy én vagyok annak a bizonyos szövegnek megírója, akkor a szerkesztő még több mint (akkor) tíz évvel később is emlékezett rá. Azt hiszem ez jelent valamit.
Lásd az akkori borítót.
A kortárs "nagy nevek" között ott áll az enyém is, ahol lennie "kell". Ahová számos nagy lapban, antológiában megjelent, televízióban elmondott, rádióban fölolvasott publikációm, s most már a kötetem után, illetve főleg az arról írt pozitív kritika után – tehát ahová mindezeknek köszönhetően – számítom magam.
TUDOK TEHÁT ÍRNI, EZT NEHÉZ MEGKÉRDŐJELEZNI.
De hát akkor miért nem küldtem újabb novellát (2005 óta) a Magyar Naplónak? (Miért versekkel próbálkoztam, hogy amit onnan visszadobtak végül az Élet és Irodalomban jelenjen meg?)
Miért nem küldtem új novellát az itt tavaly nyáron bemutatott, friss Ágoston novellák közül? Vagy ha azokat az ÉS-nek szánom, mert tényleg ez a célom, akkor miért nem küldtem a Magyar Naplónak egy még meg nem jelent régit?
Miért nem küldtem el az itt most újra „bevizsgálásra” föltett BUNDI-t annak a kedves szerkesztőnek, aki az előző novellámból még az eceteshal receptjére is emlékezett? (Talán mert az az opusz jól volt megírva)?
Csak.
Valamilyen fóbia miatt, az biztos, de hogy pontosan ki (kik) és mi (milyen irodalmi körülmények) váltja (váltják) ki ezt belőlem: nem teljesen világos.
Mondhatnék felszínes észleleteket, látszat-összefüggéseket, de ezek csak féligazságok lennének.
Valami nagyon nem tetszik az irodalmi közéletben, ami megfekszi a gyomrot és az elmét, s egyszerűbb a kivonulást választani, azonban ezt a luxust valószínűleg mégsem engedhetem meg magamnak. Akkor sem, ha az angolul írás "óceán átevezési" túrájára is beneveztem közben.
Kell magyarul is írni.
Prózát mindenképp.
Holnap tehát prózával foglalkozom.
Ezen belül a megfigyelés művészetével.
Mert a jó próza (és nálam a jó vers is) azzal kezdődik. Aki úgy ír prózát és verset, hogy más prózákból és más versekből meríti az élményt, azokról már Adynak is elítélő véleménye volt.
"Irodalmi költő" – írta Ady újságíró asztaltársa első kötetéről lekicsinylően, pedig azt a nála sokkal magasabb (és kócosabb) fiatal költőt Kosztolányi Dezsőnek hívták.
(Kosztolányi ezt sohasem bocsátotta meg, így Ady halála után elsőként rúgott bele a „halott oroszlánba”, megkezdve ellene lekicsinylő sajtóhadjáratát, amely "Ady pör" címmel került be az irodalomtörténetbe, s kiváltotta a kortársak megbotránkozását.)
Én a szóbűvészkedést akarom tetten érni! NEM MAGÁT A SZÓBŰVÉSZKEDŐ KÖLTŐT, AKÁRHOGY HÍVJÁK IS, SENKI SE MERÉSZELJE EZT A „SAJÁT SZEMÉLYES MEGTÁMADÁSÁNAK” ÉRTELMEZNI. SZÓLISTAKÉNT SEKI SINCS ENNYIRE FONTOS.
Én magát az eljárást, jelesül a Marno Jánostól lopott úgynevezett "szemantikai kócolást" támadom. Ami Marnónál még eredeti találmány volt, azzal mások csúnyán visszaélnek. Amenyiben nem megfigyelt vérvalóságot ábrázolnak, "átköltősítve", hanem tetszetős illúziót teremtenek "mintha" szótrükkökkel.
E szóbűvészet olykor elérheti a szóművészet színvonalát.
A jobbaknál.
(Rodolfo is már majdnem művész volt.)
A dömpingversgyártóknál azonban e „szakmánysorozat” visszatetsző.
S akkor a Marno Jánossal készült Kukorelly interjúban felmerülő úgynevezett "bizsugyártás" problematikájáról még nem is beszéltem.
Arról legközelebb többet! Lesz róla néhány szavam!
Dolák-Saly Róbert itt már bemutatott videó bohózata mindenesetre a "vérvalóság nélküli" költői fogyatékkal élést (illetve visszaélést) leplezi le.
(Itt most elég csak a szöveg, film helyett a képet teszem fel.)
_______________________________________________
Trubadúr - A szél fú.
Úrnő - .... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A zöld fű.
Úrnő - ... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A Föld kering.
Úrnő - ... (Fölvonja szemöldökét.)
Trubadúr - A nap korong.
Úrnő - Anyád picsája!
 | |
| 450. | [tulajdonos]: MEGÚJULÁS? - KITELJESEDÉS! | 2025-04-03 11:35 | HOLNAP MEGINT FÖLTESZEM A RÉGI "FARKASOS" NOVELLÁMAT, MERT MEG SZERETNÉM VIZSGÁLNI.
Ellen tartva annak a rólam elharapózó esztelen híresztelésnek, hogy a Pálóczi fogatlan oroszlán, neki már csak régi művei vannak mert csak régen tudott írni, ma már nem tud.
Hogy jutott ilyesmi "bárkinek" az eszébe?
Nem tudja kivel áll szemben?
Véletlenül épp az Archaikus torzó című versem volt fenn az előbb a DOKK-on, és ezt össze tudtam fotózni a címoldalon a három legújabban elfogadott maradanDOKK verssel, amelyek mindegyike az enyém, legújabb Duna-ciklusom részeként.
Tehát igenis felkerülnek tőlem frissen írt opuszok.
És én ezek után mégis egy régi novellámat merem előkaparni, hogy megint föltegyem.
Mert ez a munkamódszerem.
Érted Tamás?
Újra és újra megvizsgálom a szövegeimet, hogy végső – maradandó formát nyerhessenek –, hiszen ezek maradnak utánam (ha… és amennyiben…) mikor én már nem járok többet biopsziára. (Megszúrásos szövettani mintavétel elnevezése.) Két hete voltam. Találtak a nyakamon egy duzzanatot, ami halálos is lehet. Ezért az orr-fül-gégész beutalójával a János kórház szakrendelőjébe kellett befeküdnöm, ahol egy hosszú vékony tűvel felszúrták. (Onnan jutott eszembe megemlíteni, mert önfelmentő vitaérvként nemrég valaki ezzel „takarózott”. Csakhogy „nincs egyedül”… ezzel jelezni szerettem volna.)
Nem fájt jobban a vérvétel tűszúrásánál, de kellemetlen, amikor azt észleled, hogy ez most mélyen „belül” szúr. Olyan mélyen, ahová injekcióstű még soha nem hatolt.
Az első vizsgálat kétértelmű eredményt hozott. Újabb szövettani vizsgálatra tovább küldték a leletet. Ennek két hete.
Ha találtak volna valamit, akkor eddig – talán –, ki kellett volna értesíteniük. Talán. Ezt azért mondom, mert az egészségem természetesen nekem is veszélyben van.
Viszont attól még minden reggel úszom 40 percig és utána hideg vizzel is lezuhanyozom. (Akár elvisz végül e kórság, akár nem. Önként nem adom meg magam.) A kívánatos hideg-sokk miatt. Ami az immunrendszert erősíti. A rendszeres mozgásnak egyébként nem az a legfőbb lényege, hogy izmosak vagy fittek leszünk tőle. Ez csak fiatalon számít. A mélyebb összefüggések megértése ott kezdődik, amikor keveset tárgyalt, csak alapos szakirodalom-ismeret után felfedezhető és hasznosítható tudásfoszlányhoz jutsz: a rendszeres sport lényege a mindennapos, az izomszövetben elszenvedett és alig észrevehető mikrosérülésekben rejlik. Nem lesérülések, hanem meg sem érzett apróságok, pusztán a minden napos használat természetes következményeként.
De amelyek arra késztetik a szervezet regenerációs mechanizmusát, hogy minden éjszaka, álmunkban, kis „tatarozásokat” végezzenek el rajtunk. Egy kis „vakolat-javítás”, egy-egy „törött tégla” cseréje… A minden napi sportolás hatására minden nap éjszakáján így regenerálódunk. Amit a sport „ledöntött” estére, azt „Kőműves Kelemenünk” reggelre visszaépíti. (Asszonyvér se kell hozzá, csak a miénk.
De közben történik még valami, majdnem fontosabb.
E „tatarozás” során, mintegy járulékos haszonként, a rákos sejteket is kipucolja ez a mechanizmus.
Ezért élnek a jól sportolók és jól étkezők soká. Nem azért mert „sportolnak” (csupán). (Én legfeljebb elkéstem ezzel, mert öt évvel korábban kellett volna… De attól még csinálni kell. Kell? Erről majd mindjárt…)
Én azonban MÉGSEM akarok életmód tanácsokat adni.
Nem kell egészségesen élni, Filip Tamás!
Nem kell élni sem!
Majd én élek!
---------------------------------
És most hirtelen eszembe jutott egy ezzel foglalkozó, szintén 35 éves versem.
Nézzük csak?
Maradandó vajon?
Vajon fennmaradhatna a halálom után? Én állandóan ezzel a kérdéssel veszem elő őket. Ez például megélte első 35 évét. Avult-e közben? Elveszítette-e az érvényességét!
Vagy képes ma is hatni? Mert akkor lehet, hogy 35 év múlva is hatni tud, és az már VALAMI, Tamás.
Nálam a vers nem ejakulátum, amit letörlök egy folyóirattal a csajom hasáról és többé „nem érdekel”!
Ez megvan?
Az illusztráció nem kell hozzá, a Somogy folyóiratba is anélkül válogatta be mesterem, Fodor András (még az előző évezed vége felé).
De azért ide mégis képpel teszem föl. Mert az új Duna-versek helyszíne szintén az ókori Róma limes-folyója. A kánikulától este még mindig meleg sóderre lépve ezért jut eszébe a római hypocaustum padlófűtés, miután megnézte az alkonyatban, hogy „áll-e horgász a parton – már kétezer éve”.
-----------------------------------------------------------------
FELÁLLVA ORVOSI SZÉKBŐL
1.
ó halál te mindig igazságos lándzsás
ma kiütötted a fogam
mert már nem érdemeltem meg
szúrj csak
borítsd ránk hálócsapdád
mit felhízott változásnak érzünk
hiszen a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk
2.
hellén szerkesztőnél
macedon fiú
vitatkoznak
egy kultúrérvet az ifjú nem győz követni
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg
és ez megcáfol mindent
Holnap pedig próza.
A „farkasos” novellám ugyanis még nem jelent meg sehol.
A Nők, férfiak nélkül címmel tervezett kötetben majd benne lesz.
Jó dolog, ha valaki évekig nem adja ki a kezéből a műveit?
Ha fenntartja a jogot, hogy csak élete vége felé formálja késszé?
Alkotói alkat kérdése.
Semmilyen ambícióm nincs arra, hogy gyors publikációkkal tetszelegjek, esetleg fércművet hagyván. És itt nem arról van szó, hogy savanyú a szőlő. Nekem jelent már meg novellám a legkomolyabb lapban is. A Magyar Írószövetség lapja, a Magyar napló mindenképp ennek tekinthető.
Amikor pár éve bementem "újra tájékozódni" a Magyar Napló a szerkesztőségébe, azok közé akiket nem ismertem (Oláh János főszerkesztő halála után, akit ismertem), akkor a lap régi-új novellaszerkesztője még mindig emlékezett az balatoni eceteshal receptjére, amiről idén 20 éve, vagyis 2005-ben, a Magyar Napló januári számában megjelent Melegváltás című apa-novellámban írtam.
Mikor bemutatkoztam azzal, hogy én vagyok annak a bizonyos szövegnek megírója, akkor a szerkesztő még több mint (akkor) tíz évvel később is emlékezett rá. Azt hiszem ez jelent valamit.
Lásd az akkori borítót.
A kortárs "nagy nevek" között ott áll az enyém is, ahol "kell" lennie. Ahová számos nagy lapban, antológiában megjelent, televízióban elmondott, rádióban fölolvasott publikációm, s most már a kötetem után, illetve főleg az arról írt pozitív kritika után - tehát ahová mindezeknek köszönhetően - számítom magam.
TUDOK TEHÁT ÍRNI, EZT NEHÉZ MEGKÉRDŐJELEZNI.
De hát akkor miért nem küldtem újabb novellát (2005 óta) a Magyar Naplónak? (Miért versekkel próbálkoztam, hogy amit onnan visszadobtak, hogy végül az Élet és Irodalomban jelenjenek meg?)
Miért nem küldtem új novellát (az itt tavaly nyáron bemutatott, friss Ágoston novellák közül? Vagy ha azokat az ÉS-nek szánom, mert tényleg ez a célom, akkor miért nem küldtem a Magyar Naplónak egy még meg nem jelent régit?
Miért nem küldtem el az itt most újra „bevizsgálásra” föltett BUNDI-t annak a kedves szerkesztőnek, aki az előző novellámból még az eceteshal receptjére is emlékezett? (Talán mert jól volt megírva)?
Csak.
Valamilyen fóbia miatt, az biztos, de hogy pontosan ki (kik) és mi (milyen irodalmi körülmények) váltja ki ezt belőlem: nem teljesen világos.
Mondhatnék felszínes észleleteket, látszat-összefüggéseket, de ezek csak féligazságok lennének.
Kétségtelen viszont, hogy a kivonulás luxusát mégsem engedhetem meg magamnak.
Valami nagyon nem tetszik az irodalmi közéletben, ami megfekszi a gyomrot és az elmét, s egyszerűbb a kivonulást választani, azonban ezt a luxust valószínüleg mégsem engedhetem meg magamnak. Akkor sem, ha az angolul írás "óceán átevezési" túrájára is beneveztem közben.
Kell magyarul is írni.
Prózát mindenképp.
Holnap tehát prózával foglalkozom.
Ezen belül a megfigyelés művészetével. Mert a jó próza (és a jó vers is) azzal kezdődik. Aki úgy ír prózát és verset, hogy más prózákból és más versekből meríti az élményt, azokról már Adynak is elítélő véleménye volt.
"Irodalmi költő" - írta Ady újságíró asztaltársa első kötetéről lekicsinylően, pedig azt a nála sokkal magasabb (és kócosabb) fiatal költőt Kosztolányi Dezsőnek hívták.
(Kosztolányi ezt sohasem bocsátotta meg, így Ady halála után elsőként rúgott bele a „halott oroszlánba”, megkezdve ellene lekicsinylő sajtóhadjáratát, amely "Ady pör" címmel került be az irodalomtörténetbe, s kiváltotta a kortársak megbotránkozását.)
Én a szóbűvészkedést akarom tetten érni! NEM MAGÁT A SZÓBŰVÉSZKEDŐ KÖLTŐT, AKÁRHOGY HÍVJÁK IS, SENKI SE MERÉSZELJE EZT A „SAJÁT SZEMÉLYES MEGTÁMADÁSÁNAK” ÉRTELMEZNI. SZÓLISTAKÉNT NINCS Ő ILYEN FONTOS.
Én magát az eljárást, jelesül a Marno Jánostól lopott úgynevezett "szemantikai kócolást" támadom. Ami nála még eredeti találmány volt, azzal mások csúnyán visszaélnek. Amenyiben nem megfigyelt vérvalóságot ábrázolnak, "átköltősítve", hanem tetszetős illúziót teremtenek "mintha" illúzióval.
E szóbűvészet olykor elérheti a szóművészet színvonalát.
A jobbaknál.
(Rodolfo is már majdnem művész volt.)
A dömpingversgyártóknál azonban e „szakmányosrozat” visszatetsző.
Dolák-Saly Róbert itt már bemutatott videó bohózata e "vérvalóság nélküli" költői fogyatékkal élést (illetve visszaélést) leplezi le.
(Itt most elég csak a szöveg, film helyett csak képet teszek fel.)
_______________________________________________
Trubadúr - A szél fú.
Úrnő - .... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A zöld fű.
Úrnő - ... (Némán hallgatja.)
Trubadúr - A Föld kering.
Úrnő - ... (Fölvonja szemöldökét.)
Trubadúr - A nap korong.
Úrnő - Anyád picsája!
| |
| 449. | [tulajdonos]: MAI FACEBOOK-EMLÉKEM | 2025-03-30 19:31 | Ma ezt dobta ki a face-algoritmus.
----------------------
NÉGY ÉVE, JOE BIDEN BEIKTATÁSAKOR EGY FIATAL FELTÖREKVŐ KÖLTŐNŐ, AMANDA GORMAN OLVASTA FEL HOSSZÚ VERSÉT A CEREMÓNIÁN. HOGY A KÖLTÉSZET SZEREPET KAP EGY ILYEN ESEMÉNYEN AZ TETSZETT, DE MAGA A VERS NEM MINDEN TEKINTETBEN. RÁADÁSUL GORMAN SZERINTEM SOKAT GESZTIKULÁLT. E TWITTER-POÉMÁT MÉG AKKOR ÍRTAM NEKI, NÉGY ÉVES FACE-EMLÉKNEK DOBTA KI AZ ALGORITMUS. (BENNE LESZ MAJD AZ AJÁNDÉK A HERCEGNEK CÍMŰ KÉTNYELVŰ KÖTETBEN)
-----------------------------------
4 éve
(Nézd meg az emlékeidet.)
Pálóczi Antal
2021. március 30. ·
-----------------------------------------
102.
Do not exaggerate your gestures while reciting, because then you will be like Rodolfo the magician!
I have observed that puns and gestures always come where the line of though is inconsistent.
Be a true prophet!
And watch out for fans who applaud even if your poem is weak!
----
102.
Ne túlozd el a gesztuisaidat szavalás közben, mert akkor olyan leszel mint Rodolfo a bűvész!
Megfigyeltem, hogy a szójátékok és a gesztusok mindig akkor jönnek, amikor a gondolatmenet következetlen.
Igaz próféta légy!
S vigyázz azokkal a rajongóiddal, akik akkor is tapsolnak, ha a versed gyenge!
 | |
| 448. | [tulajdonos]: KORR | 2025-03-26 19:40 | Na most, ha valaki tesz egy ténymegállapítást "TÉGED FÉLÉVRE KIZÁRTAK INNEN", akkor néhány mondattal lejjebb NEM szerepelhet, hogy
"CSINÁLTÁTOK, MEGFOSZTOTTÁTOK, ADTATOK" | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
