NAPLÓK: Minimal Planet Legutóbbi olvasó: 2025-10-10 00:00 Összes olvasás: 163457| 1923. | [tulajdonos]: tudom, ez már fáj | 2025-10-09 10:54 | | Az idős amerikai filmsztár kérdezi a házvezetőnőjét: Mary, milyen ablaktisztítót használ? Mire a válasz: Clint, Eastwood. | |
| 1922. | [tulajdonos]: kötött? | 2025-10-04 18:47 | Van egy aggodalmam. Na jó, tompítok rajta... Kérdésem.
Ha valaki azonos szótagszámú sorokba tördeli a versét, és a sorvégeken rímeket, de legalábbis rímnek látszó megoldásokat alkalmaz, akkor ő kötött formában ír? Nekem úgy tűnik, hogy egy ilyen konszenzus alakult ki a Dokkon. Szerény véleményem szerint ez még nem kötött forma. Egy lépés a kötött forma felé, de nem elég. A stabil szótagszám az ütemhangsúlyos verselésnél fontos, de csak akkor van értelme, ha a költő a szövegben a nyelv megerőszakolása nélkül alakítja ki az ütemeket. Ha nem alakulnak ki az ütemek, csak a szótagszám stimmel, akkor ez annyi, mint amikor állásinterjún azt mondják a pályázónak, hogy "majd értesítjük".
Furcsa ez az egész tőlem, mert én a szöveg természetes lélegzését tartom fontosnak, valamiféle intenzitást, mely lehet gyorsulás, lassulás, emelkedés, elhalkulás, ami nem kötődik előre rögzített szabályokhoz, hanem spontán alakul ki. Ráadásul egy professzionális felolvasás a legkevésbé kötött szövegből is tud egy akusztikailag szinte kötött forma illúzióját keltő élményt nyújtani. | |
| 1921. | [tulajdonos]: ne csak | 2025-09-30 20:26 | A szánkót mondjad, ne csak a ródlit.
Ne kelljen benned mindig csalódni.
| |
| 1920. | [tulajdonos]: krtrs prz | 2025-09-30 15:37 | | Kedves Gyuri, köszönöm a megjegyzésedet, meglehetősen egybevág azzal, amit írtam. Ha a prózát történetmesélésnek fogjuk fel, akkor nyilvánvaló, hogy prózát csak annak kellene írnia, akinek ehhez megfelelő tehetsége van. Ha a prózát mint szöveget tételezzük, annak megalkotásához is kell tehetség, de az jóval általánosabb jellegű, mint a történetmesélési tálentum. Egy biztos, sokkal többen írnak prózát, mint kellene. Egy részük azért sétál bele ebbe a csapdába, mert arra gondol, hogy verset senki nem olvas, nagyobb sikert fog aratni, ha a próza világába kirándul. Szerintem kortárs magyar prózát sem nagyon olvasnak, tehát a prózával elérendő siker is bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Az emberről, mint világba vetett esendő és szerencsétlen és gonosz és törekvő és jó és bizakodó, reménykedő és csalódó (folytathatnám) lényről a klasszikus íróktól többet tudok meg, mint a kortársaktól. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1919. | Duma György: 1911 | 2025-09-30 12:42 | Kedves MP, néhány napi távollétem okán nem tudtam leellenőrizni, ami gyanúként felmerült bennem a bejegyzésed kapcsán. Hazatérvén átvizsgáltam a többezer kötetre rúgó “könyvtáramat” és valóban, beigazolódott a gyanúm, alig tucatnyi hazai kortárs regény lapul közöttük!
Nem így a külföldi kortárs írókkal, akik művei egész polcokat foglalnak el. Persze, árnyalná a képet, ha a kortárs jelzőt nem vennénk annyira szigorúan, hisz Szabó Magdával és Lázár Ervinnel közel ötven, Karinthy Ferenccel több, mint harminc, de még Örkény Istvánnal is volt több, mint húsz közös évem, s mindnyájan saját polcokkal rendelkeznek nálam. Ezzel együtt mellbevágó a tény, az alig tucat.
Ami talán még meglepőbb, ezek közül is csupán kettő (!) olyan van, ami mélyen, vagy még mélyebben nyomot hagyott bennem. Nyilván bennem a hiba, pedig, Isten látja lelkemet, semmi szándékosság nincs ebben. Talán benned már jobban kiérlelődött a magyarázat, én egyelőre csak némán bámulok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1918. | TGF: Re: kezdőbetű | 2025-09-29 19:44 | | Ahgyan a saját nevét sem írja kisbetűvel az ember. Csak bizonyos esetekben, mint Nemecsek. De mi köze ehhez a dologhoz, hogy az ember hogyan írja a nevét? Minden "megvilágosodottnak" tartott ember és az ő tanításaik azt hirdetik; Isten benned van, az isteni a természeted része. Sajnos kevés ember olvassa és még kevesebb érti őket. Persze ennek is megvannak az okai. | |
| 1917. | [tulajdonos]: kezdőbetű | 2025-09-29 19:38 | | Sokadszor írok erről. És ahogy ismerem magamat, máskor is fogok, ha találkozom ezzel a jelenséggel. Szinte közhely a vélekedés, hogy az 1945 utáni időkben Isten nevét kis kezdőbetűvel lehetett csak leírni. A sok cáfolat egyike következik. Kezemben egy gyönyörű könyv, a Mai francia költők, melyet a Magvető Könyvkiadó adott ki 1958-ban. Leon G. Damas írja a Fekete-jegy című hosszú versében: "Akik hallal gyökérrel táplálkoznak / borssal és sóval / minden nap melyet Isten ad / s melyet Isten úgy ad / hogy se bor se kenyér" Majd ugyancsak ő egy másik versében: " a kenyeret nem herdáljuk Isten kenyerét ". Majd Charles Le Quintrec a Meduzák című versében: "És a Kordillerák pora mit Isten őröl". | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1916. | TGF: re: vissza | 2025-09-29 19:18 | | Valaki rossz gombra nyomott.. Ennyi.. | |
| 1915. | [tulajdonos]: vissza | 2025-09-29 19:14 | A szöveg tényleg visszajött.
Rendben.
Az abszurd vereséget szenvedett. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1914. | VSzM: re: mi van? | 2025-09-29 19:10 | | Valószínűleg elütés, félrekattintás állt az anomália hátterében. Most már viszont a szövegnek olvashatónak kell lennie. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
