Őszi Róbert
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3.
| 2010.10.06 11:46 | Őszi -- Padlás
|
| Válasz erre | Szerkesztő urak! Köszönöm. Tényszerű, tárgyszerű meo. Én is azt gondolom, hogy ez nem vers, ötletek laza halmaza, olyan építkezős líra, ahogyan az Vendel kollega megfogalmazta. Köszönet, jövök, majd más hanggal is, tartalomhoz a forma jeligére.
Őszi |
2.
| 2010.10.05 22:24 | Viga Vendel - szerki -- meo | Padlás
|
| Válasz erre | emlékrepedések.
nem beszélném le a versírásról.
sokat kell még írnia ehhez, tisztulnia, valóban sok a padláson a régi, pókhálós lom, egyet (illetve kettőt) - a szöveg végéről - idézek: "egy saját bejáratú álomvilág múlt-emlékekből szőtt / pókháló fonálon remegő lehelet- sirámokon túli világ". ez például azért kevés, mert sok.
de elegendő indulata van ahhoz, hogy elinduljon.
találja meg az irányt hozzá. |
1.
| 2010.10.05 17:32 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Padlás
|
| Válasz erre | Tele van a padlás, Róbert, lim-lommal. Viszont nem látom a selymes fényben csillanó pókhálók tömegét, se a por nem száll fel lépteid nyomán. Vajh szellem suhan a túlzsúfolt térben? Súlytalan ez a szöveg, hiába hosszú. Eldobog egy tompa szív "az idő telhetetlen kebelén". Pedig szépen kezdődik, az első 6 sor kiváló nyitány, de aztán mintha magába fáradna a szöveg, nincs már tartása, befordul, mint egy egóját bámuló elefánt, tüllszoknyában. Padödö! Padödö! Bumm! Bumm! |
0 
